39. rész Szívélyes szállásmester, avagy Yuri Killian

A férfi elkeseredetten ült az asztalnál és feldúltan itta ki pohara tartalmát. Rémes állapotban volt. Az inge teljesen át volt ázva a különböző szeszektől. Tehetetlenül kellett néznie, ahogy mindenkit elveszít maga körül. 
- Nem a maga hibája! – szólalt meg a fekete öltönyös férfi és egy újabb teli poharat adott Yurinak. Az mohón vetette rá magát az italra és nem is foglalkozott a külvilággal… sem a körülményekkel. Felnézett 
- Mióta van maga itt? – kérdezte bizalmatlanul. 
- Halálom óta itt élek. 
- Úgy érti születése óta, nem? 
- Ahogy gondolja… 
Új, hosszabb hallgatás. 
- Ha ennyire bántja a dolog, miért nem vigyázott rá jobban?! – csattant fel az idegen férfi. 
- Nem az én hibám volt. 
- Már dehogynem! Ki az aki nem képes megvédeni senkit? Ki az, akire nem hallgatott az életben soha senki, még a saját apja sem? Az anyja inkább megölte magát, mintsem hogy felnevelje az átkozott fiát. 
- Nem tehetek róla! Nem az én hibám! 
- Kár tagadnia! 
- Ki maga? – pattant fel mérgesen az artista. 
- Maga ki? 
Yuri mélyen hallgatott. A fenébe is! Hát nem ezen gondolkozott már több mint 4 órája? De igen. 
- Na látja. Az emberek állandóan azon igyekeznek, hogy kiderítsék kik azok, akik körülöttük élnek ahelyett, hogy arra jönnének rá, ők maguk kicsodák. Egy név semmit sem ér! „Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük épp oly illatos” 
- Maga begolyózott! 
- Meg lehet! De maga sem tűnik értelmesebbnek. Kér egy szál cigarettát esetleg? 
- Elfogadom, köszönöm. Az öltönyös férfi egy régi bűvész trükkel Yuri zsebébe csempészett egy szál cigit. 
- Köszönöm! Van ön… 
Mire Yuri fölkapta a fejét, a férfi már nem volt sehol. Mintha ott sem lett volna. Yuri mérgesen felordított, majd amikor rábukkant az öngyújtóra, elhallgatott… 

***

Leon és Sora Kellyvel voltak egy szobában, bár a lány nem sokat észlelhetett az egészből. Előző este rázuhant a szekrény és még nem tért magához. Szemét dolognak tűnhet, de nem is nagyon aggódtak érte. Sokkal nagyobb dologgal voltak elfoglalva. Majdnem 5 órája hallották lentről a hangokat. Teljesen egyértelmű volt számukra, hogy a férfi megőrült. Csak egy dilis ordítozik egymagában. 
- Meddig tarthat még? – kérdezte síróshangon Sora és még jobban Leonhoz bújt. 
- Nem tudom kicsim. Nem tudom…

***

Yuri morogva vette ki a cigit a zsebéből, ami már jócskán át volt itatva az alkohollal. Nem foglalkozott vele, hogy mennyire veszélyes játékba kezd. Kezébe kapta az öngyújtót és meg akarta gyújtani a cigit, de nem sikerült neki. Ám véletlenül mégis. Nem figyelt és visszasüllyesztette a zsebébe. Az ing egyből lángra kapott. Nem tudott mit tenni. Fájdalmas és hosszú kínokon ment keresztül, míg végül eljött érte a megváltó halál…