32.rész
2007.01.16. 21:07
32.rész Marion
Kellynek igaza volt. Sora gyorsan felépült a gyógyszertől, de Leon még mindig nagyon féltette. Egész éjjel vigyázta az álmát, most, reggel, meg ő aludt el. Sora nem akarta felébreszteni, pedig ez lehetetlen lett volna, ha el akar menni valahová. Leon szorosan a karjaiban tartotta, a lány pedig álmosan a nyakába szuszogott. Leon hirtelen riadt fel, és felült. Sora nyugtatóul a hátát simogatta. Egymásra néztek.
- Mi baj van? – Sora is felült és átölelte a nyakát.
- Semmi, csak egy rossz álom. – cirógatni kezdte a lány kezét, majd megpuszilta. Tekintete a távolba meredt és az álmán akart gondolkozni. Ám mennél jobban akarta tudni, hogy mi volt az, annál több részletet felejtett el. Végül csalódottan visszafeküdt.
- Nem tudod igaz? – most Sora simogatta – Hogy mit álmodtál.
- Nem. De az most nem is fontos. Te hogy vagy? – magához ölelte és a szájára akart adni egy puszit, de érezte, hogy a lány többet akar. Áttért felső ajkára és azt csókolta. Kis idő múlva megérezte a lány kutakodó nyelvét, ami érzékien nyalogatta az ajkait. Sora beletúrt Leon hajába. Leon puhán két ajka közé fogta Sora nyelvét, majd gyengéden harapdálni kezdte. Hosszasan csókolóztak.
– Hm… szóval már jól – felelt Leon a saját kérdésére, mikor elváltak.
- Igen. Teljesen. Remélem nem sok mindenből maradtam ki.
- Nem – hazudta Leon. – Semmiből.
- Most szeretnék lemenni egy kicsit társasági életet élni.
- Persze. Én csak ennyit kapok belőled. – Leon durcás képet vágott. Sora megsimogatta az arcát.
- Nem…
- Ne menj le – kérte Leon és magához szorította.
- Nem megyek. Nagyon szeretlek – súgta a férfi szájába Sora.
- Én is. Kár, hogy nincs éjszaka.
- Miért kár? Leon nyelt egyet.
- Hát mert… szeretnék együtt lenni veled.
- Ja! De azt nem csak este lehet.
- Ja! – hááááááááát Leon élt a lehetőséggel.
Marion egyedül játszadozott kint a kertben. Pár órája megtalálta Jonatant akit akkor vesztett el, amikor idejöttek. A kis fóka megindult a kert egy pontja felé, Marion pedig mit sem sejtve követte. Eszébe sem jutott, hogy a kis fókának már régen éhen kellett volna pusztulni. Nem gondolt semmire, csak boldog volt, hogy van játszótársa. Kis idő után fogócskázni kezdtek Jonathan céltudatosan haladt a kert egy távoli pontja felé. Marion, amikor meglátta a nyitott csapóajtót, megtorpant. A kis fóka lement a lépcsőn, így nem volt más választása, követte. Sötét volt és így a kicsi nem látott semmit. Alig mehetett pár fokot, amikor a kis fóka megtorpant, de ő ezt nem vette észre és felbukott benne. Halk sikoly hagyta el az ajkát, ahogy zuhant lefelé a lépcsőn, hogy nyakát törje...
|