27.rész

Együtt aludt a társaság. Nem mertek külön lenni. Minden ágyban ketten feküdtek, kivéve Kellyt, mert ő egyedül volt. Marionon kívül senki sem aludt. Sorának nem volt kedve beszélgetni, ezért már jó rég elfordult Leontól, aki a karját cirógatta. Anna ágyából még mindig fojtott zokogás hallatszott. Korábban Sora is sírt, de Leon karjaiban valahogy enyhült a fájdalom. Egy árnyék osont az ágyukhoz. 
- Alszik? – suttogta az árny. Sora nyugodtan kinyithatta a szemeit, az árny a másik oldalon állt. 
- Igen. 
- Akkor kijössz? 
- Igen – Leon kimászott és elment a szőke démonnal, Kellyvel. Sora gyomra görcsbe rándult, még nagyobb gombóc volt a torkában, mint eddig. Mit akarhat tőle? Órájára nézett, fél 11 volt. Már bóbiskolt, amikor nyílt az ajtó. Háromnegyed 1. Leon bebújt Sora mellé és átölelte. Enyhén dohány szaga volt. Leon cigizik? Sora nem is tudta. De lehet, hogy csak a kis béka… Leon nagyon hideg volt és ennek Sora örült. Elvégre ha egy másik ágyból jött volna, akkor meleg lenne. De azért ki tudja? Leon épp megfogta a kezét, mikor az ökölbeszorult. 
- Ébren vagy? 
Nem tudta mit válaszoljon. Minden sokkal könnyebb lenne, ha nem szeretné ennyire. 
- Aha. 
- És szeretsz? 
Ha ha ha 
- Te?
 - Igen 
- Mond a szemembe. 
- Nézz rám! 
- Hagyjál 
- Sora! 
- Hagyjál! 
- Ébren voltál ugye? 
- Igen, de nem gondolok semmi rosszra. 
- Te meg ezt mond a szemembe. 
- Nehogy már leállj követelőzni. 
- Jól van, igazad van. Bocsánat. De nézz rám kérlek – Leon szinte könyörgött. Mélyen egymás szemébe néztek. 
– Szeretlek. 
- Nem vagyok féltékeny. Most – tette hozzá, mert nem akart hazudni. Leon magához húzta és meg akarta csókolni, de Sora nem engedte. Még nem. 
– Leon te dohányzol? 
- Mert? 
- Leon! Igen vagy nem? 
- Nem. 
- Csak mert cigi szagod van. 
- Mert elszívtam egy szálat – vallotta be. 
– De már régen és kint, hogy a cuccom ne legyen annyira füstös. 
- Utálom ha valaki dohányzik – jegyezte meg makacsul Sora. 
- Mondom, hogy nagyon nagyon ritkán szoktam. 
- Jó lenne ha ezt szűkítenéd sohára. 
- Rendben. 
- Ő is cigizik mi? – kérdezte tovább Sora. 
- Ki? Kelly? Igen. 
- Megtudhatom miért gyújtottál rá? 
- Mert megkívántam. 
- A cigit. 
- Csakis azt. Olyan buta vagy. Téged szeretlek. És az a csaj szóba sem jöhet. Hidd már el nekem! 
- Jó. De mégis mit csináltál vele? – kérdezett tovább Sora. 
- Biztos, hogy ilyet nem – Leon magához vonta és nagyon lágyan megcsókolta, közben megfogta. Sora visszaölelt. 
- Szeretlek és őszintén szólva ez nagyon rossz. 
- Mert? 
- Mert fájdalmat tudsz vele okozni. 
- Nem akarok neked fájdalmat okozni. 
- Néha mégis sikerül. Pláne, hogy ma amúgy is kivagyok. 
- Mások is. Jó lenne ha aludnál egyet. 
- Nem menne. 
- De igen. Majd én segítek – Leon cirógatni kezdte és csókolgatni a nyakát. 
- Így nem fogok elaludni 
- De igen. Abbahagytam. Jó éjt. 
- Neked is – Sora nagyon sok idő múlva tudott elaludni, mert Miára gondolt. A házban merültek fel problémák. Legalábbis Sora részéről biztosan. Leon egyre több időt töltött Kelly társaságában és egyre kevesebbet volt Sorával. Állítása szerint a lánnyal nyomoznak és úgy érzi, hogy a lány titkol valamit. És ezt akarja kiszedni belőle. Mindig csak az éjszakákat töltik együtt, de Leon mindig később fekszik, mint Sora, így beszélni sem igen tudnak. Sora pont azon gondolkozott, hogy most vajon mikor állítanak be, amikor nyílt az ajtó és beléptek rajta. Az egész szobában csak Sora nem aludt. Leon bebújt mellé – már megint hideg volt -, és mint mindig, most is szorosan átölelte. Sora nagyon szeretett volna végre egyszerre lefeküdni vele. Vagy akár… 
- Sora – suttogta Leon és cirógatta. 
- Ébren vagyok. 
- Tudom. Nem jössz át? 
„De! Olyan szívesen mennék!” 
- Nem. Úgy érzem, mintha kicsit kihasználnál mostanában. Éjszakára azért jó ha veled vagyok, de napközben még csak hozzád se szóljak, mert leszeded a fejem. 
- Ezt egy kicsit eltúloztad, de tény, hogy keveset foglalkoztam veled. De mától nem így lesz, ezt megígérem. 
- Miért? Szakítottatok? – csúszott ki a száján 
- Szóval ez a bajod!? Hogy már megint féltékeny vagy?! 
- Ne legyek, ha csak éjszakákra jössz hozzám és a nappalokat vele töltöd? 
- Bocsáss meg, igazad van. Ez tényleg félreérthető. De, hidd el, hogy nem volt köztünk azon a csókon kívül semmi. 
- Elhiszem – mondta végül a lány. 
- Gyere! Szeretnék mutatni valamit! 
- Nem ér rá reggel? 
- De, ráér. Nagyon haragszol? 
- Igen! – vágta rá egyből. Leon belecsókolt a nyakába – Már nem annyira – újra megcsókolta- hááááááát – csók – nem – Leon most a száját csókolta. – Egyáltalán nem. 
- Kívánlak. 
- Én is. Nagyon. Átmegyünk? 
- Csak ha akarsz… - Sora kipattant és kézen fogva vonultak át a másik szobába. Bebújtak az ágyba és Sorának eszébe jutott Mia. Alig 2 hete itt nyitott rájuk. Megpróbálta leküzdeni a rátörő letargiát, és sikerült is neki, hála Leonnak 
- Több, mint egy hónapja szedem a gyógyszert – súgta Sora, miközben szép sorjában lekerültek róluk a ruhák. 
- Tudom. Szeretlek – Leon megcsókolta és lassan beléhatolt…