Sora másnap reggel ásított és nyújtózott egyet. Ránézett az órájára és riadtan vette észre, hogy három negyed 8 van. Kisétált a konyhába és észrevett az ajtójánál egy levelet. Mia írta, hogy nyolckor próba. Fölkapkodta magára a ruháit és lerohant reggelizni. Az ebédlő tengett az ürességtől, Rosetta szintén későn kelt így Sora után érkezett. Örömmel vette észre, hogy nem csak ő érkezett későn, odasétált barátnőjéhez és így köszönt:
- Jó reggelt Sora, úgy látom nem csak te keltél későn. – mosolygott a diaboló királynő.
- Hát igen, kicsit elaludtam. Még álmomban is az foglalkoztatott, hogy, Anjelina, hogy tud így élni. Lehet, hogy túl sokat foglalkozom vele?
- Meglehet, bár engem sem hagy nyugodni a dolog, mert még én sem éltem így. – elvették a reggelit a pultról és leültek egy távol eső asztalhoz.
- Igen, de majd biztosan fel fog oldódni hisz körübelül 2 hónapig lesz fent a darab, nem?
- De és a próbák alatt is majd segítünk, hogy ne neked kelljen szenvedned vele egész nap.
- Köszi – mosolygott Sora és beleharapott a dzsemes kenyerébe. Kaleido Színpad edzőtermében Mia idegesen járkált fel s alá.
- Hol marad ilyen sokáig? Már fél kilenc van és még mindig sehol!
- Elmenjek megnézni? – ajánlotta Leon.
- Kérlek, ha nem nagy gond. - a férfi felállt és kiment volna, ha éppen akkor, nem löki fel a berohanó Sora. Végül egymáson kötöttek ki.
- Öhm... Jó reggel Leon. – köszönt elpirulva Sora.
- Neked is – Leon kicsit zavarban volt, de nem lehetett észre venni - késtél.
- Elaludtam. – leszállt Leonról.
- Sora! Tudod mennyi az idő?! – kérdezte Mia.
- Későn keltem és kicsit váratlanul ért a leveled, na meg még gyorsan el kellett mennünk Rosettával reggelizni. Különben is azt mondtad, hétfőn kezdünk el gyakorolni. – mondta Sora és ásított egyet.
- Igen, de eszembe jutott egy ugrás a naptündér szerepedhez, amit el kéne próbálnod Leonnal. – Sorának felcsillant a szeme.
- Máris rohanok átöltözni, de Mia még valamit. – közelebb hajolt barátnőjéhez és belesúgta a fülébe.
- Mit keres itt Anjelina? Nem rosszból kérdezem, csak neki tudtommal nem kell gyakorolnia.
- Nem kell, de meg szeretné nézni, milyen ügyes vagy.
- Rendben akkor rohanok átöltözni, és máris kezdhetjük, rendben Leon? – kifutott az öltözőbe, pár másodperc múlva mikor az ajtó becsukódott Leon megszólalt.
- Sora kicsit szétszórt ma reggel. – állapította meg.
- Igen, de Rosetta mikor reggeliztetek?
- Hát azt hiszem fél órája, mert tíz perc alatt megreggeliztünk és fél óra alatt értünk ide.
- Remélem nem lesz rosszul edzés közben.
- Még úgyis elmondod az ugrást, és a reggelit, pedig lefutottuk. – Sora megérkezett és körbeállták Miát.
- Tehát az ugrás nem olyan egyszerű. Ken, már felrakta a kötelet, mert Sora azon fogsz „táncolni”. Azután odakell ugranod Leonhoz aki meglepődik. Ekkor te megfogod az arcát és behunyt szemmel lekell dőlnöd a trapézról, elkapnod az akkor kiengedett lejjebb lévő trapézt. Egyenlőre ennyit mert ez sem könnyű.
- Rendben, na gyerünk Leon.
- Sora, ne vedd félvállról a dolgot. – mondta a férfi.
- Leon, tudod milyen vagyok. – mosolygott a lány és felmászott a trapézhoz.
- Persze, hogy tudom. – megejtett egy mosolyt és ő is felmászott csak a másik oldalra és átugrott a középen lógó trapézra. Anjelina kíváncsian figyelt, hogy mit teljesít Sora. Az artista lány átlendült a kötélre.
- Tehát először gyakorold azt, hogy átugrasz úgy Leonhoz, hogy szépen kecsesen futsz előrefele és azután, forogva úgy ugrasz, hogy Leonnal szembe legyél. – Sora bólintott és elkezdték a gyakorlást. Ugrott, de nem elég nagyot így csak a kezével tudta elkapni a rudat, másodjára kicsit nagyot ugrott és majdnem lesodorta partnerét de szerencsére megállította Sorát. Még vagy kétszer megpróbálta és ötödjére sikerült pontosan oda ugrania, ahova kellett.
- Rendben, most még tízszer ugyanezt és utána haladhatunk tovább. – még tízszer elpróbálták, ami nagyszerűen sikerült – akkor most tedd rá a kezed Leon arcára, hunyd be a szemed, és bátran dőlj hátra, forogj egy kicsit és kapd el a már ott lévő trapézt. – Sora mindkét kezét rárakta Leon arcára és behunyta a szemét, ahogy Mia kérte. Elkezdett hátrafele dőlni és „leesett”, forgott egy kicsit de a trapézt nem kapta el.
- Semmi baj Sora, most próbáld meg nyitott szemmel.
- Rendben, de ne várd, hogy abba hagyom addig, amíg nem sikerül.
- Leon, gyakorolhatod te is ezt, mert neked is meg kell csinálnod. Igaz nyitott szemmel és neked előre fele kell dőlnöd.
- Semmi szükség rá. Nekem megy, megmutassam?
- Jó lenne, csak azért is, ha esetleg változtatni szeretnék rajta. – Leon előre dőlt, forgott párat és elkapta a trapézt, azzal a lendülettel tovább ugrott a következőre.
- Rendben, ezzel nem lesz gond. Sora akkor nyitott szemmel. – Sora lemászott a hálóról, Leon úgy döntött ő is lemegy odaugrott Sora mellé. A lány ránézett és meg akarta kérdezni, hogy itt marad-e, de erre nem volt szükség, mert Leon mintha kitalálta volna a gondolatát, rögtön válaszolt.
- Igen, itt maradok. – Sora csodálkozva nézett rá.
- Honnan tudtad?
- Megéreztem, hogy ezt akarod kérdezni.
- Akkor jó menjünk fel. – Sora és Leon felmásztak ugyanarra a trapézra. Sora dőlni kezdett, csinált egy nyújtott szaltót dupla oldalforgással és elkapta a rudat, sikerült. Elkapta a trapézt ott, ahol kellett, mert ugye a jobb oldalon állt és a lenti trapéznak is a jobb oldalát kellett elkapnia úgy, hogy szembe legyen vele. Anjelina el volt kápráztatva, még csak egy órája gyakorolnak de már sikerült ez a nehéz mutatvány.
- Na, akkor most még háromszor utána csukott szemmel. – Sora felugrott és elkapta a trapéz rúdját, onnan pedig felkapaszkodott. Újból megcsinálta a mutatványt még háromszor, de most következett a neheze. Sora elkezdett dőlni becsukott szemmel, belül követte milyen volt mikor nyitott szemmel próbálta. Mindenki feszülten figyelte, számukra olyan volt mintha minden lelassult volna, de Soránál fordítva volt. Mikor megérezte a trapéz rúdját, megszorította, de a lendület tovább vitte, még mindig csukva volt a szeme. Fordult egyet a levegőben és kinyújtott a kezét, hogy elkapja a trapézt. Leon jónak látta, ha ő is bekapcsolódik ezért megcsinálta a saját mutatványát. Sora hirtelen kinyitotta a szemét és elkapta az előtte lévő trapézt. Érzésből csinálta a többit. Felállt a trapézra, behajlította a térdeit és elrugaszkodott. Közben függőlegesen forgott, mikor elért egy kellő magasságot, onnan a kötél fele fordult és oda érkezett. Jobb lábát előre nyújtotta odahajolt hozzá, lendületet szerezve ugrott és tökéletesen a két lábára érkezett ezt addig csinálta míg Leon fel nem ért a kötélre. Sora odafutott hozzá, a férfi elkapta a derekát és feldobta. Sora kezeit behúzta, lábait felhúzta addig, míg meg nem állt. Majd kinyújtotta végtagjait. És így triplaszaltózva érkezett vissza Leon karjaiba majd megcsókolta a homlokát. Mia nagyon boldog volt, hogy nem kellett beleszólni a részletekbe, kiváló volt teljesítményük csak még gyakorolni kell.
- Remek! – kiáltott fel a boldogságtól a lány – Nincs rá szó mekkora dicséretet kaptok ma tőlem, nem egészen három óra alatt csináltatok egy olyan mutatványt amit érzésből csináltatok.
- Köszönjük Mia – fújta ki magát Sora – Egész jó volt, csak gyakorolni kell, igaz Leon?
- Igen, ahhoz képest, hogy csak körül írtad az ugrást egész jól megcsináltuk. De a gyakorlás elengedhetetlen. – Mia kicsit kiakadt azon a szón, hogy „körülírtad” de nem foglalkozott vele túlságosan is boldog volt. Hirtelen megszólalt Anjelina.
- Ez csodálatos volt. – mondta hebegve – Ilyet még nem láttam! – mindenki nem kis meglepetéssel viszonozta Anjelina kijelentését. Szegény lány értetlenül nézett a többiekre, hisz nem tudta mért néznek rá így.
- Köszi Anjelina – kapott észbe Sora, de nem tudott többet mondani mert May rontott be.
- Ez szép... próba van és nekem nem is szóltok? – mondta megbotránkozva.
- Csak Leont és Sorát hívtam de megtudta Rosetta és Anjelina is, ezért vannak itt.
- Nézzük csak, háromnegyed 12 lesz 7 perc múlva. Mióta gyakoroltok?
- Fél kilenc óta, de még úgyis gyakorlunk. – mondta Sora.
- Rendben, akkor mutassátok meg nekem is, akkor megbocsátom nektek, hogy nem szóltatok. Rendben? – kérdezte vidáman.
- Persze, hogy megmutatjuk, gyere Leon. – a lány átküldte partnerét a trapézra. Anjelina úgy érezte, nem szívesen látják itt, ezért kisétált a teremből. Át a színpadhoz, korcsolyáit ahol hagyta tegnap még mindig ott voltak. Szépen elpakolva, letisztítva, egymás mellé állítva. Nem így hagyta ott, akkor ki lehetett? Nem sokáig foglalkozott vele. Leült törökülésbe a korcsolyák mellé és azokat nézte. Azon gondolkozott amiket Sora mondott neki tegnap este. Valóban nincsenek barátai és ez fájt neki, valamilyen okból már nem volt olyan kemény a szíve. Azok a szavak megtörték ezt a keménységet, arra ösztönözte a jégtündért, hogy gondolkodjon el az életén. Korcsolyáit kivette a tartóból, levette fehér lábbelijét és helyére, a korcsolyákat vette. Levette az élvédőket a korcsolya éléről és simán rácsúszott a jégre. Nem trükközött csak magát adta, néhány ugrást elejtett de semmi többet. Sora szavai visszhangzottak a fejében: „azt hiszem te nem is nagyon szeretsz korcsolyázni” hallatszott de ő megrázta a fejét.
- Ez nem igaz. – mondta magában. Közben tovább hallatszottak Sora mondatai: „Nem láttam az előadásodon a szenvedélyt és azt a lángolást, ami azt mutatja, te szereted ezt csinálni.”
- Lehet, hogy már csak arra koncentráltam, hogy én legyek a legjobb? – kérdezte magától bizonytalanul.
- Sora olyan odaadással gyakorolt, hogy arra nincs szó. De ennek meglett az eredménye, káprázatos lett a gyakorlás. – Anjelinának elfogyott a lendülete és megállt. Lehajtotta a fejét és könnyek gyűltek a szemébe, azok elhagyták a szemüket és ráestek a jégre. Most először sír 10 év után. Ez nem történhet meg, felolvadt volna a szíve?