31.rész Másnak is feltűnt már?

Eltelt egy hét a Leon és Kelly között lejátszódott incidens óta. Sora egy fokkal sem lett jobban. Sőt! Leont gyötörte a bűntudat. Ha megtette volna amit a lány kér, akkor soha többet nem tudott volna Sora szemeibe nézni. Fogalma sem volt arról hogy mit tehetne. Legalábbis eleinte. Aztán szépen lassan kialakult a terve… 
- Hogyhogy meggondoltad magad? – kérdezte két csók között Kelly. A szobájukban voltak és nagyban csókolóztak. 
- Mert szeretlek – hazudta Leon. Tudta, hogy a lány ezt akarja hallani. Finoman az ágyra tolta és mellé feküdt. Kelly meg kérdőn nézett rá. Kelly levette a férfi pólóját és nyakát kezdte csókolni, Leon oldalra fordította a fejét és intett valakinek. Az illető előjött és lekapta Leonról Kellyt. A csaj értetlenül próbált megfordulni, de hiába. Leon fölkelt és visszavette a pólóját. 
- És most szépen megmondod, hogy hol van! 
- MI? – adta az ártatlant a lány. 
- A gyógyszer! – Kelly felkacagott és kitépte magát a szorításból. Ha kiakart volna menni, Kalos Eidoba ütközött volna. Yuri és Leon értetlenkedve néztek egymásra 
- Ha nem tudnátok! A csaj nem fog meggyógyulni ha én nem akarom úgy. 
- Nincsen jogod ahhoz, hogy fenyegetőzz itt nekünk! – csatlakozott Yuri. 
- Több mindenhez van jogom és közöm, mint te azt gondolnád. – Odakint Kalos majdnem elájult a felismeréstől. 
- Kelly! Mond meg őszintén! Te szeretsz engem? 
- Szerinted? – kérdezett vissza gúnyosan Kelly. Kalos berontott a szobába. 
- Ha szeretnéd, nem tennéd ezt vele – ha igaz amit gondol és ez a lány tényleg elmebeteg, akkor azon kívül, hogy nagy bajban vannak amíg ő itt van, nagyban befolyásolható is. 
– Hisz tudod, hogy ő mennyire szereti Sorát. Ha Sorát elveszíti, talán meghalna. 
- Nem tenné – súgta Kelly 
- De megtenném – jelentette ki síri hangon Leon. Igazat mondott. Ha elveszítené Sorát, abba belehalna. Ezt még nem is mondta neki… és lehet, hogy most már nem is lesz rá lehetősége. Kellyn látszott, hogy össze van zavarodva. Leonra nézett, akin látszott, hogy komolyan gondolta. 
- Csak vele akarok beszélni – mondta Kelly. Nagy hőbörgések után, a két púp kiment a szobából. Kettesben maradtak. 
– Tényleg megtennéd? 
- Igen. 
- Miért szereted őt? 
- Mert ő a legcsodálatosabb lány, akit valaha is ismertem. 
- Na és Sophie? – Leonnak, amilyen állapotban volt, fel sem tűnt, hogy nem mesélt Kellynek Sophiról. A lány egyszerűen tudta. 
- Ő a húgom volt. Őt máshogy szerettem. Ne tedd ezt vele kérlek! 
Kelly hosszasan nézte a férfit, majd bólintott. 
- Az előbb hazudtam. Nem tudnám megölni. És semmi közöm sincs ehhez az egészhez. Tudod mennyire gyűlöllek azért, amiért őt szereted? – a lány szeme könnybe lábadt. Leon meglepve nézett rá. Nem a kijelentéstől, hanem az érzelemtől lepődött meg. – Tudtam, hogy annyira szeretnéd, hogy felépüljön, hogy bármire képes lennél érte. Hibáztam, sajnálom. Azt akartam, hogy odafigyelj rám. Azért mondtam ezt a sok hülyeséget – Leont már rég egy kérdés foglalkoztatta, a gyógyszer. 
- Odaadod a gyógyszert? 
- Holnap utánra helyre jön. 
- Honnan tudnád? – Leon elkeseredett. 
- Mert odaadom neked a gyógyszert. 
- Köszönöm – Leon megkapta és kiviharzott a szobából. A lány gonosz mosollyal csóválta a fejét.