16. Kelly Whatson

Mögöttük egy csuromvizes, talpig feketébe öltözött lány állt egy hatalmas sporttáskával. A máskor szőke göndör hajat most barnára mocskolta a sár. Arcából sem látszott túl sok, hisz mindenütt kosz borította és ez a teste többi részére is vonatkozott. 
- Hello – köszönt ismét – Bocs ha rátok ijesztettem. 
- Hogy kerülsz ide? – kérdezte May. 
- Nem fontos. Az a lényeg, hogy maradhatok e vagy sem. – körbe nézett a csapaton. Ők bizonytalanul néztek vissza rá. Végül Kalos mondta, hogy maradhat. 
- Kösz. A nevem különben Kelly Whatson és amire a legjobban vágyom az egy forró fürdő – kérdőn nézett pont Sorára. 
- Persze, gyere. 
A két lány elment, a többiek megütközve néztek utánuk. 
- Kérsz törölközőt, vagy valamit? – kérdezte tanácstalanul Sora. 
- Semmit kösz. Van nálam minden – ezzel bement a fürdőbe és egy negyed óra múlva jött ki ismét. Sorának elállt a lélegzete. A lánynak most már tisztán látszott szőke göndör haja és szépmetszésű arca. Sorában messze a tökéletesség érzését keltette. Fekete hasított trapézgatyát viselt, bordó blúzt és egy szegecses övet. A sporttáskája még mindig nála volt. 
- Kösz mindent. Tudom elég későn jöttem, de… na mindegy. Menjünk le a többiekhez. 
- Jó – Sora nem tudott mit csinálni, követte őt. Odalent a konyhában csoportosultak. Amikor meglátták a lányt, nekik is tátva maradt a szájuk, de ez a lányt látszólag nem érdekelte. A hűtőhöz sétált és benézett. 
- Itt nincs semmi ehető kaja? Csak ilyen bio izék? – fintorgott és kivett egy csomag valamit. 
– De szuper. Ja! Különben ehetek? 
- Persze – préselte ki magából May. 
- Akkor jó – tovább kutakodott 
– Hogy kerültök ide? Úgy tudom, hogy ez a hely már vagy jó pár éve kihalt. Valami gyilkosságok miatt. Ja! Ide akartunk jönni a haverokkal, csak a rendőrség nem engedte. Gáz volt. Nem tudtuk kimagyarázni és bevittek minket a sittre, magánlaksértés miatt. Aztán ejtették a vádat, amikor kiderült, hogy senki tulajdonában nem áll a hely. De nekem nagyon tetszik. Hát igen… Kelly Whatson nem épp egy szűkszavú lány. 
- Sora! – Marion mellette állt. 
– Felviszel lefeküdni? 
- Persze! Gyere! – Sora kezet nyújtott Marionnak is és Leonnak is, elköszöntek és hárman mentek fel lefeküdni. Kelly addig odalent szóval tartotta a társaságot. A szokásos ágyukhoz mentek és lefeküdtek. Most Sora feküdt középen. Marion hamar elaludt, de Soráéknak nem sikerült. 
- Fura ez a csaj – jegyezte meg a lány. 
- Miért? Szerintem semmi gond nincs vele. 
- Azt meghiszem – élcelődött Sora. 
- Ne legyél már ennyire gyerekes – mind a ketten mosolyogtak. 
- Bocsánat bácsi – hozzáfordult és megcsókolta. 
- Nagyon szeretlek – a lány még soha nem látta, hogy Leon így nézett volna rá és majdnem elolvadt. 
- Én is. - Szorosan hozzábújt. Már majdnem elaludtak mind a ketten, amikor újra nyílt az ajtó és bejött rajta a csapat. 
- Bocsi! Csak a másikban betört az ablak – mondta higgadtan Kalos és lassan bebújtak az ágyakba. Mivel Marion Leonékkal aludt, így Kellynek volt helye. Fél óra elteltével Leon és Sora még mindig ébren voltak és egymást nézték. Beszélni nem mertek, nehogy bárki felkeljen, de talán nem is volt rá szükség. 
- Sora! Kérlek! – nyögött fel valaki és hozzájuk vágott egy párnát. 
- Mi van? Ezek nem mi vagyunk! – dobta vissza a lány a párnát Annának. Tényleg elég idegesítő volt a néma csöndben a cuppogást hallgatani… 
- Menjetek ki ha zavar! – szólt be kicsit durván Layla. Sora elcsodálkozott, hogy ilyen is tud lenni. 
- Layla! – Sara vidáman kacagott fel, de Kalos elhallgattatta… ki tudja mivel? 
- Jó bocsi! – csatlakozott Yuri is a beszélgetésbe – De ha nem tetszik nem tudunk mit csinálni. Inkább aludjatok. Ne szabjátok meg, hogy mit csináljunk és mit ne! Ezek után csöndben maradtak, kivéve Mayt, aki mormogott valamit valami személyiségi jogok sértéséről, majd ő is befogta. 
- Jó éjt – Leon megcsókolta a lányt és direkt egy hangos cuppanással zárta le, aminek következtében mindenki röhögni kezdett. Szóval ez az éjszaka többé kevésbé nyugalmasan zárult…