Angyal és Démon 6. fejezet Vérző Angyal Sora fejét Leon mellkasára hajtva aludt. Marcus fejfájással ébredt fel a kanapén, azt se tudta hol van de végül rájött hogy illene bocsánatot kérni Sora-tól. Feltápászkodott és mély levegőt vett aztán benyitott a szobába. Meg se tudott szólalni. Sora? –kérdezte halkan de épp elég volt ahhoz hogy Leon felébredjen Ahogy Leon felült és meglátta a fiút, szemei gyűlölettel gyűltek meg. Nem tudta a fiú mért van itt de ne akarta hogy itt legyen. Megpróbált felállni úgy hogy Sora-t ne keltse fel, de ez nem sikerült. Leon hova mész, maradj még –ült fel Sora Marcus kihasználta a helyzetet. Na mi az cica nem emlékszel rám, pedig elég közel voltam hozzád –jelent meg gúnyos vigyor a fú arcán Mi van? Akkor voltál hozzám a legközelebb mikor megpofoztalak mert túl közel voltál –háborodott fel Sora Leon megelégelte a vitát és lassan közelebb sétált a fiúhoz aki úgy érezte a terve nem volt a legjobb ötlet. Na ide figyelj, nem tudom pontosan te ki vagy, de ha még egyszer közel merészelsz menni Sora-hoz vagy cicának mered hívni, neked röviden véged –mondta higgadtan Leon és a fiút a pólója nyakánál megfogta és egyszerűen kidobta a házból. Sora könyörgő szemekkel nézett rá. Könyörgött hogy maradjon. Leon ránézet és magához ölelte. Maradni akarok de nem tehetem –emelte fel a lány fejét és magához húzta de Sora eltolta magától És mért ne maradhatnál? Egyszerűen visszautasítod –Nézett Sora könnyes szemekkel És tönkretennél egy színpadot? –Próbálta Leon jobb belátásra bírni a lányt De nem maradhatsz náluk örökre, ha eljössz mi lesz? –maradt Sora az álláspontjánál Sora ugye ezt most te sem gondoltad komolyan? És ha a Kaleido-tól is csak így elmentem volna? –Próbálkozott tovább a férfi De –Sora Semmi de van egy hetünk –Leon Sora közelebb húzódott majd forró csókot váltottak és Sora a fürdőszoba felé vette az irányt. Miután lezuhanyzott átadta a helyet Leonnak is. Sora utána bement a színpadhoz edzésre, de egy ötlet mindenképp motoszkált a fejében. Mi lenne ha Leon egy hétig szerepelne addig Mia pedig új darabot írna, csók nélkül –gondolkozott útközben Sora Mikor beért az edzőterembe meg is kereste Miát hogy vázolja ötletét. Mi, itt van? De nem lehet –Mia Itt van, de ne mond el senkinek, de megírod az új darabot? –reménykedett Sora Nem tudom, a főnökkel is meg kellene beszélni, meg sok lenne a macera egy hét alatt nem lehet felkészülni egy új darabra –Mia Kérlek semmi kedvem azzal fellépni, ráadásul ott a csók és –Sora a végét már csak suttogta és még magába kiegészítette a csók után nem bírnék Leon szemébe nézni. Mi nagyot sóhajtott és végiggondolta. Sora -kezdte halkan a rendező- írok új darabot de szerintem jobb lenne ha fel függeszd hetnénk a darabot ha nem akarsz vele fellépni, más megoldás nincs, megbeszélem a főnökkel, rendben –Mia félve várta a választ és megkönnyebbült amikor Sora beleegyezett már csak a főnök van hátra… Sora megkönnyebbült majd felugrott egy kötélre és ugrálni kezdett. Bámulatos forgások és ugrások majd egy könnyed szaltóval egy közeli trapézra lendült. Felült á és gondolataiba mélyedt. Végül már csak Leonra tudott gondolni. Miért jött vissza? Miért ment el? Miért akar megint elmenni? Őt egyedül hagyni. Van egy hetük, talán elmehetnének korcsolyázni, ketten. És még ilyesmi kérdések és ötletek merültek fel a fejében. May váratlan betoppanása riasztotta fel a lányt álomvilágából. Sora! Szállj le onnan ha nem gyakorolsz és egyébként is én jövök! –üvöltött May Nyugi megyek már -ugrott le Sora Éppen ideje volt –May majd elkezdett gyakorolni a trapézon Sora mikor hazaért senkit nem talált otthon. Nem tudta Leon hol van, de úgy döntött ha lezuhanyzott kideríti. Vetkőzni kezdett és beállt a melegvíz alá, jól esett neki, szinte úgy érezte újjászületett. Halkan kinyílt a fürdőszoba ajtaja. Sora azt hitte Leon az de tévednie kellett mikor a kéz nem gyengéden hanem erősen szorította a lány testét magához. Leon ne ez fáj –panaszkodott Sora, de gyorsan rájött nem Leon az Sora megfordult és Marcussal találta szembe magát, sikítani akart de nem jött ki szó a száján, a fiú szája rátapadt a lányéra. Sora hátrált majd a sarokba húzódva próbált védekezni és egy nem túl erőteljes pofont adott a fiúnak. Hagy békén!!! –sikította a lány –segítség… -majd hangja fokozatosan halkult mikor a fiú a falnak nyomta teljes erejéből Neeee, Leon segíts, kérlek –sírta a lány mire a fiú felkapta fejét és erős szorításába vette a lány haját Ne merészeld kiejteni annak a tuskónak a nevét még egyszer, és amit akarok mos meg is szerzem magamnak –üvöltötte majd visszadobat a lányt a földre Sora fájdalmas sikollyal ért földet és érezte bokájában éles fájdalom kezd kialakulni. A Víz még folyt és ez a fiút zavarta ezért egy pillanatra felállt hogy elzárja a csapot. Sora észrevette és a bokájában a szúró fájdalommal felkapott egy köpenyt és kirohant a fürdőből. A fiú nem tudta elkapni de utána ment. Sora fájdalmas lépteket tett meg míg be tudott menekülni a hálószobába és magára zárta az ajtót. Útközben szerencsére el tudta kapni a telefonját amit az asztalon hagyott. Az ágyra dőlt és bokája után kapott ami iszonyatosan fájt. A fiú nem adta fel, megpróbált betörni a szobába. Gyere ki cica –kiabált –mert különben baj lesz –ordította és teljes erejéből megpróbálta betörni az ajtót. Sora kétségbeesett és felhívta Leon-t, a férfi nyugodt hangja sikerült kissé megnyugtatnia a lányt. Sora? –Leon Leon…kérlek..gyere..gyorsan -majd a lány sírni kezdett Sora hol vagy és mi a baj? –kérdezte Leon miközben nyugalmat próbált erőltetni magára Otthon és ő is itt van gyere gyorsan –majd kattant az ajtó és éles sikoly kíséretében a beszélgetés megszakadt. Leon azonnal elindult. Későn érkezik vagy nem? Megtudod a következő részből… Dru Ange