Sora csodálkozva nézett hol Anjelinára, hol Laylára. - Ti ismeritek egymást? – kérdezte meglepetten. - Rég találkoztunk Anjelina. Mikor is lehetett? 3 éve? - Igen körübelül. Szép egy hét volt.– Sora közbeszólt. - Állj, állj, állj! Magyarázzátok meg a dolgot, mert nem értem. - Igyunk meg egy kávét, és közben mindent elmesélünk. - Jó csak szólok a többieknek. – odaszaladt Leonhoz és megkérte mondja meg a többieknek, hogy elmentek. - Sora nagyon jóban lett Leonnal. – Anjelina csak elmosolyodott de nem szólt semmit – Most min mosolyogsz? – Layla nem értette Anjelina reakcióját. - Áhh, semmi. – Sora pár perc múlva csatlakozott hozzájuk és elsétáltak egy parti kávézóba. Helyet foglaltak és leadták a rendelést. - Tehát mi is történt? – kérdezte Sora. - Még annak idején egy darabban korcsolyáznom kellett és Kalos elküldött minket Yurival egy versenyre, ahol összeismerkedtünk Anjelinával. - Érdekes, ő nem ismert meg 3 év után. – szólt közbe Anjelina. - Rövid hajad volt, kislányosan néztél ki. Mára hosszú hajad van és az alakod nőies. A neved is más. A világ 13 éves korodig Anjelina Vestigeként ismert. - Ja de a szüleim elváltak és felvettem anyám vezetéknevét. - Hmm, elég sok ismerősöd van a Kaleido színpadnál. Layla, Yuri, May. Elég különös, hogy most pont itt szerepelsz. - A sors keze. Furcsa, de már megszoktam. Ilyenkor mondják azt milyen kicsi a világ. – nevetett. - Hát igen. Sora, mostanában elég jóban lettél Leonnal. – váltott témát Layla. - A partnerem, és így sokat vagyunk együtt. Megismertük egymást és jóban lettünk. - Értem. – nyugodott bele Layla. Megitták az italukat és visszamentek a színpadhoz. Sora átöltözött és ráült az egyik trapézra. Majd elkezdett hintázni. Elért egy kellő magasságot. Előre akart ugrani, de szándékosan beakasztotta a lábát így a másik irányba ugrott forogva. Megfogta a másik trapézt és azzal a lendülettel újból a levegőbe ugrott. Előre és oldalra forgott egyszerre. - Túl nagyot ugrott! – ijedt meg Anjelina. Sora valóban magasabban volt, mint ahogy a trapéz, de szándékosan. Megfogta a tartókötelet és azon forgott. Közben egyre lejjebb és lejjebb ért. Mikor lába alatt érezte a trapéz rúdját, felvette a végpózt. - Nagyon jó Sora, Anjelina megijedt, hogy nagyot ugrottál de jól megoldottad. – tapsolt Layla. - Köszi, de egyáltalán nem tudtam mit adjak elő. - Ezt most találtad ki? – nézett rá mind két lány. - Hát igen. – mosolyodott el. Leon eközben a saját szobájában ült és a naptárat nézte. Egy szombati nap pirossal be volt karikázva, alatta pedig ez állt: Sophie. A férfi sóhajtott egyet majd úgy döntött elmegy Kaloshoz. Rosetta saját bőröndjét pakolta, amikor megakadt a szeme a diabolón. - Vajon miért ellenezték ennyire? – kérdezte magától, kopogás hallatszott. May nyitott be. - Te Rosetta... – kezdte, de észrevette, hogy a lány még pakol. - Igen? - Semmi, majd elmondom, ha befejezted. – azzal leült a lány ágyára. - Rendben, 2 perc. – berakott néhány lenge pólót és egy biciklis nadrágot. Bezárta a bőröndjét és Mayre nézett. – Mit szerettél volna mondani? - Menjünk ebédelni, aztán pedig egy rövidet szeretnék gyakorolni az ugróasztalon. - De az edzőruhám már elraktam. - Egy biciklis nadrág meg egy póló megteszi. – Rosetta beleegyezett és elindultak az ebédlőhöz. Leon bekopogott Kalos irodájának az ajtaján. - Tessék! – a francia srác belépett az ajtón. - Jó napot Kalos. - Szervusz Leon, mi járatban? - Szeretném, ha jövő héten 3 napra elengednél Párizsba. - Minek? - Sophie halálának az évfordulója lesz és szeretném, ha Sora is velem jöhetne, hogy „megismerhesse”. - Egy feltétellel. – nézett a férfira. - Igen? - Anjelinának veletek kell mennie. Az egyik ismerősöm kölcsön szeretett volna kérni néhány artistát két napra a műsorába. Csak nem tudtam kit küldjek. – Leon megnyugodott, hogy csak ennyit akart Kalos. - Rendben, megbeszéltük. Akkor jövő hét csütörtökön mennénk, és vasárnap este jönnénk. Megfelel? - Nekem igen, de Miát kell rá beszélni, tudod milyen. - Megoldom. Köszönöm. – azzal kiment. Mayék végeztek az ebéddel és bementek az edzőterembe. - Layla kisasszony! – kiáltotta May, a Broadway sztárja megfordult és két kar fonta körül a derekát. - Én is örülök May. – mondta kedvesen. - Mióta vagy itt? - Hát 2 órája. - És meddig maradsz? - Azt nem tudom. – mosolygott. May meglátta Anjelinát és szemei összeszűkültek. - Te mit keresel itt? – Anjelina közömbösen ránézett. - Szerinted? Én is szereplő vagyok. - Persze, Rosetta menj az egyik ugróasztalra. – ment volna partnere után, ha a francia korcsolyázó meg nem fogja a karját. - Gyere ki a folyosóra. – mondta hidegvérrel. - Minek mennék? Te nem parancsolgathatsz nekem! - De most igenis ki jössz velem! – mondta a dühtől remegő hanggal. May csak ijedten nézte Anjelina ezüst szemeit és lassan bólintott. Kisétáltak a folyosóra és a jégtündér halkan de érthetően Mayhez szólt. - Miért vagy ilyen ellenséges? - Szerinted? – fordította el a fejét. - Belátom, alaptalanul vágtam a fejedhez azokat, még annak idején. De te se mondtad el, miért változtál meg. Nem tudtam és a mai napig nem tudok, az emberek fejébe látni. Annyit nyögtél volna ki, hogy nem vagy a barátom. De neked is direkt ellenségeskedned kellett velem! - Minek mondod ezt el? - Nem akarom, hogy ez így maradjon. Nem akarom, hogy ha meglátjuk egymást düh, és ellenszenv fogjon el minket. Azt szeretném, ha újra barátok lennénk. – szemébe könnyek szöktek. - Anjelina fogalmam sincs, mit mondjak. – a könnyező lány hátat fordított és visszament az edzőterembe. Minden szem rászegeződött. - Minden rendben Anje? – kérdezte Layla. - Igen minden. Na de gyakoroljunk Sora, szeretnék trükközni a trapézon. - Az egy kicsit odébb van. De gyakoroljunk. – Anjelina felmászott az egyik trapézra és ott folytatták, ahol befejezték. Rosetta már az ugróasztalon gyakorolt mikor May odaért. - Kitaláltál valamit? – kérdezte partnerét Rosetta. - Egy teljesen új gyakorlat jutott az eszembe tegnap este. A neve tükör reflex. - Furcsa a neve. Mondd el a részleteket! - Tehát te a bal, én a jobb ugróasztalon állok. Egyszer felugrunk majd a következőnél te a bal lábadat és a jobb kezedet, oldalra nyújtod. Én is csak fordítva. Kétszer megfordulunk a levegőben, mikor leérkezünk, lendületet gyűjtünk, és hátra szaltózunk nyújtott végtagokkal és előre is. Leérkezés után nem ugrunk fel, hanem egymással szembe fordulunk kis ugrással. Ha ezzel megvagyunk, előre szaltózunk szintén nyújtott végtagokkal. Ekkor megfogjuk egymás kezét a csuklónk felett. Teszünk egy 180 fokos fordulatot, tehát helyet cserélünk. Elengedjük egymás kezét, és megint szaltózunk. Most se ugrunk fel hanem megint megfordulunk. Oldalra ugrunk, széttárjuk a lábainkat és a karjainkat, mintha csillagok lennénk és forgunk egyet. Visszaérkezünk a saját ugróasztalunkra. Felugrunk, kinyújtjuk egymás felé az egyik karunkat, és egymásra nézünk. Leérkezésnél figyelni kell, hogy megálljunk és felvegyük a vég pózt, ami abból áll, hogy a karunk, ami nyújtva volt még mindig nyújtva van, a másikat viszont rárakjuk a szívünk fölé és meghajlunk. Ennyi lenne érthető volt? - Teljes mértékben de miért pont tükör reflex a neve az ugrásnak? - Mert mindketten ugyanazt csináljuk, csak a másiknak a tükörképeként. - Értem, de akkor miért nem tükörkép? - Csak hirtelenjében kitaláltam valamit. - Rendben, akkor menj át a másik asztalra. – May bólintott. Elkezdték a gyakorlást. Rosetta sokat ügyetlenkedett de mindig tartotta a lépést Mayyel. Eljött az ugrás legnehezebb része a helycsere. Nem sikerült neki. Megfogták egymás csuklóját, de túl sokáig tartott míg sikerült így kénytelenek voltak visszaugrani a saját ugróasztalukra. Ezt próbálták még legalább másfél órán keresztül, de sehogy sem akart sikerülni. Menniük kellett a szállásukra ugyanis még le kellett zuhanyozniuk és mentek a reptérre. - May adhatok egy jó tanácsot? – kérdezte Layla. - Persze! - Ugorjatok nagyobbat és így több időtök lesz a levegőben. - És feltétlenül bízzatok egymásban. Ne figyeljetek senki másra csak egymásra. – csatlakozott Sora. - És persze élvezzétek. Nem a győzelem a fontos. – mondta halkan Anjelina a falnak dőlve. - Na jó lányok, 4-kor találkozunk a taxinál. – mondta Sora és mindenki visszavonult a saját szállására. Kivéve Laylat aki Sorához ment. - Ülj le Layla, amíg lezuhanyzom. – a lány leült az ágyra és kíváncsian körbe nézett a szobában, mintha sohase járt volna még itt. Rengeteg kép lógott a fehér falakon. A legtöbb a társulatról és a barátokról készült. Layla elnevette magát. Egy kép, Katy és Mia volt rajta. Barátnője épp úgy öleli Miát, hogy szegény majd nem megfullad. Tovább vándorolt a tekintete. Ő volt rajta Sorával amint valamin nevetnek. Próbálta felidézni nem sok sikerrel, tekintete az éjjeliszekrényre vándorolt, ahol szintén állt egy kép. Sora és Leon mosolygott rá a képről. A lány elcsodálkozott, hogy Leont mosolyogni látja. Kezébe fogta a képet, és úgy nézte tovább. Furcsa boldogságot árasztott magából de nem tudta tovább nézni, mert kopogást hallott. Layla gyorsan visszatette a képet a helyére és megszólalt. - Ki az? - Leon vagyok, Sorával szeretnék beszélni. - Gyere be. – Leon lenyomta a kilincset és átlépte a küszöböt. - Szervusz Layla. Sora hol van? - Szia, éppen zuhanyzik. – gyorsan felállt kivett a lány szekrényéből egy szoknyát és egy blúzt. Óvatosan kinyitotta az ajtót és berakta a ruhákat. - Rég nem találkoztunk, hogy vagy? – kezdett beszélgetést Layla. - Kösz jól, és te? - Én is, igaz a mostani darab kicsit fárasztó de Katy kitett magáért. Milyen Mia új darabja? - Jó, a történet értelmetlen de hát nem is attól lesz szép egy műsor. – Sora elzárta a csapot és meghallotta Leon hangját. Eleinte nem tudta mit csináljon, de meglátta a ruhát az ajtóban. Felöltözött és kiment barátaihoz. - Szia Leon. – a férfinak elállt a lélegzete. Során egy nyakban megköthető, hátul mély kivágású kis fűzővel díszített krémszínű pulcsi és egy fekete, térd fölé érő, fodros szoknya volt. - Szia, beszélni szerettem volna veled. – tért rögtön a lényegre. - Egy perc, de Layla. Ez a ruha nagyon hivalkodó nem gondolod? - Egyáltalán nem. Illik hozzád. – Sora belenyugodott. - Rendben, ha így gondolod. De Leon mit szerettél volna mondani? - Csak annyit akartam, hogyha nem bánjátok, én is kimegyek a reptérre. - Persze nyugodtan. Menjünk a taxihoz, biztos mindenki ott van már. – kimentek a folyosóra. Layla elöl, Leon és Sora hátul. - Sora, jövő héten megyünk Párizsba. – a lánynak felcsillant a szeme – Elsősorban azért, mert Sophie halálának az évfordulója van. Másodsorban Kalos egyik barátjának a cirkuszában kell fellépnünk. - Jaj de jó! Már alig várom! Csak mi ketten megyünk? - Anjelina is jön. De gondolom ő nem baj. - Dehogy. Ellenkezőleg. Örülök, hogy jön. - Rendben. De majd még mondanom kell valamit. De azt majd később. – tovább sétáltak. Le a lépcsőn aztán ki az ajtón. A sárga taxik már ott álltak. Rosetta és May bőröndjeik bent várakoztak a csomagtartóban. A két lány az autó hátsó részének támaszkodtak és úgy várták a többieket. Lassan megérkezett Sarah, Marion, Anna, Mia és Ken. A két autóban épp, hogy elfértek. Rosetta az ablakon át nézte a nyugodt óceánt, amin a lemenő nap tükröződött. Fájdalmasan elfordította a fejét és az út többi részén nem nézett arra fele. Negyed ötkor a repülőtéren voltak. - Sok szerencsét lányok. – kezdte Marion a búcsúzkodást. - Nem kell nekik szerencse. A nélkül is nagyon ügyesek. – mosolygott rájuk bíztatóan Sora. - Nagyon jó az ugróasztalos számotok. Csak gyakorolni kell. Higgyetek magatokban. – szólt Layla is. Anna és a többiek is szóltak néhány szót aztán tényleg elbúcsúztak. Rosetta és May még integettek a mozgólépcső tetején aztán eltűnt szemük elől a kis csapat. Rosetta mélyen sóhajtott egyet és Mayre nézett, partnere együtt érzően megölelte. Soráék visszaültek a taxikba. Sora, Layla, Marion és Leon utaztak az egyikben, Mia, Anna, Sarah és Ken a másikban. - Sora, nem vacsoráznál nálam? Megtanultam, egy igazán egyszerű ételt és finom is. - Mért is ne, szívesen. Hányra menjek oda? - 8 körül addigra remélem kész, leszek. Jaj uram kérem, itt álljon meg! – szólt a taxisnak mikor meglátta a házát. Elköszönt a többiektől és kiszállt az autóból. - Ha May tudná ezt. – mondta Marion. Sora elmosolyodott és nézte az mellettük haladó autókat. Nem sokkal később megérkeztek a diákszállásra. Leon félrehúzta partnerét. - Beszélni szeretnék veled. - Menjünk fel a szobámba, ha az megfelel. – Leon nem szólt semmit hanem elindult a lépcsőn felfele. Sora ajtót nyitott és előre engedte a férfit. Leültek az ágyra, Sora közelebb hajolt Leonhoz és lágyan megcsókolta. - Mit szerettél volna mondani? - Már ketten tudják. - Mit? - Hogy együtt vagyunk. – Sorának elakadt a lélegzete. - Hogy mi? De ki tudja Anjelinán kívül? - Ken. Meglátott tegnap minket. És mindennel megvádolt, hogy nem nyújtok neked elég biztonságot és... – Sora szerelme szájára tette mutatóujját. - Értem. Mit tudunk tenni? - Beszélned kéne vele. - Holnap elintézem. - Még valami. Ma ott volt a sajtótájékoztatón. Minden bizonnyal le akart buktatni minket. De még idejében észrevettem. - Mivel buktatott volna le minket? - Megkérdezi, hogy te és én valóban együtt vagyunk-e vagy valami ilyesmi. – Sora bólintott és még egyszer megcsókolta. Lassan felállt és a tűzhelyhez ment. - Kérsz teát? - Igen. – Rosettáék saját helyükön ültek. A diaboló bajnok némán, üres tekintettel bámult ki az ablakon. May is észrevette de nem szólt. Tudta mi baja a lánynak, de nem értette miért emészti magát ennyire. - Kérem, csatolják be öveiket, a felszállást hamarosan megkezdjük. – hallatszott a kapitány hangja. May becsatolta sajátját de Rosetta ugyanabban a testhelyzetben ült még mindig. - Rosetta! Hallottad? – semmi válasz – Rosetta! - Öhm mi? Ja persze mindjárt. – tétovázva megkereste saját biztonsági övét és becsatolta. May megcsóválta a fejét. - Ha ennyire magad alatt vagy inkább ne is menjünk. – partnere ránézett. - De megyünk! És elhozzuk az első helyet. De nem tudod, milyen lelkiállapotban vagyok! - Kit érdekel most a lelkiállapotod? Már legalább 8 éve történt vagy még régebben! Minek rágódsz a múlton? Lépj át rajtuk. Új barátokat szereztél. Ott a Kaleido színpad, kit érdekelnek a régi barátaid? - Igazad van. De... - Semmi de, és ha megkérhetlek, legyél jóval odafigyelőbb. – Rosetta rossz kedvűen elfordult. May ezt nem értheti. Ők voltak azok, akik a pályája elején úgymond támogatták. Persze ez a támogatás hamar alább hagyott, de ez meghatározó volt számára. Behunyta a szemét és emlékképek villantak fel. 5 perc múlva felszállt a repülőgép. Sora mélyet sóhajtott. - Most akkor mi lesz? - Hogy értve mi lesz? - Szerinted mit fog csinálni? - Hát vagy nem mondja el senkinek, vagy ennek az ellenkezője. – mondta nyugodtan, és tovább itta a teáját. - Jó ezt én is tudom. Na mindegy. - eltelt két és fél óra. Sora már készülődött Laylahoz. - Ez milyen? – kérdezte meg Leon véleményét már a tizedik ruha összeállításáról. - Mindegyikben ellenállhatatlan vagy. - De melyik tetszett a legjobban? - A fehér csipkés ruha. Amelyiket hátul meglehetett kötni. - Igen akkor az? Várj, mindjárt felveszem. – berohant a fürdőbe és átöltözött. - Kíváncsi vagyok mit csinálsz egy randi előtt. - Nagyon vicces. Na milyen? - Már mondtam, hogy jó. - Rendben akkor ebben megyek. Egy fél óra alatt odaérek ugye? - Ha futsz talán. - Ma nagyon vicces kedvedben vagy igaz? – mondta mosolyogva majd puszit adott Leon ajkaira. - Csak ma este. – mosolygott ő is. - Ha hívok egy taxit? Akkor hány perc alatt érek oda? - Attól függ. Milyen gyorsan megy, van-e dugó és még sorolhatnám. - Akkor húsz percre saccolom. Máris hívok egyet. – elrohant a telefonjáért. - Te pedig nagyon elemedben vagy ugye tudod. Vagy csak túlteng benned az energia? - Maradj egy kicsit csendben. – kérte kuncogva a lány. - Ahogy akarod. – elnyújtózott az ágyon. Miután Sora végzett a telefonálással odaült Leonhoz. - Egy tíz perc és itt lesz a taxi. - Ha tényleg húsz perc alatt érsz oda, olyan pontos leszel, mint a halál. - Be kell látnom tényleg elég vicces vagy ma. - Én sem értem. Csak kijött rajtam. – Leon magához húzta a lányt és megcsókolta. - Csak egyet tudok biztosan, na jó kettőt. Szeretlek és te vagy a partnerem. – mondta Leon - Én többet is de ha nem muszáj, most nem sorolom fel. – feküdtek még így vagy öt percig aztán lementek. Nemsokára meghallották az autó hangját és még Sora adott egy búcsú puszit. - Na majd akkor holnap találkozunk az edzésen. Jó éjt. – intett Leonnak. - Neked meg jó étvágyat. - Köszi. – Sora beült a taxiba és megmondta Layla címét. Sora jól időzített. Pont nyolckor Layla ajtajában állt. Becsöngetett a házba. - Szervusz Sora, ugye te vagy az? - Igen Layla. Beengedsz? - Persze. – az ajtó kinyílt és Sora belépett a gyönyörű házba. Járt már itt elég sokszor de mindig lenyűgözte a lány ízlése. Layla jött ki az étkezőből. - Szia Sora. Gyere, menjünk be. – besétáltak oda, ahonnan Layla kisétált. Szépen meg volt terítve. Két fehér, lapos tányér volt kirakva, aminek a szélét kék kacskaringózó vonalak díszítették. Ezüst villa és kés volt az evőeszköz. - De szép! Hmm, és milyen finom illat van! – mondta Sora miután beleszagolt a levegőbe. - Akkor üljünk asztalhoz és együnk. – Sora bólintott és leültek. Layla csirkés tejszínes spagettit készített. Először Sorának, aztán magának szedett. - Jó étvágyat Layla. - Neked is Sora. – a japán lány feltekerte villájára a tésztát és megette. - Hmmm... ez nagyon finom. - Köszi, ma csináltam másodjára. - Ügyes vagy. – vacsora közben sok mindenről beszélgettek. Leginkább arról, hogy mi történ az elmúlt hónapokban. Aztán kilyukadtak Leonnál. Laylának titkon ez volt a szándéka. - Gondolom örülsz, hogy Leon elfogadott a partnerének. - Igen, de hát ez természetes hisz már sok darabban a partnere voltam. - Persze, de ez biztos azért van, mert jobban megkedvelt. - Áh, ugyan. – Sora kezdett gyanakodni – Mire akarsz kilyukadni? - Én? Semmire. Na, tényleg nem érzel iránta többet? - Ha igen? – pirult el. - Nekem nyugodtan elmondhatod. De ha nem akarod, nem kell. - Annyit árulhatok el, hogy tetszik. De semmi többet! - Ezek szerint szeretitek egymást. – következtetett a lány. - Ilyet nem mondtam! – próbált tiltakozni, de belátta, hogy ezzel csak felfedi magát – Nem mondhatok többet. Majd egyszer. De nem most. - Értem Sora. Menjünk be a nappaliba. – Sora előre ment barátnője pedig berakta a mosogatógépbe. 10-ig beszélgettek aztán Sora fáradtan hazament. - Szia Sora. Mi volt Laylánál. - Beszélgettünk. – hangzott az egyszerű válasz. - Aha. Figyelj, jósolgattam a mi nap és a vízöntő egyre nagyobb tudást szerez saját terén. Így mohóbb lesz, és a célra akar törni. – Sora Fantomra nézett. - Kinek a csillagjegye a vízöntő? - Még ezt se tudod? Marioné! - És mégis mit tegyek? - Tereld a megfelelő útra, hogy anyja méltó utódja lehessen. - Rendben. De ha semmi különöset nem látok rajta, akkor hagyom. – befeküdt az ágyába és pár perc múlva már az igazak álmát aludta.