11. fejezet: May, a telefon és a csapat

Vasárnap reggel már senki nem ütközött meg azon, hogy ki, ki mellett ébredt/aludt. Különös okból kifolyólag a párocskák aludtak a legtovább, de aki fent volt sem ment el sehová. Nem akartak egymás nélkül közlekedni. Féltek. Sora és Leon nagyjából egyszerre ébredtek 
- Jó reggelt – köszönt a lány. 
- Neked is – Leon az órájára nézett 
– Másfél órája aludtunk el. Aludjunk még… 
- Én már nem tudok. Teli vagyok energiával – mondta Sora, de közben ugyanúgy feküdt, ahogy eddig. 
- Én nem úgy látom… Gondolkodtam Sora. Szerintem elég nagy hülyeséget csináltunk. 
Sora kérdőn nézett rá, így ő folytatta. 
- Amint megtörtént veled az a dolog szólnunk kellett volna mindenkinek. Akkor esetleg fel tudtunk volna készülni rá. 
- Igazad van. Tudom, már én is átkozom magam. De még mindig megtehetjük. Különben én is gondolkodtam. Amint May felkel kérjük meg, hogy hívja fel a nagyapját és vigyenek haza minket. 
- Na látod, ez egy nagyszerű ötlet. – Leon egy csókkal jutalmazta. 
- Sora – kérdezte bizonytalanul Marion. A lány ránézett. 
– Ugye nem én keltettelek? 
- Nem. Mondjad! 
- Elkísérnél a… - a többit csak súgta a fülébe. Nem akarta, hogy Leon is meghallja. 
- Persze. Megyek – kimászott az ágyból. Leon felkönyökölt és úgy nézett utánuk. Sora kikísérte Mariont és a mosdóba. 
- Nem akartam egyedül jönni. Kennel is itt történt és én úgy félek. 
- Megértelek. Na menj csak. Bátorság kislány! – bíztatta Sora és kinyitotta az ajtót. 
- Nézz be! – Sora megtette. Mivel sehol nem volt senki, nyugodtabban ment be. De előtte még Sora lelkére kötötte, hogy várja meg. 
Senkinek nem volt energiája semmit csinálni egész nap. A kicsik elég jól elvoltak egymással. Valaki mindig szemmel tartotta őket és ez nem könnyítette meg Sora és Leon dolgát, akik egyesével mondták meg az embereknek, hogy mi történt a lánnyal. Rosettának és Marionnak nem akarták elmondani. Nem kell őket még jobban felzaklatni. Szerintem nem kell mondanom, hogy mindenki ki volt borulva. A másik ötletüket, ami már mindannyiuk fejében megfordult, közösen, csapatostul mondták ki. 
- Szóval May! Itt az ideje, hogy a nagybátyád átvegye az ügyet – jelentette be komolyan Sora. May hatalmasat sóhajtott. 
- Gondoljátok, hogy ez eddig nem jutott eszembe? A helyzet az, hogy… mondjuk ki. Nem működik a mobilom. És lemerném fogadni, hogy a tietek sem működik… 
Maynek sajnos már megint igaza lett. 
- Szóval azt akarod, hogy senki ne tudjon róla, csak mi – foglalta össze Kalos. A kis megbeszélés fél órája tartott. Most épp Anna és Mia vigyázott a kicsikre. A szobában tartózkodók (Sora, Leon, Kalos, Yuri ) most tudták meg, hogy mi a helyzet. Mármint, hogy mi történt Sorával. Nem volt fair a többiekkel szemben, hogy nem tudnak róla, de Sora nem tartotta lényegesnek. Sora bólintott. 
- De egy banda vagyunk. És már nem azért! Hogy tudunk nyomozni úgy, hogy a csajok ne jöjjenek rá? – kérdezte (logikusan) Yuri. 
- Sehogy! Majd ha komolyra fordul a dolog, beavatjuk őket – mind egyszerre fordultak a hang irányába. 
- Rosetta???!!! – hőköltek hátra mind egyszerre. 
- Mennyit hallottál? – kérdezte szerencsétlenül Sora. 
- Attól tartok mindent. De nem baj. Sora! Segíteni szeretnék! – Kalos sokáig nézte az elszánt kislányt. 
- Nincs más választásunk – mondta végül. Bólintottak. 
- Akkor titok? – kérdezte halálos komolysággal Rosetta, majd jobb kezét maga elé nyújtotta. 
- Titok – helyeseltek és egymásra tették a kezüket. Megszületett köztük az életre szóló szövetség… 

Talán beszélnem kéne Laylával. Ugyan! Hülye ötlet. Layla nem az anyám, és még az anyámmal sem beszélnék ilyen dolgokról. Ezt egyértelműen egyedül kell megoldanom. De jó lenne ha valaki adna tanácsot, hogy mit csináljak… Na jó. Hozzunk fel érveket ellene és mellette. Majd meglátjuk melyik lesz a több… Mellette: szeretem, vele akarok lenni, boldoggá akarom tenni, szeretem, szeret, szeretem… Ellene: hááát… mi van ha nem lesz jó? Se neki, se nekem. Nem akarok csalódást okozni neki. És ha fájni fog? De ha szeretem és ő is szeret, akkor ezek a dolgok nem állhatnak a természet útjába… vagy mégis? Nem akarom, hogy csalódjon bennem… És egyáltalán! Nem szedek gyógyszert és óvszer sincsen nálam. És az elsőt teljes biztonságban akarom. Na meg itt vannak a többiek is. Bármikor ránk nyithatnának… Mit tegyek???