4. r�sz. N�k egym�s k�z�tt

-�s Inutaishou hol van? –k�rdezte Izayoi, mikor Yilsrana vissza�lt�tte emberi alakj�t.

Yilsrana szellemg�mbk�nt �rkezett meg Izayoihoz.

A hanyou v�llat vont.

-El kell int�znie valamit. –mondta �s le�lt. –Hogy vagy?

-K�sz�n�m Yils. –mosolygott Izayoi. –J�l vagyok.

-De l�tom rajtad, hogy valami aggaszt. –mondta a hanyou papn�.

-Takemaru. –mondta Izayoi.

Yilsrana gondolkozott egy percig.

-Az a haland� katona, aki szerelmes bel�d? –k�rdezte.

Izayoi b�lintott.

-F�lek, hogy �rtani akar majd a kicsinek, ha megsz�letik. –mondta Izayoi.

-Majd Inu meg �n elj�v�nk �rted miut�n megsz�letett a baba. –mondta Yilsrana.

-Neh�z �lete lesz. -s�hajtott Izayoi.

Yilsrana b�lintott.

-Tudom, hisz �n is f�lig szellem vagyok. –mondta. –B�r �n m�g szerencs�snek mondhatom magam, hogy tartom�ny�r�k�snek sz�lettem. De a j�v�n felesleges agg�dni Izayoi. Ezt m�r megtanultam.

-Igazad lehet. –mondta Izayoi. –Egy�bk�nt m�r r�g meg akartam k�rdezni, hogy h�ny �ves vagy?

Yilsrana gondolkozott egy percig.

-Id�n leszek k�tsz�z tizennyolc. –mondta. –De mi�rt �rdekel?

A haland� n� megr�zta a fej�t.

-Csak tudni szerettem volna.

Yilsrana elmosolyodott.

-Most mennem kell, de t�nyleg fejezd be az agg�d�st Iza. –mondta Yilsrana �s fel�llt. –Tudod, hogy most nem csak magadra kell vigy�znod.

Izayoi elmosolyodott.

-Megint igazad van Yils. –mondta.

-Ugyan m�r. –mondta a hanyou. –�n is szoktam t�vedni.

-De nem sokszor. –mondta a haland� n�.

-�pp el�gszer. –mondta a papn�, azt�n szellemg�mbb� v�lt, �s kisuhant az ablakon.

Izayoi az ablakhoz s�t�lt.

Folyat�s k�vetkezik