38. rész Layla Hamilton

Dél körül Layla neki állt, hogy készítsen valami ebédet. Már nem volt sok kajájuk sem, de úgy döntött, megsüti a csirkét. Elvégre karácsony van vagy mi. Nem volt biztos benne, hogy a többiek tudják ezt és számolták az időt. Mindig is a karácsony volt a kedvence, mert akkor az apjának volt rá némi ideje. Azok az ünnepek voltak a legszebbek. 
December… Sokan mondják, akkor éri a legtöbb öröm az embert; mikulás, karácsony, újév. Csupa- csupa boldogság, együtt van a család, mindenki kilesi a másik óhaját, sóhaját és valahogy mindenki új életet kezd. Mindenki elfelejti a másik hibáját, bűnét, hisz karácsonykor minden ember megbocsát, s ezzel együtt ő is megbocsátást kér. Azonban vannak olyan házak is ahol legszívesebben megfeledkeznének ezekről az ünnepekről, vagy épp olyan nyomorú sorban telik a december, mint bármely más téli hónap; fedél után kutatva, ruhákat és ételt koldulva. Na persze a többség nem ebbe a kategóriába tartozik. 
A Hamilton család hálaadása minden évben ugyanúgy telt. Törökülésben heverve a kandalló előtt, pillecukrot sütve, forró kakaót iszogatva, áldást adni azért, amijük van. Nem volt szükségük fényes, drágábbnál drágább ajándékokra, csak arra amiről az ünnep szól: a szeretetre. Ilyenkor hiányzott neki legjobban az apja és azok a közös élmények, amik nem ismételhetik meg magukat többé. Soha. 
A nagy Hamilton most is valamilyen cégnél tehet ajánlatot és némi kis szerencsével gondol a lányára. A lányára, akit mindeddig hanyagolt. Layla dühösen szorította meg a kés nyelét, Yuri fölnézett az újságból. 
- Ezt nem hittem volna… 
- Mit? 
- Hónapok óta vagyunk itt és semmit nem írnak az újságok! 
- Jaj Yuri, ez fájt! 
A férfi értetlenül nézett rá, majd leesett neki és ő is elnevette magát. Ez az újság legalább 4 éves és persze hogy nem tartalmaz semmit a Kaleido színpad nyomozó gárdájáról. Butaság. Hogy is jutott volna be friss újság, amikor senki és semmi se ki, se be. Egyszerre kapták fel a fejüket. Fentről valami hatalmas robaj hallatszott, majd egy sikítás. Yuri fölpattant. 
- Megyek megnézem! 
- Én is megyek! 
- Nem! Itt kell maradnod. Neked nem eshet bajod! 
- De neked sem! Megyek és kész! 
- Itt maradsz! – mondta Yuri ellentmondást nem tűrő hangon és távozott a konyhából. Layla idegesen sóhajtott, majd visszatért a bazsalikom aprításához. Amilyen feszült állapotban volt, megvágta az ujját. 
- A francba! – és már egyből vette a szájába a vérző tagot. Egyáltalán nem volt vészes, még csak nem is érezte. Letette a kést, és a csap alá dugta a kezét. Amikor meghallotta a halk neszt, azt hitte, hogy csak a képzelete játszik vele. Amikor a seb nem vérzett többé, nyúlt a késért, de nem talált ott, ahová tette… Rosszat sejtve fordult meg és rosszul lett a látványtól. 
- Ne! – suttogta – Könyörgöm ne! 
Ám ebben a világban nem volt könyörület. Az újságok biztos előszeretettel írták volna meg, hogy a nagy Yuri Killian 9 konyhakéssel gyilkolta meg párját, Layla Hamiltont…