8. fejezet

Cs�t�rt�k (majdnem 2 h�ttel a bek�lt�z�s ut�n)

Sora hirtelen riadt fel. K�r�ln�zett, de nagyon s�t�t volt. Dereka k�r�l �rezte Leon v�delmez� �lel�s�t. 
- Sora! – a l�ny felkapta a fej�t. 
– Gyere! 
- Ki az? – suttogta �s fel�lt. 
–Ki van ott? 
- Gyere! – �gy t�nt, mintha a hang a falb�l j�tt volna. 
– V�rlak! 
- Hol vagy? – k�rdezte halkan, maga sem tudta, hogy mi�rt. 
- Megtal�lsz! K�vess! – cs�b�totta a hang. 
- V�rj! Megyek! – kim�szott az �gy�b�l �s az ajt� fel� indult. M�g miel�tt kil�pett volna, visszan�zett a szob�ra. A lak�k ott fek�dtek az �gyukban holtan… Sora m�sodj�ra is fel�bredt. Riadtan n�zett k�r�l a szob�ban �s nagy �r�mmel vette �szre, hogy mindenki �l. Mivel arr�l, hogy t�nyleg mindenki �letben van-e nem tudott itt megbizonyosodni, fogta mag�t �s odaosont a fi�k szob�j�hoz. Ben�zett, �s ott is mindent rendben tal�lt. Nagyot s�hajtott �s visszament a l�nyszob�ba. Elvette a polcr�l a diktafont �s ism�t kimet a szob�b�l. Egy hatalmas kerek ablak p�rk�ny�ra �lt le v�g�l is �s kin�zett az �jszak�ba. A diktafont lassan egy hete tal�lt�k meg. Pontosabban Mia tal�lta meg. Leon �s Sora �ppen kib�k�ltek m�r �s nagyban el voltak egym�ssal – nem f�lre�rtend� – amikor hallottak egy hatalmas sikolyt. Berohantak a hang forr�s�hoz �s Mi�t tal�lt�k meg. -
 Mi a fene �t�tt bel�d? – k�rdezte Sora, aki hamarabb �rt be, mint Leon �s a t�bbiek. 
- Nekem semmi bajom. De nekik nagy bajuk lehetett – mutatott a l�ny egy diktafonra. Amikor a t�bbiek oda�rtek – Leont lesz�m�tva, mert � m�r ott volt – jav�ban hallgatt�k a szalagot. L�nyeg�ben az eg�sz sisterg�sb�l �s seg�ts�gk�r�sekb�l �llt. A v�g�n meg ott volt az a hatalmas sikoly. V�g�l megegyeztek, hogy nem foglalkoznak a szalaggal. Sora megford�totta a kazett�t �s neki �llt, hogy ismertesse a helyzet�ket. Amikor v�gzett, megnyomta a felv�tel gombot. 
- 2006 november 23, h�tf� – sz�lt bele a mikrofonba csendesen – Mia tal�lta meg a diktafont lassan egy hete. Mi 12en vagyunk – felsorolta a neveket. Lassan �s �rthet�en besz�lt, teljesen nyugodtan. Nagyon sokat v�ltozott az elm�lt napokban. Nem tudja, hogy az�rt mert elk�ldte, vagy a v�ltoz�s miatt, de m�r nem l�tta Fantomot. Igaz m�r egy�ltal�n nem foglalkozott a sz�npaddal. Sokkal jobban �rdekelte a nyomoz�s… - m�lt h�t p�nteken l�ttam meg el�sz�r �n is azt az iz�t, amir�l a n� besz�lt. Azt hiszem hogy k�z�l�nk m�g csak �n l�ttam. Rem�lem n�lunk lassabban megy a folyamat. Oly annyira, hogy nem is kell megv�rnunk az �ld�kl�st. Nem akarom, hogy m�s is tudjon a l�tez�s�r�l. Vannak akiket felkavarna… - abba hagyta, mert l�p�sekre lett figyelmes. Fesz�lten hallgatott. Megk�nnyebb�lt, amikor megl�tta, hogy csak Ken az. 
- Szia! Mit keresel? – suttogta a l�ny. 
- Semmit. Mosd�ba megyek… - Sora b�lintott, mire Ken elment. A l�ny nagyot s�hajtott. 
- Legf�bb dolgunknak tartom, hogy ker�lj�k a p�nikot. B�r b�zom benne, hogy ez csak egyszeri alkalom volt. Furcs�llom ezt a luxust, amibe ker�lt�nk. Mintha May azt mondta volna, hogy nagyon r�g nem lakott itt senki a gyilkoss�gok miatt. Akkor meg kicsit furcsa… - megint l�pteket hallott. A l�ny Leonba botlott. Elmosolyodott. 
- A WC lent a l�pcs� mellett balra – igaz�totta �tba, gondolv�n � is oda tart.
- Nem a WC-t keresem. Csak s�t�lok. A l�nynak voltak k�ts�gei az �jszakai s�t�t illet�en. Az �jszaka kell�s k�zep�n aludni kell, �s nem s�t�lni. Ezt sz�v� is tette.
- J�l van na! Nem kell egyb�l leharapni a fejem – j�tszotta a s�rt�d�ttet Leon. - M�r d�lut�n is �lmos volt�l. Mi lenne ha elmenn�l aludni? – k�rdezte �rtatlanul a l�ny.
- Elk�ldesz?
- Nem. Csak nem akarok besz�lgetni.
- Az k�r. Pedig �n pont az�rt j�ttem – cs�v�lta a fej�t Leon. – Tudni szeretn�m, hogy mi t�rt�nt veled a m�lth�ten. – Sora b�lintott �s elmes�lte neki. Nem volt �rtelme, hogy titkolja, Leonban meg maxim�lisan megb�zik. Csak az a k�rd�s, hogy bar�tja hogy fogadja…
- Most nagyon h�ly�nek n�zel? – k�rdezte szerencs�tlen�l a l�ny, miut�n v�gzett. Leon tanulm�nyozta az arc�t. - Ha nem tal�ltad ki, akkor nem.
- Nem tal�ltam ki – k�zelebb h�z�dott a f�rfihoz �s cs�kol�zni kezdtek. Sok id� m�lva Sora fel�llt.
- Visszamegyek aludni, mert nagyon �lmos vagyok – Leon r�b�lintott �s elindultak. Nem tudta, hogy k�rdezze meg a l�nyt�l, hogy az ne �rtse f�lre, de nem akarta hagyni, hogy egyed�l aludjon. Persze ott vannak a t�bbiek, de m�gis… Sora gondolkozott egy kicsit �s csak azt�n felelt.
- Rendben.
- Mi? – Leon �rtetlen�l n�zett r�.
- H�t…az, hogy… aludhatsz velem… - a l�ny zavarban volt. Az el�bb mondta, most meg m�r nem is eml�kszik r�?
- Kimondtam hangosan? – grimaszolt Leon. Sora ezen nevetett egy sort, mert m�g sosem l�tta Leont ennyire furcs�nak.
- Aha – sz�p cs�ndben vonultak be a szob�ba, majd befek�dtek egym�s mell�. Innent�l kezdve suttogtak.
- Tulajdonk�ppen Layla hely�re is fekhetn�l – jegyezte meg Sora mosolyogva, hiszen a n� Yurival aludt. Leon is elmosolyodott.
- Akkor t�vol lenn�k t�led – Leon a h�t�ra fordult �s a plafont b�multa. Sora simogatni kezdte az arc�t �s lehunyta a szem�t. Leon belecs�kolt a l�ny tenyer�be, majd megfogta a kez�t �s abbahagyatta a simogat�st. K�v�nta a l�nyt �s pont ez�rt sem akarta, hogy egy�tt aludjanak, mert � nagyon szereti a l�nyt �s szeretne is egy�tt lenni vele, de tudja, legal�bbis azt hiszi, hogy Sora nem akar m�g vele lenni. Ez �gy tiszta. Mivel szereti, b�rmeddig k�pes v�rni r�. Sora vette a lapot, de nem b�rta meg�llni, hogy ne adjon egy cs�kot bar�tja nyak�ra. Leon lehunyta a szem�t �s lemond�an s�hajtott.
- Szeretlek – s�gta a l�ny Leon nyak�ba.
- �n is. Nagyon. – Leon �tkarolta a derek�t. Sora megcs�kolta �s nagyon sok�ig cs�kol�ztak. Leon f�l� hajolt. V�g�l is Leon t�rte meg. Na vajon mi�rt… Sora csal�dottan s�hajtott. �ress�get �rzett. De tudta, hogy nem hagyn�, hogy m�s is t�rt�njen. Nem az�rt, mert nem akarja, hanem mert f�l, hogy csal�d�st okozna Leonnak.
- Szeretlek – ism�telte meg a l�ny, �s az ellenkez� ir�nyba fordult. Leon �t�lelte, Sora hozz�simult. Reggelig �gy aludtak b�k�ben, nem is sejtve, hogy az �jszaka legjelent�ktelenebb dolg�b�l, mekkora botr�ny lesz…