4. fejezet

- Fantom? Kérdezte Sora, amikor az a valami elég közel jött hozzájuk. Odament hozzá és letépte róla a lepedőt. A többiek értetlenül néztek rá, ugyanis senki sem látta Fantomot Során kívül, csak egy villanykörteszerűséget, amit Fantom a célból erősített a fejére, hogy meg tudja őket ijeszteni. 
- Hát te nem vagy eszednél! Hogy jut eszedbe…? – Sora hápogott a dühtől. Bal kezét ökölbe szorította, megragadta a grabancánál Fantomot és lerobogott vele a lépcsőn, maga mögött hagyva egy zavarodott társaságot. Berontott a szobájába és levetődött az ágyra. Közben odafönt a padláson Ken és Leon egyszerre indultak a lány után. Layla gyorsan kapcsolt és valami ürüggyel magára vonta Ken figyelmét, amit viszont Yuri nem nézett jó szemmel… (Úgy látszik, Ken csak útban van) 
- Hogy voltál képes???!!! Idetolod a képed? Még azt mondom okés! Feljössz a padlásra és sorban eloltogatod a gyertyáinkat? Még ez is nagyjából oké… 
- Sora… 
- Na dehogy szándékosan ránk hozd a frászt???!!! Ez már túlzás!!! 
- Sora, én nem… - Fantom arca felderült – Frászt hoztam rátok? 
- Dehogy is, mi csak – a lány zavarba jött ettől a hülye szitutól. Észre sem vette amikor Leon bejött a szobába. 
– Mit is akartál mondani? Leon csak állt ott az ajtóban és nem mozdult. Kicsit furán nézett a lányra, aki látszólag a semmivel beszélgetett. Szokásos pókerarcán nem látszott semmilyen érzelem. 
- Azt, hogy nem én oltottam el a gyertyáitokat – Sora megrökönyödve nézett rá. Ugyanis az a tény, hogy nem Fantom volt, más következményeket vont maga után. Ugyan már Sora! Ez miért jelentené AZT? Ez semmit sem jelent azon kívül, hogy egy gyenge fuvallat, eloltotta a gyertyáitokat! Miért kell mindig a legrosszabbra gondolnod? Gondolataiból – ismét – Leon zökkentette ki a torokköszörüléssel. Sora azonnal hátra fordult. Előbb Fantomra, majd Leonra nézett, majd ismét kettejük között ingázott a tekintete. Végül Fantomnál állapodott meg. 
- Meddig akarsz itt maradni? 
- Addig ameddig te! 
- Jaj ne már! Itt nem fogunk edzeni – majd tétován Leonra nézett – ugye? 
- Nem. 
- Akkor meg simán haza mehetsz! Nincs nekem energiám arra, hogy ilyenkor is arra kelljen ügyelnem, hogy ne leskelődj amikor valaki fürdik!!! – Fantom elhúzta a száját és karba tette kezeit, ezzel jelezve, hogy nem távozik. Sora a párnájába fúrta a fejét. Legszívesebben leordította volna Fantom fejét, de nem akart ennél is hülyébbnek tetszeni Leon szemében. 
- Nem kell aggódnod. Tanultam önfegyelmet az utóbbi időben. Nem foglak meglesni, ha nem akarod… 
- Még szép hogy nem akarom te perverz kis kéjenc!!! – Sora feltérdelt és fojtogatni kezdte Fantomot. Leon – mivel fölöslegesnek érezte magát – kiment a szobából. Sora abba hagyta a fojtogatást, megkötözte a kis kéjencet és Leon után ment. A férfi zsebre tett kézzel sétált teljesen nyugodtan. Amikor Sora szembefordította magával, az utált közömbös arcot látta. 
- Fölöslegesnek éreztem magam – jegyezte meg, majd ismét elindult. 
- Leon várj már! Most mi van? – Leon félvállról szólt vissza 
- Mi lenne? – s ezzel ott hagyta a lányt. Sora úgy döntött, hogy nem akar bohócot csinálni magából, így nem ment utána, pedig nagyon szeretett volna. Pontosabban utána ment, csak lazán elment mellette. A konyhában egyből Mayhez sietett, aki már felszolgálta a kávét. 
- Mikor megyünk? – kérdezte mosolyt erőltetve az arcára Sora. 
- Amint megittátok – s ezzel Leon és Sora kezébe nyomott egy egy csészét. Ők hamar és egy szó nélkül kiitták. Sora közben néha lopva Leonra pillantott. Muszáj beszélnie a férfival. Elvégre is nem mehet ez így tovább! Hogy az egyik pillanatban csókolóznak, aztán meg csak úgy eldobja magától?! Elvégre ő, Sora, nem egy játékszer, akit ha megununk, félredobhatunk. Vagy lehetséges, hogy Leon így tekintene rá? Muszáj vele beszélnie. Nem vette észre és túl erősen szorította a poharat, ami ennek következményeképp szilánkokra tört. 
- Sajnálom – szabadkozott, amikor rájött, hogy a többiek mind őt nézik. Lenézett a kezére és látta, hogy nagyon vérzik. Leon is észre vette… 
- Gyere – gyengéden megfogta a csuklóját és kivezette a többiek közül. Egész úton nem szóltak egymáshoz, Sora csak sejtette, hogy Leon szobájába mennek. Odabent a férfi leültette egy ágyra és leguggolt a táskájához. A sokadik cipzár kinyitása után elővett egy kevés gézt, fertőtlenítőt, majd egy kis gondolkodás után még egy flakon vizet, majd leült a lány mellé. – Oké. Ez lehet, hogy egy kicsit csípni fog – Leon nagyon finoman megfogta a lány csuklóját és mögé térdelt az ágyon, hogy jobban hozzáférjen. Lespriccelte a véres kezet, Sora felszisszent a fájdalomtól. Leon cirógatni kezdte. Sora elhúzta a kezét. Nem akart semmit a férfitól, amíg nem beszélt vele. 
– Az viszont biztos, hogy fájni fog – mutatott a kis szilánkra, ami kiállt a tenyeréből. – Magadnak csinálod, vagy vegyem ki én? 
- Inkább én… nem inkább te – ismét visszaadta a kezét, majd Leon számolni kezdett. 
- 1, 2 – abbahagyta, mert egy kicsit meglepődött, amikor Sora fejét a vállára tette és homlokát hozzádöntötte a nyakához. Végül kimondta a 3mat és kirántotta. A lány meg sem nyikkant, csak lehunyta a szemét, bár ezt Leon nem láthatta. Ezután szó nélkül tette a dolgát. Újra lefújta vízzel, megtörölgette a kicsi sebet, lefertőtlenítette, majd bekötötte. Sora mindvégig nem szólt semmit. Amikor végeztek, Leonnak automatikusan jött a folytatás és megcsókolta Sorát. A lány engedte, de miután rájött, hogy mit határozott el alig 10 perce, észhez tért és megszakította a csókot. 
- Beszélnünk kell… - be akarta fejezni, de nem tudta, mert May gátlástalanul berontott. 
- Indulhatnánk végre, vagy megvárjuk, amíg elvérzel? 
- May nem látod, hogy épp zavarsz? Ezzel egy időben Sora: - Persze, megyünk – May hülyén nézett rájuk, majd kiment. 
- Gyere – Sora elindult az ajtó felé. Leon kint beérte és megfogta a jó kezét, de Sora megint elhúzta. 
– Mondom, hogy előbb beszélnünk kell! 
Odalent kisebb tumultus alakult ki és a hangzavar is elég nagy volt ahhoz képest, hogy összesen hányan vannak. 
- Mi van itt? – kérdezte May, aki szintén most ért vissza. 
- Kinyitnád az ajtót? Zárt ajtón nem tudunk kimenni – jegyezte meg csípősem Marion és utat engedett. 
- Nem zártam be az ajtót! – tiltakozott May de még a kulcsot sem tudta beledugni a zárba. Olyan volt, mintha valaki beletörte volna a kulcsot… vagy mintha kintről zárták volna be őket és a bezáró a zárban hagyta volna a kulcsot. 
- Akkor most mi lesz? – kérdezte sóhajtva Mia. 
- Nem tudunk kimenni, mert valaki bezárt minket. 
A bejelentést néma csend követte…