1. Fejezet Az új darab

- Sora! Sora! 
- Mi van…? – nyögte álmosan egy lila hajú, lila pizsamás lány. Barátnője, ajtóstul rontott rá. 
- A főnök azonnal látni akar! Már ott van mindenki, aki számít a társulatból! Szedd össze magad és siess, mert mindenki csak rád vár! 
- Mia! Miért mindent én tudok meg utoljára?! – gyorsan kipattant az ágyból és magára kapott egy egybe ruhát, csakhogy hamarabb elkészüljön. Amilyen gyorsan csak tudott fogat mosott, majd útközben összefogta a haját. 
- Van valami sejtésed arról, hogy mit akar? – kérdezte futtában Sora. 
- Nincs. Menj előre – a két lány bekopogott. Amikor a főnök mondta, hogy mehetnek, beléptek. Sora meghajolva kért bocsánatot a késésért. 
- Foglaljatok helyet. 
Sora elindult egy szék felé, de hirtelen szöget ütött neki valami. Döbbenten vette észre, hogy a főnök irodája üres. Odaszaladt az asztalhoz. 
- Főnök úr, kérem ne tegye! Ne menjen el! Ígérem mindent megteszünk, hogy a kedvében járjunk, de nem teheti ezt velünk! Vagy már megint Yuri tett keresztbe? A torokköszörülésre elhallgatott. 
- Á! Bocsánat Yuri! 
Körbenézett, a társaság döbbenten nézett vissza rá. Finoman elmosolyodott, majd jobbnak látta ha leül. 
- Elnézést – mondta zavartan, és csendben maradt. 
- Nos. Sora, nem szándékozom elhagyni a színpadot olyan értelemben, ahogy te gondolod. Viszont most hagy ragadjam meg az alkalmat, hogy bemutassam Kenneth urat, akit szerintem már mindannyian ismertek. Az elkövetkezendő 2 hónapban ő fogja irányítani itt az életet. Mi pedig – körbe nézett a díszes társaságon – elutazunk. Hogy miért? A válaszom két szó: 
- Új darab! – csicseregte közbe vidáman Sarah. 
- Igen – Kalos lemondóan sóhajtott. 
- Szerződést kaptunk valahová? – kérdezte Sora. 
- Nem. Próbálni utazunk el. 
- Kalos! Mióta szokás a próbákat a színpadon kívül folytatni? – vonta kérdőre Layla. 
- Akkor, ha speciális darabról van szó – oktatta ki Yuri. 
- Hová megyünk? Mennyi időre? Mi a darab? Ki a partnerem? – sorolta egymás után a kérdéseit Leon. 
- A Kanári szigetekre megyünk, 2 hónapra, a darab címe: Szenvedély. A darabot majd később ismertetném, a repülőn. 
- Miért megyünk ilyen messzire? 
- Mert Layla apja felajánlotta a szálloda egy részét a tréningre. Támogatja a darabot. 
- Nagyon érdekel mi lehet az – suttogta izgatottan Anna. 
- Holnap reggel 6kor indul a repülőnk, ami azt jelenti, hogy szeretném ha már 5re kint lennénk a reptéren. Megkérnék mindenkit, hogy 4kor találkozzunk a bejárat előtt és onnan kocsival megyünk tovább. Köszönöm, én végeztem. Mindenki fölállt és elindult kifelé! 
- Leon! Megkérhetnélek, hogy maradj egy kicsit? 
A férfi bólintott, majd bezárta az ajtót. Hárman maradtak…

***

- Nyomás le a partra! Anna te vagy a fogó! – Sora mellett nevetgélve mentek el a lányok. Neki nem volt kedve menni. Még indulás előtt szerette volna felhívni a szüleit, mag akarta látogatni Jerrit és még össze is kellett pakolnia. Sok dolga volt. Úgy döntött, hogy a pakolással kezd. Ruháira 3 fénykép került. Az egyiken szülei voltak, a másikon meg ő és Layla a legendás manőver végrehajtása után. A harmadikon meg… talán az a legkényesebb téma. Gondolkozott is, hogy berakja-e, hiszen sokat kéne magyarázkodnia ha elő kerül, de úgy döntött vállalja a kockázatot. Itt is sikerül dugdosnia. A fénykép egy ezüst, hosszú hajú férfit ábrázolt. Sora mosolyogva csóválta meg a fejét, majd két ruhadarabja közé rejtette. Ezt nem szabad megtudniuk… 

Este kilenckor úgy bújt ágyba, hogy még nem tudta mit hoz a holnap. Aznap boldog volt. Felhúzta ébresztő óráját, bár ekkor még nem sejthette, hogy nem lesz szüksége efféle segédeszközökre a keléshez…