35. fejezet Sarah

- Ez meg mi volt? – bukott ki Laylából. Fejet csóválva bújt vissza Yuri mellé az ágyba. 
- Rühellem ezt a csajt – jegyezte meg Yuri álmosan. Sora Leont nézte. A férfi igen erősen gondolkozott valamin és nem vette észre a lány kutakodó tekintetét. 
- Haza akarok menni – jelentette ki Sarah Kalosnak. – Most azonnal. Kalos Eido vigyél haza! 
- Sarah nyugodj meg. Nem tudunk hazamenni. Lehet belehalnánk. 
- Szerintem – kezdte tétován Sora – mindegy, hogy hogyan halunk meg. Mert lássuk be ez elég nyilvánvaló. Én személy szerint inkább bátran harcolok, mintsem hogy gyáván megfutamodjak! 
- Ha egy százalék esély van a túlélésre, akkor meg kell próbálni – erősködött Sarah. 
- Na! Csak rajta! 
- Jaj Sora! Most pont úgy utállak téged, mint őt. De nyugi, már elmúlt – Sarah felkacagott. Gyors hangulatváltozás. 
- Én lemegyek enni – mászott ki Layla. 
„Mostanában kettő helyett eszik” mosolyodott el Sora és saját hasára csúsztatta a kezét. Leon pont észrevette. 
- Mi van? Éhes vagy? 
- Nem! 
- De én igen! – Sarah is elszaladt. Kalos és Yuri utánuk mentek. 
- Sora… 
- Hm? 
- Mi van veled? – a férfi a lány hasára csúsztatta a kezét. Sora elmosolyodott, egy pillanatra azt képzelte, hogy Leon mindenről tud és szép boldog családot fognak alkotni. Hozzábújt. 
- Nagyon jól vagyok. 
- És… nem akarsz valamit mesélni nekem? 
- Kéne? – lehet, hogy tudja…? 
- Ezt csak te tudhatod 
- Na és Te mit tudsz? – kérdezte. Nem állt feltétlen szándékában elmondani mindent. 
- Tudni semmit. Csak sejtek. És ez rosszabb, mintha tudnék. Szóval? 
- Mit sejtesz? 
- Sora! Mondjad már! 
- De… nem akarom, mert félek, hogy haragudni fogsz. 
- Ha ígérem, hogy nem fogok? – Leon aranyosan elmosolyodott. Sora mély levegőt vett és belekezdett. Leon türelmesen hallgatta. 
- Ezt sejtetted? – kérdezte végül Sora. 
- Igen – Leon átölelte és a nyakába csókolt. 
- És… mit szólsz? 
- Erre had ne kelljen válaszolnom most jó? Nem szeretnék semmi őrültséget mondani. 
- Szóval nem örülsz. 
- Hát nem nagyon. 
- És most szakítani fogsz velem? 
- Ugyan kis buta! Dehogy! Szeretlek.

***

- Sarah! – Kelly rohant be a konyhába. 
– Szeretnék veled beszélni! Szeretnék bocsánatot… a fenébe is! Nem lehetne kint? 
Kalos, Yuri, Layla és Sarah értetlenül néztek rá, majd Sarah végül felállt és Kelly oldalán kisétált az épületből. Esett a hó… 
- Szóval… szeretnék bocsánatot kérni, amiért ilyen butaságokat mondtam. Csak elragadott a hév. Tudod… néha szeretem fontosabbnak érezni magam, mint amilyen vagyok. 
- Én is ilyen kislány voltam – legyintett Sarah. 
– Leülünk? 
- Aha – találtak egy kis padot, amire leültek. 
- Nem haragszom. De tényleg. 
- Köszi. Ha bele gondolok, hogy olyan rövid az élet… soha nem tudhatjuk mikor ér véget. Bármelyik percben vége szakadhat. És mi nem tudunk úgy élni, hogy felkészüljünk a halálra. 
- Furcsa lány vagy – nevetett Sarah. 
- Tudom. Mondták már. Te úgy élsz? Fel vagy rá készülve? 
- Hát én… nem is tudom… 
- Pedig jó lenne – Kelly fölállt és szembefordult Sarahval. 
– Ugyanis a halál eljött érted… Sarah Depount utolsó perceiben olyat látott, amiben biztos volt, hogy a túlvilágon sem felejti el…