9. Ken

Leon már egy jó ideje fent volt, amikor az első lányok ébredezni kezdtek. Számolt azzal, hogy meg fogják őket bámulni, de hogy ennyire… Leon úgy tett, mintha aludna. Jól működtek a dolgok, azt hitték alszik, csak az volt a baki, hogy Sora felébredt és ő sem tudta. A csajok egyből kérdőre vonták. 
- Hagyjatok már! Hagy aludjon. Légyszí. – a csajok bólintottak és kihúztak. Sara még mindig durmolt. Sora szembefordult Leonnal és cirógatni kezdte meztelen karját. Leon „felébredt”. 
- Ne haragudj rám, amiért felébresztettelek. 
- Semmi gond kicsim. Már nem aludtam – vallotta be. 
- A lányok kíváncsiak voltak. 
- Nem mondod – gúnyolódott Leon. Sora felült, majd felállt. A férfi felkönyökölt és úgy nézte a lányt. Valaki felült Sara mellett. Egy férfi. Egy kómás Kalos. Sora döbbenten állt, aztán Kalosnak is leesett, hogy mi van és ő is felállt és így ő is észre vette a Sora ágyában tanyázó Leont. 
- Ööööö… - kezdte Kalos. Sora úgy érezte, mintha az apja kapta volna rajta a fiújával egy gyönyörű éjszaka után. Bár furcsa hogy ez jutott eszébe, ugyanis erre még nem volt példa. 
– Leon. Beszélhetnénk? 
- Aha. 
- Aztán meg majd veled is Sora. 
- Persze apa. 
- Hogy mondtad? – Kalos felvonta a szemöldökét. Leon és Sora jóízűen felkacagtak. 
- Igen főnök. 
- Tudod mit? Veled inkább anyád beszéljen – bökött Kalos Sara felé. Mind a hárman elmosolyodtak. 
– Na gyerünk Leon. 
Kimentek a szobából és magukra hagyták a két „nőt”. Sora úgy döntött, hogy nem éhes és elvonult tusolni, fésülködni, fogat mosni. Miután végzett, jó kedvűen és az ártatlan gyerekkel a szívében, lecsúszott a lépcsőkorlátokon, és becigánykerekezett a konyhába. Az ajtó előtt megállt, tenyerét a gatyájába törölte és beiszkolt. 
- Széééééééép jó reggelt! – köszönt és nyugtalanul állapította meg, hogy Leon és Kalos nincsenek bent. 
- Ken még alszik? – kérdezte Layla ásítva. 
- Honnan tudjam? – Sora értetlenül nézett rá. 
- Miért? Nem nálatok aludt? – most már Layla sem értette mi van. 
- Nem. Nálatok lakik. 
- Mintha figyelembe vennénk, hogy ki hol és melyik szobában lakik – jegyezte meg csípősem May. Sora dühösen nézett rá. 
- Na jó. De akkor hol van Ken? – a kérdést csend követte. Marion nagy szemekkel nézett mindenkire egyszerre. 
- Keressük meg – javasolta Rosetta. A többiek helyeseltek és elindultak keresni. A konyhaajtóban Leonba és Kalosba ütköztek. 
- Hová hová? – kérdezték. Yuri felvázolta a szitut. 
- Ki látta utoljára? – kérdezte egyértelműen Kalos. 
- Hát… én az éjszaka közepén láttam – emlékezett vissza Sora. Mindenki ránézett. 
– Épp a mosdóba tartott. 
- Remek. És láttad visszamenni valamelyik szobába? Sora tanácstalanul Leonra nézett. Túlságosan el voltak foglalva ahhoz, hogy ezt az apróságot észre vegyék. 
- Hát… azt hiszem, hogy nem. 
- Akkor viszont… - Sora megindult a WC felé és kalapáló szívvel rontott be. Attól, amit látott, azt hitte menten elájul. A néhai Ken Robins holtan feküdt a mosdó alatt. A fejéből már nem szivárgott a vér, viszont körülötte minden tele volt. Becsukta az ajtót, hogy a kicsik ne lássák meg. Ennyi lélekjelenléte maradt, majd elsötétült előtte a világ. Az utolsó dolog amit látott, az az a bizonyos lény volt…