6. Árulások, pofonok és ámulások

Sora céltalanul kóválygott az épületben több, mint egy órán keresztül. Titokban várta, hogy Leon utánamenjen és megmagyarázzon mindent, de nem így lett. Amikor úgy érezte nem bírja tovább, fölvonult a padláshoz vezető lépcsőre. Eleinte csak nézett ki a fejéből, de aztán jött az elmaradhatatlan sírás. Olyan keservesen zokogott, mint amikor megtudta, hogy Layla ott hagyja a társulatot. De ott aztán minden jóra fordult, itt meg… 
- Hé kislány! – a lány pechére Yuri jött fel a szobájához. Amint meglátta, hogy a lány sír, letelepedett mellé a lépcsőre. 
– Mi történt? 
Sora nem tudott semmit mondani, csak azt, hogy „Leon”, de Yuri láthatóan vette a lapot. 
- Hát igen. Te is beleestél a csapdájába igaz? – kérdezte pimaszul a fiú – Hát igen. Sokakkal előfordult már. Két kezemen sem tudnám megszámolni, hogy Leonnak hány barátnője van évente. Mi több! Fél évente! – Sora nagy szemeket meresztett a fiúra döbbenetében. - Csodálkozol rajta? A férfiak már csak ilyenek! Előbb utóbb várható volt, hogy téged is kipipálhat a listáján. A Kaleidotól először Layla, te majd May… 
- Mi? – Sora hitetlenkedve nézett rá – Leon lefeküdt Layla kisasszonnyal? 
- Mit gondolsz miért utálják egymást? 
- És téged ez nem zavar? 
- Miért zavarna? Ami történt megtörtént. Ez van. 
- Sora! – a lány a hang irányába fordította a fejét. A folyosó túloldalán Sara és Layla jöttek fel. Sora mennyire gyűlölte most Laylát. Lehetséges? Igen. Féltékeny volt rá… olyan sajátos kapcsolat volt köztük mindig is. Leon és Layla… Lehetséges ez? 
- Mit ücsörögsz itt egymagad? – kérdezte mosolyogva Sara. Sora az egymagad szóra hátrafordult. Yuri tényleg nem volt sehol. Mintha nem is lett volna soha… 
- Sora! Te sírsz? – kérdezte aggodalmasan Layla és leült a lány mellé, pontosan oda, ahol az előbb Yuri ült. Sora letörölte könnyeit. 
– Pedig olyan boldogok voltatok. 
- Kivel? – sziszegte Sora dühösen. 
- Hát Leonnal – Sara vidáman felkacagott. 
- Sajnálom hogy vége. Nem volt hosszú életű a dolog – csóválta meg a fejét Layla. 
- Miért neked talán hosszabb volt? - Sorának elege lett és elviharzott a szobájába. Útközbe a kómás Leonba akadt, aki finoman behúzta magához. 
- Hagyjál békén!!! – kiáltott rá Sora és újra zokogni kezdett. Leon szorosan magához ölelte, a lánynak nem volt ereje tiltakozni. Leültek az ágyra. Nagyon sokáig ültek így, egy szó nélkül. Leon csak hallgatta Sora sírását és tehetetlennek érezte magát. Mint annyiszor a múltban, mielőtt valami nagyon rossz dolog történt. Nem tudott változtatni az anyja betegségén, az apja ivászathoz való ragaszkodásán, ahogy nem tudta befolyásolni Rose érzelmeit és nem tudta megakadályozni Sophie halálát sem… Amikor úgy ítélte meg, hogy Sora kicsit megnyugodott, neki látott a faggatásnak. 
- Mi történt? – Sora erőt vett magán és elmondott mindent, amit az imént Yuritól hallott. A beszámoló végén Leon elszaladt, hogy beszéljen Yurival. Pár perc sem telt bele és Layla jött be immáron egyedül az ajtón. 
- MI volt ez az előbbi? Mire céloztál? Pontosabban miért céloztál arra, hogy Leon meg én? – Layla legalább annyira meg volt sértve, mint az előbb Leon. Bár Sora nem nagyon értette, hogy mi jogon vannak ŐK felháborodva. Sora kénytelen volt neki is elmondani a storyt. Layla a beszámoló végén nagyot nézett és ő is elvonult, hogy beszéljen Yurival. Sora most már utána futott. 
- Figyelj! Esküszöm neked, hogy soha semmi nem volt köztem és aközött a pökhendi Leon között. – Sora arcát látva módosított – a volt pökhendi Leon között. 
Lerohantak a lépcsőkön és berontottak a nappaliba. Odabent a várt kép tárult eléjük. Leon és Yuri verekedtek. Kalos és a többiek még nem értek oda, így Layláéké volt a feladat, hogy szétválasszák őket. Amikor ez sikerült –nem túl könnyen- Layla leültette a több sebet szerzett értetlen Yurit. 
- Azt sem tudom mi baja van ennek a baromnak – sziszegte Yuri Laylának és hozzá akart bújni, de a nő dühösen nézett rá. 
– Mi baja van mindenkinek? 
- Miért kell össze vissza hazudoznod?! – csattant fel Layla. Yuri tökre nem értette miről van szó. 
- Én nem hazudtam senkinek! 
- Még szép hogy nem! Nem is tudom Sora kitől vette azt a sok baromságot, amit mondott, hogy tőled!!! – Leon megint odaakart menni Yurihoz, de Sora nem engedte. Dühösen nézett rá, viaskodott magával, majd engedett. 
- Miről beszélsz? Nem is beszéltem Sorával az elmúlt fél napban!!! Még csak nem is láttam! 
- Ugyan és ezt ki hinné el neked? – kérdezte ingerülten Leon. A többiek bejöttek a kiabálásra. 
- MI van? 
- Rosetta! – Yuri hirtelen felpattant és odament a kislányhoz. – Rosetta! Ugye, hogy veled voltam egész délelőtt? Neked segítettem a… 
- Megígérted, hogy nem beszélsz róla – vágott közbe a kislány és Yuri hálálkodva megölelte. 
- De én mégis beszéltem veled! – bizonygatta Sora. 
- Mondom hogy az kizárt. Most már elárulnátok, hogy miről van szó? 
- Na jó! Nekem ebből elegem van! – a lány kirohant a szobából. Az nem létezik! Biztos, hogy beszélt Yurival, hiszen ő volt minden gondnak a kavarója. Vagy mi van akkor ha Yuri tényleg Rosettával volt és ő, Sora, csak képzelődött. Tisztára kezd begolyózni, pedig még egy napja sincs, hogy bekerültek ebbe a házba. A ház! Na persze! Könnyű mindent erre kenni! Sora annyira belefeledkezett a gondolataiba, hogy arra eszmélt fel, hogy Leonnal áll szemben, a férfi szobájában. 
- Bocs! Mit mondtál? – kérdezte, de még mindig nem volt magánál teljesen. 
- Semmit. Látom most nem érdekellek – Leon elengedte a lány kezeit. 
- Dehogynem. Engem mindig érdekelsz – amikor Sora ráébredt arra, hogy mit is mondott valójában, legszívesebben leharapta volna a nyelvét. 
- Soha semmi közöm nem volt Laylához és nem is akarom, hogy legyen – a férfi átölelte a lányt. Sora gondolkozott egy keveset míg viszonozta. Szóval ezek szerint nem csak, hogy nem beszélt Yurival, de akkor az, akivel beszélt, rosszat akart neki… már ha ugyan tényleg beszélt valakivel. Borzalom ez az egész!!! 
- …és… Figyelsz rám egyáltalán? – Leon nagy szemekkel nézett rá. 
- Nem bocs. Vagyis igen, csak… szóval nem, de… na igen, csak közben… aah 
- Csssssss – Leon megsimogatta a lány arcát, ajkát, nyakát, majd szájával tette ugyanezt. Jó ideig elvoltak így egymással. Nyilván sokáig lettek is volna, csakhogy mindannyian tudjuk, hogy minden jó véget ér egyszer. Nos, ez hozzájuk is eljött, egy eget rengető sikoly következtében…