21. rész

2 hét telt el May váratlan halála óta. Az eset mindenkit meglepett. Főleg az volt a különös, hogy a ház összes kulcsa felszívódott. Sora Leon felé fordult és véletlenül hozzáért rossz lábához. 
- Bocsáss meg! – kérte és végig simított a férfi fájdalmas arcán. 
Az egész egy napja történt. Leonra esett a választás, hogy próbáljon meg átmászni a kapun, de a láncok visszahúzták, és a szögesdrót elég csúnyán megsebezte a jobb combját. Jelenleg is átvérzett kötés van a lábán. 
- Ez fájt – nézett a lányra. Sorát elbűvölték a szemei. Valósággal ragyogtak. 
- Ne haragudj 
- Semmi gond – Leon magához húzta és átölelte. Sora lehunyta a szemeit. 
- Mindent köszönök, amit értem teszel. Ha nem maradtál volna itt velem, akkor mindez nem történik meg. 
- Sora! Nem tudtunk volna elmenni. May is… 
- Ne, kérlek! – egy csókkal fojtotta belé a szót. – Jaj Leon! Hozzá… pontosabban hozzád fogok szokni. Hogy melletted ébredek reggelente, hogy bármi bajom van a segítségemre sietsz, meg ilyenek. Hozzá fogok szokni. És furcsa lesz, ha már nem lesz. 
- De lesz. Örökké. Pontosabban addig, ameddig akarod. Tehát szokjál is – Leon elnevette magát. 
- Pszt! – Sora mosolyogva leintette – A többiek alszanak. 
- Mondtam már ha jól tudom, hogy engem egyedül csakis kizárólag, Te érdekelsz. – elkomolyodott – A világon téged szeretlek a legjobban és ezt nem győzöm elégszer mondani. 
- Akkor ne mond – Sora fölé hajolt és jobb lábát átvetette a férfi derekán. Ő egyből megfogta a lány csípőjét és még jobban magára húzta. – Ezt talán mégse kéne, mert a végén még belemelegszünk… 
- Jó. akkor szállj le rólam. 
- Jó – de a lány nem mozdult. Vele akart lenni, de ez képtelenség lett volna egy zsúfolt szobában. Na meg van más is… Leon gyöngéden megfogta Sora melleit, és simogatni kezdte. 
- Bármennyire szeretnénk is, ezt most semmiképp sem lehet – a lány megfogta a férfi kezeit és összekulcsolta ujjaikat. 
- A védekezés, a többiek, tudom. 
- Hát nem csak. 
- Akkor? 
- Megvan – Leonnak kellett 10 másodperc kapcsolási idő, hogy miről is van szó. 
- Szegénykém. Mióta? 
- Ma óta. De hagyjuk a témát oké? 
- Rendben – a karját cirógatta. 
– Csókolj meg. 
- Ha te akarsz valamit, akkor csináld is te – Sora lemászott róla és a hanyatt feküdt. Leon fölé hajolt és megcsókolta. Sora majdnem elolvadt. 
- Sora… 
- Hm? 
- Nem tudom meddig leszünk még itt, de nem fogom kibírni nélküled – most Sorának volt idő míg felfogta. 
- De lehet, muszáj lesz. Nincsen több… 
- Tudom – Leon újra simogatni kezdte. 
– De esetleg… kérhetnénk. 
- Jaj Leon – a lány elfordult tőle. Leon már épp meg akarta kérdezni, hogy mi rosszat mondott, amikor hozzásimult. 
– Oké. De ez a te reszortod lesz. 
- Benne vagyok. 
Kalos mosolyogva hallgatta a jelenetet.