3. r�sz. Besz�lget�s

Yilsrana �pp vir�got tett egy s�rra a palota kertj�ben, mikor megl�tta a fel� s�t�l� Inutaishout.

-M�g mindig hi�nyzik igaz? –k�rdezte a nagy kutyaszellem.

-L�nyeg�ben az eg�sz �let�t a szemem el�tt �lte le. –mondta Yilsrana. –M�g kisl�ny volt, mikor tal�lkoztunk vele. �s m�r id�s, mikor meghalt.

-Ez�rt f�j� haland�t szeretni, vagy bar�tkozni vele. –s�hajtott Inutaishou. –Mert el�bb ut�bb, a haland�k elmennek.

Yilsrana s�hajtott, azt�n Inutaishoura n�zett.

-Mi t�rt�nt Sesshoumaruval? –k�rdezte a l�ny. –Vagy lehet, hogy mindig is ilyen volt, csak �n nem vettem �szre?

-Most kezdett olyann� v�lni, mint az anyja. –s�hajtotta a kutyaszellem. –Kegyetlenn�. Rem�lem a m�sik fiam nem lesz olyan, mint �.

-Dehogy lesz. –mondta Yilsrana. –Hisz Izayoi �s te lesztek a sz�lei.

-Agg�dom. –mondta Nyugat ura. –Milyen �lete lesz f�lszellemk�nt?

-Minket mindk�t oldal kik�z�s�t. –s�hajtott a papn�. –Nekem szerencs�s gyerekkorom volt. Az �szaki palot�ban n�ttem fel. Ap�m miatt senki sem mert len�z�en viselkedni velem, vagy a fiatalabb testv�reimmel.

-M�g mindig f�j az elveszt�s�k igaz? –n�zett r� a hanyoura Inutaishou.

-Sokszor v�giggondoltam m�r azt a csat�t, amiben meghaltak. –s�hajtotta a l�ny. –De m�g mindig nem j�ttem r�, hol hib�ztunk.

-�gy hallottam a b�ty�d, Shidzuka m�g mindig nem vette �t ap�tok hely�t. –mondta Inutaishou.

-Nem is biztos, hogy Shidzuka lesz �szak k�vetkez� ura. –mondta Yilsrana. –Ap�m a hal�la el�tt rendelkezett err�l. De a d�nt�s�t csak a bizalmas tan�csad�ja ismeri. Majd � felkeresi a k�vetkez� tartom�nyurat, ha elj�n az ideje.

-Sz�val az is lehet, hogy te leszel az. –mondta Inutaishou.

A l�ny v�llat vont.

-Lehets�ges. –mondta. –De ap�m nagyon j� tudta, hogy �n sosem akartam tartom�ny�rn� lenni.

-Szerintem ap�d azt m�rlegelte ki lenne a legjobb vezet�. –mondta Inutaishou.

-Val�sz�n�leg igazad van Inu. –s�hajtott a l�ny. –De �n m�gis annak �r�ln�k, ha valamelyik testv�remet v�lasztotta volna.

-�s ha m�gis t�ged v�lasztott? –k�rdezte Inutaishou. –Akkor elfoglalod ap�d hely�t?

A l�ny b�lintott.

-B�r nem sz�vesen, de ap�m k�r�s�t mindig tiszteletben tartottam. –mondta a l�ny.

Folyat�s k�vetkezik