1. r�sz. Egy haland� miatt

-Ap�m, ezt nem mondhatod komolyan! –fakadt ki Sesshoumaru.

-Teljesen komolyan mondom fiam. –mondta Inutaishou.

-Beleszerett�l egy haland� n�be? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Neked ez probl�ma? –k�rdezte Inutaishou.

-Persze! –mondta Sesshoumaru. –Egy haland� senkibe szerett�l bele?

-Ezek szerint elfelejtetted ki vagyok? –k�rdezte az eddig csendben figyel� Yilsrana.

-Mit akarsz? –mordult r� Sesshoumaru.

-Elfelejtetted, hogy az �desany�m haland� volt? –k�rdezte Yilsrana.

-Nem. –mondta Sesshoumaru.

-Lassan k�tsz�z �ve �lek itt, �s most kider�l, hogy sz�modra mindig is senki voltam? –k�rdezte Yilsrana. –Mert f�lig �n is haland� vagyok.

-Baka onna! –vetette oda neki Sesshoumaru, azt�n kiviharzott a teremb�l.

-Nem gondoltam, hogy �gy reag�l. –jegyezte meg Inutaishou. –De neked nem kellett volna a p�rtomra �llnod. Mostant�l val�sz�n�leg mindkett�nket ellens�gnek tekinti majd.

-K�pes lenne meg�lni a saj�t apj�t? –k�rdezte Yilsrana.

-Erre te is tudod a v�laszt. –mondta Inutaishou.

Inutaishou megfordult, �s kifel� indult.

-Hova m�sz Inu? –k�rdezte Yilsrana.

-Ryukossei megint bet�rt nyugatra. –mondta Inutaishou. –Ismered. Annak a Ryukosseinek a gyereke, akit te �lt�l meg k�tsz�z �ve.

-Igen. hallottam m�r r�la. –mondta Yilsrana. –�ll�t�lag er�sebb m�g az anyj�n�l is. Veled megyek.

-Nem akarlak bajba sodorni. –mondta Inutaishou.

-�gysincs m�s dolgom. –mondta Yilsrana. –�s nem szeretn�m azt magyar�zni Izayoinak, hogy mi�rt �letted meg magad egy s�rk�nyk�gy�val.

Inutaishou megcs�v�lta a fej�t.

-Rendben, gyere. –mondta.

-Ketten �gyis t�bbre megy�nk, mint egyed�l. –jegyezte meg Yilsrana.

Folyat�s k�vetkezik