20. fejezet: May Wong

May f�ty�r�szve s�t�lt a h�ban. Boldog volt. �r�lt, hogy egy kis id�re is, de kiszabadulhat innen. M�r nem nagyon b�rta vel�k. Na meg mag�val sem tudott mit kezdeni. Nagyon j�l tudta a „bar�tai” �sszes titk�t. P�ld�ul tudott az egyess�gr�l �s Rosetta holttest�r�l is. �rdekes lett volna, ha nem tud r�la. De ezt �k nem �rtik �s May tudta, hogy ez �gy van j�l. 
Magabiztosan l�pkedett a vasker�t�s fel�. A hegyes kov�csoltvas ijeszt�en meredt az �g fel�, de a l�ny tudta, hogy mit kell tennie. P�r l�p�sre a ker�t�st�l meg�llt �s visszafordult a h�zhoz. Tudta, hogy soha t�bbet nem fog ide visszaj�nni. Ezt m�r r�g elhat�rozta. Most m�gis k�telkedett egy kicsit. A h�zban a „bar�tai” laktak �s ha nem tudnak meg semmit arr�l, hogy most mit akart tenni, akkor visszafogadn�k �t. �s maradhatna a t�rsulat tagja. De ugyanakkor ott van �, aki miatt m�r annyit szenvedett. A m�sik �tja viszont bizonytalan. A hom�lyba v�sz. Nem tudja mi v�r r�, ha ennek itt v�ge. Egy biztos… gyorsan kellett d�ntenie. 

- K�sz�n�m, hogy maradt�l – Leon �s Sora le�ltek a r�csos ablak p�rk�ny�ra. 
- Nem hagyom, hogy bajod essen – a f�rfi t�nyleg ez�rt maradt. Vigy�zni akart Sor�ra. 
- Hi�nyzik a sz�npad – Sora kin�zett az ablakon. Havazott. Tiszt�n l�tta Mayt aki ott �llt a kapu el�tt. Nyilv�n Mariont v�rta. 
- �n is sz�vesen l�pn�k fel – helyeselt Leon. – Nem vagyunk norm�lisak, hogy maradtunk. 
- Leon te elmehetsz ha akarsz. De �n itt maradok, mert nagyon k�t ember halt itt meg akiket kedvelek. �s nincs kiz�rva, hogy m�sok is megfognak, de ha tehetek valamit is, hogy megbosszuljam, akkor azt megteszem. 
- K�r, hogy nem ismerted Sophiet. Mostan�ban sokat gondolok r�. K�v�ncsi vagyok mit sz�lt volna hozz�d – Leon is kin�zett, Sora viszont m�r �t n�zte 
– Biztos � is a marad�s mellett d�nt�tt volna. Nem �rdekelte volna �t sem, hogy mi is a v�lem�nyem a dologr�l, �s nem is mondtam volna neki, mert vigy�zni akartam volna r�. Mint most r�d is. 
- De Leon �n nem vagyok a h�god. Nekem nem tartozol semmivel – Sora megfogta Leon kez�t. 
- M�r hogyne tartozn�k. Szeretlek. Tiszta sz�vemb�l �s ez, ha akarod, ha nem mell�d k�t. 
- �s ha azt mondom neked, hogy �n nem szeretlek, �s nem akarok t�led semmit… 
- Azzal elk�st�l – mosolyodott el a f�rfi. 
- Na! De akkor elmenn�l? 
- Nem mondasz ilyet. 
- Nem. T�nyleg nem. Viszont ha �n nem lenn�k veled. Akkor sem menn�l? 
- Nem, mert att�l �n m�g szerethetlek. 
- Leon! K�rlek! Ha nem szeretn�l �s �n sem szeretn�lek t�ged �s nem t�rt�nt volna k�zt�nk semmi. Akkor elmenn�l? 
- Nem tudom – Sor�t nem nyugtatta meg ez a v�lasz. Nem akarta, hogy Leon csak miatta maradjon. 
- Gyere menj�nk a k�nyvt�rba – k�zen fogta Leont �s elindultak. Pont akkor, amikor… 
May v�g�l is d�nt�tt. A sz�ve m�ly�n benne volt az is, ami benne. Amit�l f�lt. Magabiztos l�ptekkel megindult a ker�t�s fel�, kinyitotta a lakatot, letekerte a l�ncot �s v�rt. P�r pillanat m�lva a l�ncok v�gigtekerg�ztek a test�n �s vasmarokkal szor�tott�k. Kipr�selt�k a l�nyb�l a leveg�t, aki meghalt. A piszkos munka elv�gz�se ut�n a l�ncok visszasiklottak eredeti hely�kre �s a lakat is visszakattant. A kulcs felsz�v�dott.