7. r�sz. T�mad�s telihold �jjel�n

Lea csod�lkozva n�zte a t�bort�z mellett �l� haland� hercegn�t.

Yilsrana m�r kor�nt sem volt olyan nyugodt, mint a kisl�ny. Idegesen tekintgetett k�rbe-k�rbe.

-Ne idegeskedj. –sz�lt r� Sesshoumaru.

-Gy�l�l�k haland�v� v�lni. –mondta Yilsrana. –R�ad�sul m�g ebben sem lehetek norm�lis.

-Hogy �rted? –k�rdezte Lea.

-Tudod Lea, a f�lszellemek nem k�pesek �tv�ltozni. –mondta Yilsrana. –�n, �s a fiatalabb testv�reink az�rt vagyunk k�pesek m�gis �tv�ltozni, mert �desany�nk egy haland� boszork�ny, �s papn�, Midoriko reinkarn�ci�ja. Ez valahogy feler�s�tette a szellem k�pess�geinket. Viszont a dolog h�tul�t�je az, hogy azokon az �jszak�kon, mikor haland�v� v�lunk nemcsak a szellem k�pess�geinket vesz�tj�k el, hanem a mikor �s boszork�ny er�inket is. H�t ez�rt gy�l�l�k annyira haland�v� v�lni. Olyan kiszolg�ltatott vagyok.

Sesshoumaru hirtelen felpattant.

-Ti maradjatok m�g�ttem. –mondta ellentmond�st nem t�r�en.

-Mi van? –k�rdezte Yilsrana d�bbenten.

-Szellemek. –mondta Sesshoumaru.

-A francba! –sziszegte Yilsrana, �s � is fel�llt. –H�nyan?

-Rengetegen. –mondta Sesshoumaru.

-�s nem tudok seg�teni. –mondta Yilsrana.

-M�g legal�bb �t �ra napfelkelt�ig. –mondta Sesshoumaru. –Tudod haszn�lni valamelyik kardodat?

-Nem. –r�zta meg a fej�t Yilsrana. –Ha haland�k�nt pr�b�ln�m haszn�lni �ket, meg�ln�nek.

-Remek. –mondta Sesshoumaru. –Akkor fogd Le�t, �s Kikar�val menjetek innen.

-De… -kezdte Yilsrana.

-Semmi de. –mondta Sesshoumaru.

Naraku kil�pett a f�k k�z�l.

-L�m, l�m. –kezdte g�nyosan. –A kis korcs ma �jjel haland�.

-Semmi k�z�d hozz�. –sziszegte Yilsrana. –Igaz�n letehetn�l m�r r�la, hogy megpr�b�lod elszedni t�lem az �kk�vet.

-�n nem pr�b�lom. –mondta Naraku. –�n most el is fogom venni t�led az �kk�vet.

-Att�l hogy most ember vagyok, m�g nem fogom �nk�nt �tadni a szent �kk�vet. –mondta Yilsrana.

-Viszont �gy sokkal egyszer�bb lesz meg�ln�m t�ged. –mondta Naraku.

-�n nem hinn�m. –mondta Sesshoumaru.

Ekkor rengeteg szellem rontott ki a f�k k�z�l.

-Menjetek! –ki�ltotta oda Sesshoumaru Yilsran�nak, azt�n szemei v�r�sen felizzottak.

-Mit csin�l? –k�rdezte Lea, mik�zben � �s Yilsrana fel�ltek Kikara h�t�ra.

-�t fog v�ltozni. –mondta Yilsrana.

Kikara a leveg�be emelkedett.

-B�rcsak tudn�k seg�teni. –suttogta Yilsrana, �s a lent zajl� csat�t kezdte figyelni.

Sesshoumaru hamar v�gzett a szellemekkel.

M�r csak Naraku �llt el�tte.

Naraku test�b�l cs�pok t�rtek el�.

Sesshoumaru nekiugrott, �s r�vid id� alatt darabokra szaggatta.

-Ezzel v�ge? –k�rdezte Yilsrana, mik�zben Kikara lesz�llt a f�ldre.

-�gy n�z ki. –mondta Sesshoumaru, miut�n vissza�lt�tte emberi alakj�t. –Menj�nk.

-J�. –b�lintott Yilsrana.

A kis csapat tov�bb folytatta �tj�t.

Viszont, ha m�g maradnak kicsit l�thatt�k volna, hogy Naraku n�h�ny cs�pdarabja �sszeforr, �s elk�szik a csata helysz�n�r�l.

V�ge a m�sodik r�sznek