Sora beállt a zuhany alá és ellazult a forró vízcseppek alatt.
- Sora ez nem ér! – mormogta Fantom megkötözve az ágyon. A lány élvezte még a kényeztető fürdést, de mennie kellett. Fájó szívvel elzárta a csapot és megtörülközött. Felvett egy rövidnadrágot meg egy fehér topot, majd kiszabadította Fantomot a „fogságból”.
- Köszönöm, már kezdtek zsibbadni a végtagjaim.
- Ha nem lennél ilyen perverz nem kéne minden este megkötöznelek. Na megyek vacsorázni, majd jövök.
- Megvárjalak, vagy későn jössz édesem? – viccelődött.
- Inkább feküdj le aludni, addig se zavarsz más lányokat. – mosolygott majd bezárta az ajtót.
- Én zavarni más lányokat? Csak viccelt. – nevetett. – Vagy nem? – Sora egy ideig egyedül sétált, majd meglátta Leont. Odafutott mellé és belekarolt.
- Látom, te is hamar végeztél. – mondta vidáman a lány.
- Igen, de Sora – kezdte bizonytalanul – nem félsz, hogy lebukunk?
- Csak most egy kicsit. – és még jobban hozzábújt a férfihoz és beleszagolt a ruhájába, aminek tipikus Leont illata volt.
- Rendben. – mosolygott majd adott egy csókot a lány fejére. Az ebédlő előtt azonban szétváltak. Leon az egyik, Sora a másik asztalhoz ült.
- Anjelina te mióta vagy itt? – kérdezte meglepetten.
- Néhány perce, Leon miért nem ül ide?
- Csak kerüljük a feltűnőséget. Bár nem tudom, meddig bírom még, hogy nem csókolhatom meg mindennap. – mondta a lány.
- Megértem, de mért nem mondjátok el?
- Megbeszéltük, hogy csak akkor mikor már hat hónapja járunk, de az még 2 hónap. – sóhajtott lemondóan. Tovább nem tudtak beszélni, mert megjelent Mia és mögötte May és Rosetta.
- Hogy jut eszébe Kalosnak pont ilyenkor versenyre küldeni titeket?
- Ne velünk veszekedj, hanem vele. Mi csak a Kaleido színpad...
- ...becsületét véditek, tudom. Mindenkinek ezt mondja. Hjajj, gondolom, már nem léphettek vissza, tehát bele kell törődnöm. – leültek Soráék asztalához.
- Mi a baj Mia? – kérdezte Sora.
- Kalos benevezte a lányokat egy Belgiumi versenyre.
- Leonnak igaza volt. – mondta alig hallhatóan.
- Kinek volt igaza?
- Áh nem fontos. – válaszolt zavartan.
- Tényleg most jut eszembe – kezdte Rosetta – Kalos mondta, hogy holnap 10-re érkezik a fotós na meg jön Katy is.
- Végre valami jó hír. – örült meg Mia – A gépetek mikor indul?
- 5-kor – míg Miáék elbeszélgettek Sora szomorúan nézett Leon felé. Bár mindennap találkoztak, mégis valamilyen oknál fogva hiányzott neki. Leon is ugyanígy volt vele hisz a lány mindennél fontosabb lett neki. Miután végeztek a vacsorával úgy döntöttek, sétálnak egy kicsit a tengerparton. Leon is velük tartott, amit senki nem bánt.
- Jajj de szép ilyenkor a tenger! – kiáltott fel Sora. Lefeküdt a hideg homokba amit a többiek kicsit furcsálltak de ők is így tettek kivéve Leont és Anjelinát. Anna fent a korlátnál bíztatta Kent aztán mikor elege lett belőle, lelökdöste a lépcsőn.
- Sziasztok. – köszöntek.
- Sziasztok. – válaszoltak meglepődve.
- Mit csináltok itt? – kérdezte Sora.
- Ken szeretne neked valamit mondani Sora. – mondta Anna.
- Mi lenne az Ken?
- Hát... ő... izé – Anna megbökte – Szombaton szabadnapja van mindenkinek, és gondolom neked sincs semmi dolgot hát elmehetnénk valahova mi ketten. – nyögte ki végül, mindenki elnémult.
- Hát Leon nem kell próbálnunk? – nézett rá könyörögve, hátha szerelme ki tudja menteni a randi alól. De Leon egyszerűen azt válaszolta:
- Nem, ha kéne akkor Anjelinával kéne. – majd hátat fordított és elment Anjelina pedig utána.
- De Leon... – mondta elhaló hangon Sora, majd sóhajtott – rendben akkor szombaton. – Kennek felcsillant a szeme nagyon boldog lett Sora annál kevésbé. Leon nagyon megbántotta.
- Leon most hova ment? – kérdezte May.
- Nem tudom. – válaszolt Sora és ő is elment csak a másik irányba. Anjelina épp Leont próbálta nyugtatni nem sok sikerrel.
- Nyugodj meg Leon semmi nem fog történni! Ha meg igen akkor is tudod, hogy Sora szeret.
- Tudom, de akkor is féltékeny vagyok!
- Kire? Kenre? Ne nevettess...
- Az a fiú azóta szerelmes Sorába, amióta megismerte.
- De Sora csak téged szeret, de már csak azt nem értem, mért nem mentetted ki Sorát a randi alól?
- Csak hirtelenjében dühös lettem. De tudnál adni papírt és tollat?
- Nem, de minek?
- Írok egy levelet Sorának, szeretném ha odaadnád neki.
- Menjünk a diákszállásra, ott tudok adni. – majd elindultak eközben Sora gondolkozva ült egy padon.
- Vajon miért viselkedett ilyen furcsán Leon? Nem akarok Kennel randizni Leon megakadályozhatta volna, de nem tette! Miért? Hisz szeret és én is őt. Akkor? Biztos féltékeny, megyek és beszélek vele. – ahogy ezt eldöntötte felállt, és elment megkeresni Leont.
- Tessék itt van, de mégis mit akarsz neki írni? – tudakolta kíváncsian a lány.
- Hogy találkozzon velem a parton kilenckor. – válaszolt egyszerűen.
- Ennyi? – nézett Leonra értetlenül.
- Mért nem elég? – emelte tekintetét Anjelinára.
- De, nem azért mondtam. – mentegetőzött. Leon letette a tollat, és Anjelina kezébe nyomta a levelet.
- És szerinted hol keressem?
- A parton...
- Tág fogalom. – sóhajtott egyet majd elment megkeresni Sorát. Anjelina és Sora mindketten a parton sétáltak mikor (Anjelina szerencséjére) összetalálkoztak.
- Anjelina, nem láttad Leont? – kérdezte.
- Tőle jövök, azt kérte, hogy oda adjam ezt. – majd átnyújtotta Sorának a levelet. A lány kinyitotta a papírt és elolvasta a tartalmát.
- Ennyi? – nézte még mindig az öt szavas levelet.
- Én is kérdeztem tőle de azt mondta igen. – húzta meg a vállát Anjelina.
- Rendben, akkor mondd meg Leonnak, hogy ott várom ahol először csókolóztunk, nagyon köszönöm és bocs, hogy a postásunk vagy. – majd megölelte a jégtündért.
- Semmiség, ha ezen múlik, hogy kibéküljetek. – és viszonozta az ölelést. Miután szétváltak Anjelina Leonhoz, Sora pedig Annahoz ment. Útközben összetalálkozott Miával aki egy padon ülve nézegette a jegyzeteket.
- Szervusz Mia, nem tudod hol van Anna?
- Áh Sora, de a lányokkal gyakorol az edzőteremben.
- Köszi. – majd ment tovább. Mikor elért a terem ajtajához még mindig nem volt biztos abban, hogy megkérdezze-e a dolgot aztán vett egy mély levegőt és benyitott.
- Sziasztok! – köszönt mindannyijuknak.
- Szia Sora hát te? Csak nem gyakorolni jöttél? – kérdezte Anna.
- Nem, veled szeretnék beszélni. – Anna és Sora kimentek a folyosóra.
- Tehát miért hívtál ki? – érdeklődött Anna.
- Hogy jutott eszedbe randit szervezni nekem? – kérdezte csendesen.
- Mi? De hát mért baj, hogy... rájöttem. – hajtotta le a fejét, Sora pedig ijedten nézte.
- Mire? – nézte még mindig a lányt.
- Te gyakorolni szeretnél randi helyett. – Sorának nagy kő esett le a szívéről.
- Öhm... hát igen. De most mennem kell! – majd elfutott. Anna összefonta a karjait és elmosolyodott.
- Tudom én, hogy nem gyakorolni akarsz. Szerelmes vagy Leonba és ő is beléd. Ügyesen titkoljátok, nem mondom. De ha valaki jobban megfigyel benneteket, látja rajtatok. – mondta magában Anna majd visszament az edzőterembe.
- Leon! – szólt Anjelina – Itt vagy még?
- Hol lennék? – kérdezte.
- Tudom is én, azt hittem elmentél.
- Szépen berendezted a szobádat. – állapította meg Leon – De mit mondott Sora?
- Ott vár, ahol először csókolóztatok. – mosolygott Anjelina.
- Min mosolyogsz? – kérdezte.
- Szép is a szerelem. – jegyezte meg és elsétált Leon mellett.
- Ezt most mire fel mondod? – értetlenkedett Leon.
- Semmi, hagyjuk, kérsz teát? – váltott gyorsan témát.
- Attól függ.
- Mitől?
- Hogy milyen van.
- Nézd meg magad. – majd odadobta a teás dobozt.
- Ebben van az összes fajta teád? – nézett Anjelinára. A lány hátra fordult és csak bólintott. Leon nézegetni kezdte végül megakadt a szeme a vérnarancsoson.
- Ez finom? – emelte fel a tea filtert. Anjelina szemrevételezte Leon választását.
- Igen, az a kedvencem és ha már ott van a kezedben keress még egyet mert én is azt iszom. – Leon lerakta a vízforraló mellé a két filtert és visszaült az ágyra. 5 perc múlva mind ketten a forró teát itták.
- Ugye hogy finom? – kérdezte Anjelina.
- Igen, de hány óra?
- Már nem bírsz magaddal igaz? – mosolygott – Egyébként fél kilenc múlt 5 perccel.
- Akkor ezt gyorsan megiszom és rohanok. – 5 perc alatt megitta és a tengerparton sétált. Sora már ott volt, ő sem tudott várni kilencig. Egyre csak azt nézte mikor ér oda Leon. Mikor meglátta odarohant hozzá és megölelte.
- Jaj Leon én...
- Ne mondj semmit. A csönd néha ezer szóval felér. – és így álltak. Egymást ölelve a tengerparton. Nem mondtak semmit de mégis tudták mit gondol a másik. Teljes egészében kiegészítették egymást. Így voltak boldogok.
- Bár csak megállna az idő. – szólalt meg egy idő után Sora.
- Ez így is jó nem gondolod? – viccelt vele Leon.
- Csak egy kicsit. – mosolyodott el a lány.
- Na jó, de tényleg csak egy kicsit. De hadd mondjak valamit, ugye nem haragszol?
- Dehogy, tudod, hogy csak téged szeretlek. – Ken eközben fent figyelte az eseményeket. Éppen ment hazafele mikor meghallotta Sora hangját így megnézte valóban ő-e. De mikor meglátta, hogy Leont öleli, már akkor tudta, hogy szeretik egymást.
- Még jó, hogy tudom. – közelebb hajolt Sorához és forró csókot váltottak. A lány ki volt éhezve szerelme csókjára így egyre forróbb lett a levegő körülöttük. Ken, pedig valamiért ott maradt. Nézte a két szerelmest, akik egymás csókját szinte itták.
- Leon most állítsuk le magunkat, ha nem akarjuk, hogy reggel a lesifotósok ébresszenek.
- Teljesen igazad van, de nem megy...
- Akkor fokozatosan kéne leállítanunk magunkat. – így tettek egyre rövidültek a csókok és a végén csak szájra puszik maradtak. Majd kéz a kézben sétáltak a diákszállás felé. Mikor odaértek fájdalmas búcsút kellet venniük egymástól.
- Leon én nem bírom sokáig! – borult a férfi nyakába Sora.
- Hidd el Sora én sem, de ameddig tudjuk, hogy szeretjük egymást addig csak kibírjuk valahogy. És jobb, ha tőlem tudod, szeretlek. – az utolsó szót Sora fülébe suttogta.
- Én is szeretlek. – adott még Leonnak egy búcsúcsókot – Jó éjt szerelmem. – és felfutott a szobájába.
- Jó éjt neked is. – mondta már csak az éjszakába és elindult haza. Ken rettentő fájdalmat és dühöt érzett. Haragudott önmagára és természetesen Leonra. Tudta, hogy erre fog hazajönni így megvárta. Leon olyan boldog volt, mint mikor bevallotta Sorának, hogy szereti. Természetesen ez kicsit más volt. Olyan, mint egy második vallomás. Egy idő után meglátta Kent. Pár lépésre tőle megállt.
- Jó estét Ken. – köszönt.
- Te rohadék! – üvöltötte Ken, majd állba vágta. Leon nem értette mire fel kapta, de nem ütött vissza.
- Megkérdezhetem, hogy ezt mire fel kaptam? – kérdezte egész higgadtan. Ken furcsállta vetélytársa nyugalmát.
- Hogy mire fel kaptad? Hát nem érted? – kérdezte a dühtől remegve.
- Nem, nem értem.
- Tönkreteszed Sorát! Tőled soha nem kapja meg azt a biztonságot, amire szüksége van! Pár hét múlva elhagyod, mert nem elég jó neked. – erre Leon iszonyatosan dühös lett. Nem elég, hogy meglátta őket, még meg is vádolja.
- Elég! Te semmit nem tudsz rólam, se Soráról! Már mért ne kapná meg azt a biztonságot? Ugyan úgy tudok szeretni, mint bárki más! Nehogy azt hidd, hogy a szívem jégből van, mert én igenis teljes szívemből szeretem Sorát! Soha nem tudnék neki ártani. Már több mint négy hónapja járunk Sorával! – próbálta türtőztetni magát Leon de Ken alaptalanul vádolta meg. A fiú arcán döbbenet ült ki.
Négy hónapja? De, hogy? Mért nem vette észre? Sora még Leont is megváltoztatta. Pedig annyira igyekezett kimutatni Sora iránt az érzéseit de sikertelenül. Ennyi, minden álma szétesett.
- Elnézést. – mondta, majd sarkon fordult.
- Szerelmes volt Sorába. – jegyezte meg magában. Majd ő is elindult hazafele. Sora az ágyán feküdt elmélázva.
- Milyen volt az estéd? – kérdezte Fantom.
- Ennél jobb nem is lehetett volna.
- Történt valami? – nézett a lányra.
- Leon...
- Értem, nem muszáj tovább mondanod. – Sora csak behunyta a szemét és azon nyomban elaludt.