7. rész. A nagy kutyaszellem halála

A szakadó hóesésben három alak állt a tenger partján.

-Add nekem a kardokat. –mondta Sesshoumaru. –A Tetsuigát és a Sou’ungát.

-És ha azt mondanám neked, nem adom, megölnéd a saját apádat? –kérdezte Inutaishou. –Sesshoumaru, miért keresed a hatalmat?

-Végig kell járnom a hódítás ösvényét. –mondta Sesshoumaru.

-Hódítás, heh? –kérdezte Inutaishou, majd váratlanul feltett még egy kérdést. –Van valami, amit meg akarsz védeni?

-Nincs szükségem arra, hogy ilyesmivel foglalkozzak. –jelentette ki Sesshoumaru, mire Yilsrana, aki eddig csendben állt Inutaishou mellett alig láthatóan megrándult.

Sesshoumaru kinyújtotta az egyik karját oldalra.

Inutaishou átváltozott, és futásnak eredt.

Yilsrana vetett még egy pillantást Sesshoumarura, aztán ő is átváltozott, és Inutaishou után eredt.

-Nagyuram, kisasszony, kérem, gondolják meg. –mondta az Inutaishou bundájába kapaszkodó Myouga.

-Hallgassanak rá úrnőm, nagyúr. –mondta Ryunga, aki Yilsrana bundájába kapaszkodott. –Még nem gyógyultak be a sérüléseik, amiket a Ryukossei elleni harcban szereztek.

-Ki kell hoznunk onnan Izayoit. –mondta Inutaishou.

Amikor odaértek az Izayoit rejtő erődhöz mindketten visszavették emberi alakjukat.

A katonák rögtön nyilakat lőttek rájuk.

Inutaishou a Tetsuigával utat tört az emberek között.

Mikor bejutottak az erődbe szembe találták magukat Setsuna Takemaruval.

Inutaishou felemelte a Tetsuigát, és Takemaru is saját kardját.

A két penge összecsapott, s Inutaishou levágta Takemaru bal karját.

A halandó térdre esett.

Inutaishou, a nyomában Yilsranával berohant az erődbe.

Mire rátaláltak Izayoira az már halott volt, és az egész erőd lángokban állt.

Inutaishou előhúzta a Tenseigát, és megölte az alvilág küldötteit Izayoi körül.

A nő felült, és karjaiba vette az eddig mellette fekvő kisbabát. Inutaishou a nőre terített egy tűzpatkány szőréből szőtt kimonót, aztán szembefordult az épp belépő Takemaruval.

-Inuyasha… -szólalt meg Inutaishou.

-Mi? –kérdezte Takemaru.

-A gyerek neve legyen Inuyasha. –mondta Inutaishou.

Izayoi ránézett a karjaiban tartott gyermekre.

-Inuyasha. –mondta halkan.

-Menj. –szólt rá Inutaishou.

Izayoi ránézett, aztán bólintott, és futásnak eredt, ki a lángoló erődből.

Ekkor egy leszakadó gerenda maga alá temette Yilsranát.

Inutaishou a félig eszméletlen lány mellé lépett, aztán döntött.

Leoldotta övéről a Tenseigát, és a lány kezébe adta.

-Tegyél róla, hogy Sesshoumaru megkapja. A Tetsuiga, pedig Inuyashaé legyen, ha kész lesz rá, hogy megkapja. –mondta, aztán szembefordult Takemaruval, és előhúzta a Sou’ungát.

-Meg fogsz halni Inu, -suttogta Yilsrana erőtlenül. –Meghalsz, ha nincs nálad a Tenseiga.

-Ez a sorsom. –mondta a kutyaszellem. –De neked, hercegnő, még élned kell.

-Nem… -suttogta Yilsrana. –Már nem…

-Sesshoumaru még megváltozhat. –mondta a nagy kutyaszellem. –És te mindent el fogsz követni, hogy meg is változzon. És Északnak is szüksége van egy erős, bátor úrnőre.

Inutaishou vetett rá még egy pillantást, aztán elindult ellenfele felé. .

Yilsrana még küzdött egy ideig az eszméletvesztés ellen, miközben megszorította a Tenseigát, de végül elájult.

Az erőd lángolva omlott össze.

Folyatás következik