25. rész. Az utazás kezdetét veszi

Yilsrana még egyszer visszanézett az Északi palotára.
-Most már mehetünk. –sóhajtotta.
-És mond csak, miért varrta a nyakadba apád az a bolhanőt? –kérdezte Sesshoumaru.
-Nem tudom. –rázta meg a fejét Yilsrana, miközben továbbindultak.
-Apámnak is van egy ilyen szolgája. –mondta Sesshoumaru. –Myouganak hívják.
-Akkor te sem fogod megúszni. –nevetett Yilsrana.
-Jó kis jövőkép. –morogta Sesshoumaru.
-Egyébként tényleg nem értem apámat. –rázta meg a fejét Yilsrana. –Legutóbb Ryunga majdnem az őrületbe kergetett.
-Hogyan? –nézett rá Sesshoumaru.
-Abban a hitben él, hogy a tanácsai bölcsek. –vont vállat a hercegnő. –Ennyi az egész.
-Értem. –mondta Sesshoumaru, aztán elfintorodott. –Remélem, most visszafogja majd magát.
-Ne reménykedj Sessh! –nevetett a lány.
-Reménykedni mindig szabad. –mondta Sesshoumaru.
-Persze. –mondta Yilsrana. –Csak néha felesleges.
-A nagy kutyaszellem fia csak nem egy kis bolhadémontól fél? –kérdezte vigyorogva Yilsrana.
-Előbb utóbb kitekerem a nyakadat Yils. –mondta Sesshoumaru, de közben vigyorgott.
-Előre rettegek nagyuram. –mondta Yilsrana, és ismét kirobbant belőle a nevetés.
Sesshoumaru elkapta Yilsrana derekát, magához rántotta a lányt, majd szenvedélyes csókot adott neki.
Yilsrana rámosolygott Sesshoumarura, aztán kicsúszott a szellem kezei közül.
A két alak továbbhaladt, és lassan elmaradt mögöttük az Északi palota.
Sesshoumaru és Yilsrana közös kalandja ezzel kezdetét vette.
 
Vége az első résznek