3. rész: Az összecsapás

Mikor megtalálták őket mindenki elfoglalta helyét a támadáshoz. Inuyasha a tessaigával, Kagome az íjjal, Sango a csönttörővel, Miroku pedig bottal, mivel Naraku elpusztításával a lyuk is eltűnt a kezéről végre J.
A harc nehéz és kemény volt. Váratlanul megjelent Kouga Sesshoumaruval az oldalán.
- Á végre mi tartott ennyi ideig?
- Nyugi öcsi az a lényeg, hogy itt vagyok nem?
- DE.
- Akkor harcra fel!
Folytatódott a harc. Igaz a szellemek túleerőben voltak, de végül is sikerült legyőzni őket.
- Na ezzel megvolnánk. Mindenkio jól van?
- Én igen.
- Én is.
- Rendben. És te Kagome?
- …
- Kagome? KAGOMEEE!!!
- Mi történt?
- Nem lélegzik.
- Inuyasha sajnálom, de kagome meghalt.
- NEEEEM. Nem halhatott meg. Kagome ébredj fel. Kérlek ne tedd ezt velem, velünk.
Ekkor már mindenkiből potyogtak a könnyek.
- Sesshoumaru segíts kérlek.
- Sajnálom, de.. de nem tehetek semmit.
- Mi miért nem?
- Mert nem a közép korban vagyunk. Sajnálom.
- Nem Kagome! Szeretlek! Miért hagytál itt?
Sajnos Kagomét nem lehetett megmenteni és örökre elment erről a világról.
Csak egy kis szöveg maradt utána:
 
Nagy miko volt ő,
Ki életét áldozta a világáért.
Itt hagyta szerelmét,barátait,
és családját.

Csak egy valaki volt aki sose fogja elfeledni azt a vidám lányt ő pedig nem más, mint Inuyasha, aki emlékezett a következő szavakra ( amit egy filmbe hallott):
,, A szerelmünk olyan akár a szél,
Nem láthatom, de érzem…”