28. rész A Titkos Hely

- És akkor azt mondtam neki. Na ide figyeljen maga seggfej! Ha nem adja vissza azonnal a szajrét, akkor lelövöm! 
- Erre ő? – Marion visszafojtott lélegzettel hallgatta Kellyt. 
- Természetesen vissza adta – Kelly lekapcsolta a tűzhelyet és az asztalhoz vitte a kaját. Szedett Marionnak és lelkesen mesélt tovább. 
- Nem tesz jót Marionnak az ilyen beszéd – jegyezte meg fejcsóválva Sora. Ők ketten még mindig a pultnál álltak, mert Sora sajtot reszelt a rántottához. 
- Nem csak a beszéd, hanem… 
- Sora! Mondanom kell valamit! – Anna lihegve futott oda hozzájuk. 
- Bocsi, nem lehetne egy kicsit később? Anna sértődötten nézett kettejükre. 
- De. Lehetne – ezzel elvonult és elhatározta, hogy semmit nem fog mondani nekik. 
- Szóval ott tartottam, hogy maga a csaj nem tesz jót neki – folytatta Leon. 
- Neked sem tett, mégsem foglalkoztál vele – jegyezte meg Sora. 
- De én nem vagyok már gyerek, Marion pedig még az. 
- Jól van na! – Sora a kezébe vette a tányért – Kérlek ad ide a kechupot. 
Visszamentek az asztalhoz és megették a rántottát. Anna a fejében végig vezette a szálakat. Amióta itt van, Sora állandóan Leonnal foglalkozik és senki mással. Pedig most nagyon fontos dologról van szó. Valószínűleg rájött, hogy ki a gyilkos. És ha igaza van, akkor elég nagy bajban vannak. Meg van! Kalosnak fogja elmondani. De most még várnia kell. Kéne egy gyanús lépés… de talán azt már nem kéne megvárnia. Beszél Kalossal. És még ma. Kelly felállt az asztaltól. 
- Megyek elszívok egy szál cigit. Leon? 
- Nem dohányzom – felelte kurtán a férfi és felnézett. 
- Hát persze. 
Kelly pimaszul rákacsintott, majd megeresztett egy gúnyosnak is betudható mosolyt Sora felé. Sora higgadtan visszamosolygott. Miután kiment a béka, Leonhoz fordult. 
- Mondani akartál valamit tegnap. 
- Mutatni pontosabban. Végeztél? 
- Aha. 
- Gyere! – kézen ragadta szerelmét és kivezette. A lány még visszaszólt. 
- További jó étvágyat! 
- Mit szeretnél? 
- Mondtam már! Mutatni valamit. 
- Mivel kapcsolatos? 
- Semmivel. Csak…furcsa. 
- Pedig azt hittem leleplezted Kellyt. Leon! Hová megyünk? 
Már az udvaron voltak kint. 
- Leon! Fázom. Nagyon. 
- Gyere – Leon magához vonta és pár pillanatig dörzsölte a hátát, majd tovább ment. 
– Ott, ahová megyünk, meleg van. 
- Kíváncsivá teszel – jegyezte meg Sora és megfogta a férfi kezét. A kert leges legvégébe mentek. 
- Itt kell lennie valahol… - mormogta Leon és leguggolt. Volt egy hely, ahol mintha nem lett volna olyan vastag a hó. Sora észrevett egy fémkarikát a földhöz rögzítve. Leon odanyúlt és erőlködve bár, de felemelte. Elégedetten mosolygott és elindult lefelé a lépcsőn. 
- Leon ez csak valami hülye vicc. Ugye? – a férfi visszafordult. 
- Nem Sora. Nem az. Gyere! – kezet nyújtott. 
- Biztonságos? 
- Igen. – megfogták egymás kezét és Leon levezette Sorát a mélybe. Korom sötét volt és erős doh szag. Negyed órát mentek egymás mellett néma csöndben, amikor fáklyákat vettek észre. Megláttak egy ajtót. Leon beütötte a kódot az ajtó mellé, ami feltárult. Sora a szeme elé kapta a kezét a hirtelen jött fényváltozástól. Odabent hétágra sütött a nap. Leon mosolyogva nézett Sorára. 
- Tetszik? 
Sora beljebb ment. Mindenhol fák és egy hatalmas kristálytiszta tó. 
- Nagyon. De Leon… Hogy lehetséges ez? 
- Nem tudom. Én magam sem akartam elhinni. 
- Honnan tudsz róla? 
- Kelly mutatta meg lassan egy hónapja. 
- És egy hónapig titokban tartottad? 
- Igen. Nem tudtunk volna lejutni ide, mert nem tudtam a kódot. 
- De most már tudod. 
- Bejutottunk. 
- Igen. 
- Tegnap szedtem ki Kellyből. De megígértem neki, hogy nem szólok senkinek. Pláne nem neked. 
- Megszegted – Sora mosolyogva ölelte át Leon nyakát. 
- Bizony – megcsókolták egymást. 
- Nézzünk szét! Bár te már biztos megtetted. 
- Nem teljesen és sokkal rosszabb társaságban. 
- Nagyon meleg van – Sora levette a pulcsiját és térdig felhajtotta a nadrágját. 
– Ugye erre jövünk vissza is? 
- Aha. 
- Fürdünk majd? 
- Ha szeretnél. 
- Fussunk! 
Egy fél napot töltöttek lent. Rohangáltak, nevetgéltek, akaratukon kívül is, viccből edzettek. Miután kellemesen elfáradtak, levetkőztek és bementek a vízbe fürdeni. Nagyon boldogok voltak ketten és úgy érezték, hogy senki másra nincs szükségük. Nem tudhatták, hogy a napot nem töltötték egyedül…