18. fejezet: Jaj, jaj és még mindig jaj

A hűvös levegő csak úgy áramlott be az ajtó helyén. Az eddigi rabok hatalmas örömmel szívták be a mámorítóan friss levegőt. Kellynek sikerült elültetnie a kétkedés magjait Sora fejében. Ha akartak volna, akkor eddig is elmehettek volna. De mi van akkor, ha nem akarnak. Hamarosan dönteniük kell. Most azonban nem ennek volt itt az ideje. Felvették a kabátjukat és megrészegedve a tudattól, hogy bármikor hazamehetnek leálltak játszani a friss hóban. Kelly és May nagyon jól eljátszottak Marionnal. Leon, Sora, Anna és Mia hóembert építettek, Yuri, Layla, Kalos és Sara pedig sétálni mentek a „birtokon”. Sora és Leon egy idő után megunták a hóembert és ők is elcsámborogtak. 
- Szeretnék beszélni a többiekkel. 
- Miért? 
- Most már el tudunk menni, de… - Sora megállt és szembefordult a férfival. 
– Lehet, hogy hülyeség, de én nem vagyok benne biztos, hogy el akarok menni. 
- Egy ideje már szinte éreztem, hogy így gondolkodsz. Megmondom őszintén, reméltem, hogy nem így fogsz dönteni. De ha itt maradsz, akkor mindenképpen itt maradok veled. 
- Köszönöm – Sora hozzábújt. 
- Ugyan – Leon elmosolyodott és fejét a lányéra hajtotta. Sokáig álltak így csukott szemmel, de végül is továbbindultak. Sora hirtelen ismét megtorpant és kezét a szája elé kapta. 
- Úristen Leon! - elkezdett rohanni a fal tövéhez. Zokogva esett térdre és az ölébe vette a halott kislányt. Leon is odaért és letérdelt melléjük. Fél kezével Sorát, a másikkal pedig a lányt ölelte. Sora ismét szerencsétlennek érezte magát. Görcsösen szorította a lányt. Leon finoman lefejtette róla az ujjait. 
- Sora már nem tehetsz érte semmit. 
- Kérlek ne mond ezt. Utálom ezt hallani – Leon mellkasán sírta ki magát, majd sok idő múlva megnyugodott. Hanyatt feküdt a hóban és maga sem tudta miért, gyártott egy hóangyalkát. 
- Figyelj! Ne szóljunk róla senkinek. Nem akarom, hogy felzaklassák magukat. Had higgyék azt, hogy biztonságban van. – Leon szó nélkül bólintott és elkezdte betemetni a kislányt a hóval. Sora nem segített neki, csak bámulta az eget. Eltökélte, hogy bármi történjen is, itt marad és megbosszulja a szerettei halálát. Ha kell, akkor egyedül is. Leon miután végzett, az ölébe vette Sorát, aki nem tiltakozott. Mielőtt odaértek a többiekhez letette. És megfogta a két karját. 
- Nézz rám – Leon gyengéden letörölte a lány arcáról a könnyeit és megcsókolta a homlokát. 
– Gyere – átölelte a derekát és így mentek oda a többiekhez. A hóember elég szépen állt. Anna répaorr helyett egy tobozt nyomott a helyre. 
- Bementünk – szólt Leon a csajoknak és tényleg bementek. Sora remegni kezdett. 
– Fázol? 
- Aha, de nem vészes. 
- Gyere – felvezette a lányt a szobába. – Zuhanyozz le, megvárlak. Vagy ne csináljak egy kávét? -
 Nem kell köszönöm. Viszont napközben elvettem tőled egy pulcsit és azt bent hagytam a mi szobánkban. Megköszönném, ha áthoznád. 
- Persze – a lány bement a zuhanyzóba és levetkőzött. Már vagy 10 perce állt a forró víz alatt, amikor kopogtak az ajtón. Elzárta a csapot. 
- Pillanat – magára csavarta a törölközőjét. 
- Leon vagyok… bemehetnék? Kinyitotta az ajtót és egy Leonnal és egy fegyverrel találta szembe magát. Szótlanul álltak egymással szemben. Sora várta, hogy Leon kezdjen magyarázkodni, Leon viszont Sorára várt. Végül mégiscsak Leon törte meg a csendet. 
- Figyelj… nem tudom, hogy mit hiszel, hogy miért van nálam, de… nem kellett volna elvenned, legalábbis szólhattál volna. 
- Nem akartam. Mert akkor kerested volna, ha szükséged van rá. És nem tudom, hogy mi célból kell neked fegyvert tartanod. 
- Önvédelemből. Mi másért? Nem vagyok gyilkos. Jaj Sora! Ezt te sem gondoltad komolyan! 
A lány elmosolyodott. 
- Nem. Tényleg nem. 
- Szóval ezúttal, ha bármit találsz a táskámban, amit nem érted, hogy hogy került oda kérdezd meg nyugodtan, hiába is az én magántulajdonom, bár nem fogsz találni ilyet. 
- Remélem is – Sora zavarba jött, mert rájött, hogy egy száltörölközőben áll szemben a férfival. 
– Ööö… becsuknád az ajtót? Nagyon jön a hideg – nem hazudott. Leon becsukta, csak belülről. 
- Gyere ide! – megfogta a kezét és magához vonta. 
– Szeretlek - nyögte két csók között. Leon az ölébe vette és Sora lábait a dereka köré fonta. Szája rátapadt a lányéra. 
- Lllll… eon! Most ne! – a lány megszakította a csókot, a férfi pedig letette, de még mindig ölelte. 
- Ne haragudj – kérte Leon 
- Te ne haragudj. Csak most nincs időnk és nem szeretnék kockáztatni. Meg aztán vannak más dolgok is. 
- Például? 
- Hát ha jól emlékszem csak egy óvszert kaptál. 
- Igazad van – belecsókolt a nyakába. 
- Leon! Most menj ki és egy kicsit nyugodj le. Rendben? – kezébe vette a férfi arcát és futólag megcsókolta. Leon elindult, de még mielőtt kiért volna a szennyeszsákba dobta a fegyvert. Sora utána szólt, nem túl halkan. 
- Leon! Hová dugod a – kintről kopogás hallatszott. Egymásra néztek, hogy most mi legyen. Kb 2 percig nézték egymást, majd Leon ajtót nyitott. Majdnem be is csukta egyből. Kalossal találták szembe magukat. - Megtudhatnám, mi folyik itt? – vonta őket felelősségre a szerinte megtörténtekért. - Semmi – válaszolták egyszerre és elnevették magukat. Leon kislisszolt és Sorára zárta az ajtót. - Most tényleg nem történt semmi – bizonygatta Leon. – Különben meg szeretnélek megkérni, hogy tartsd egy kicsit hosszabb pórázon. - Lefeküdtél vele? – kérdezte higgadtan Kalos és zsebre tette a kezét. - Most? – kérdezett vissza Leon. - Bármikor. - Igen – vallotta be kelletlenül a férfi. - Na és vé… - Igen apa – Sora immár ruhában válaszolt a még fel sem tett kérdésre. Az apát gúnyosan megnyomta. Odasétált hozzájuk és karba tette a kezét. - Bocsánat, hogy vigyázni akarok rád. Nem csak jószántamból teszem. A szüleid kértek rá – ezzel sértődötten kivonult. - Na már csak ez hiányzott – sóhajtott Sora és utána mentek, hogy egyszer s mindenkorra letisztázzák ezt a kérdést…