Ayame m�snap reggel lassan l�pdelt Feh�r barlangja fel�. A farkas ma nem j�tt a reggeli �teloszt�shoz. A l�ny kopogtatott a barlang fal�n, �s beljebb ment. Az �gyhoz l�pve kedvesen megcir�gatta kedvese arc�t, s a felismer�s r�m�let�vel kapta el, mintha t�zh�z �rt volna. Szemei kikerekedtek, ajkai remegni kezdtek, �s egy �les sikoly hagyta el ajkait. A s�padt test kih�lten pihent az �gyon. Egy fiatal farkas futott be, �s �rtetlen�l n�zett Ayamera. A l�ny, egyik kez�t sz�ja el�tt tartotta, mintha att�l f�lt volna, hogy �jabb sik�t�sok t�rnek ki rajta. M�sik karja el�re meredt, s mutat� ujja Feh�rre c�lzott. A fi� odal�pett �s m�g mindig �rtetlen�l b�mult. Majd lassan neki is kezdett �ssze�llni a k�p… 
Ellen�rz�sk�pp az alb�n� nyak�ra tette kez�t, hogy �rezze a farkas pulzus�t, de mindhi�ba. Az erekben le�llt a l�ktet�s, nem dolgozott tov�bb a sz�v, a test �lettelen�l hevert a fekhelyen. 
- Sajn�lom – suttogta a fi�, �s elszaladt, hogy �rtes�tse a falka vezet�j�t. Ayame m�g mindig megk�v�lten �llt, nem tudott mozogni a sokkt�l, ami �rte. K�ptelen volt elhinni, hogy ez lehets�ges. Agy�ban rengeteg gondolat futott kereszt�l, k�pek, jelenetek az elm�lt hetekr�l, legf�k�pp a tegnapi napr�l. De nem is nagyon �rz�kelte, hogy gondolkozik… csak �llt �s n�zte szerelm�t.

P�r �r�val k�s�bb Ayame m�r a saj�t barlangj�ban �lt. Nagyapja azt az utas�t�st adta, hogy �jf�lre k�sz�ljenek el� mindennel a temet�sre. Szemei kis�rtak voltak, de m�g mindig csillog� �kk�vekk�nt csorogtak al� arc�n az �jabb �s �jabb cseppek. V�llai �jra �s �jra megr�zk�dtak, ahogy ism�telten kit�rt bel�le a keser�s�g. Nem �rtette, hogy mi t�rt�nhetett, hiszen tegnap m�g ott �lltak egym�s karjaiban, �des szavakat s�gtak egym�s f�l�be, �lvezt�k az egy�ttl�tet. Mi�rt t�rt�nt mindez? Mi�rt? Mi�rt, mi�rt, mi�rt?

***

�gy �rt v�get a f�ldi utaz�som. Tudat alatt mindig is f�lfel� v�gytam, az �gbe, hogy a k�k �gen mad�rk�nt sz�rnyaljak, messze, el a t�volba, ahol senki sem ismer, senki sem tudja keser� m�ltam darabjait �jra �sszerakni �s kieg�sz�teni, �s biztons�ggal �j �letet kezdhetek. Az infarktus ut�n minden els�t�t�lt el�ttem, lelkemet sokkal k�nnyebbnek �reztem, mintha rep�ltem volna. Szemeimet kinyitva azt l�ttam, hogy fel�lr�l n�zem magam. Azt�n egy k�z �rt v�llaimhoz �s egy idegen alak suttog� hangon mondott valamit. Nem �rtettem szavait, nem is l�ttam arc�t, de �reztem, hogy k�vetnem kell. Egy barlang hossz� folyos�j�n tal�ltam magam, �s a t�volban m�r l�tszott a kij�rat egyre n�vekv�, f�nyes pontja. Egy z�ld mez�n �lltunk meg. Az idegen alakja szertefoszlott, �gy magamra maradva indultam el felfedezni, hogy hova is ker�ltem. Minden olyan meghitt volt, nyugodt, csendes, csak apr� sz�ll�k�sek hull�mz� zaja t�rte meg a nyugalmat. 
- Ez volna a Paradicsom? – hallottam visszhangozni szavaimat. 
- Ez volna – hallottam a t�volb�l egy m�ly hangot. Nem l�ttam senkit, mikor k�rben�ztem, de lassan meg�reztem, ahogy fentr�l valami k�zeledik. Egy id�sebb f�rfi sz�llt le mell�m. 
- �dv�z�llek – biccentett – mostant�l ez lesz az otthonod. �rezd magad csal�dtagk�nt k�zt�nk. 
- K�ztetek? – k�rdeztem �mulva, �s m�retes h�feh�r sz�rnyait n�ztem. 
- Majd ha kicsit tov�bb m�sz, vagy rep�lsz, akkor tal�lkozol m�sokkal is. Nem szeretnek itt lenni a k�t vil�g k�zti �tj�r�n�l. 
- �tj�r�? Rep�lni? – �rtelmetlen arcot v�gtam, �s nem is pr�b�ltam �sszerakni magamban a gondolatokat. 
- Igen – b�lintott – Itt van az �tj�r�, amin �t, �rkezt�l a F�ldr�l. A sz�rnyaid pedig… ott vannak – b�k�tt a v�llam f�l�. 
- Mondd, ezen az �tj�r�n vissza lehet t�rni a F�ldre? - Egyetlen egyszer, akkor is 24 �r�ra. �n a helyedben nem menn�k vissza r�gt�n – mosolygott bar�ts�gosan, �s ahogy j�tt, �gy rep�lt el. �gy elindultam felfedezni a k�rny�ket…

***

A temet�s az erd�ben volt. A temet�h�z fut� utat f�kly�kkal vil�g�tott�k ki. A r�sztvev�kn�l szint�n f�klya volt �s egy-egy sz�l �risz. Feh�r test�t a falka cs�ndes t�megk�nt k�s�rte utols� �tj�n v�gig. Ayame a sor elej�n haladt k�nnyeivel k�szk�dve. A hold s�padtan figyelte a gy�szmenetet, majd lassan fekete felh�k�penybe burkol�zott. Ayame nagyapja m�r a s�rg�d�rn�l v�rta az �rkez�ket, akik f�lk�r�vben �lltak meg. A holttestet leengedt�k a g�d�rbe. Mikor elhalt az utols� nesz is az �reg belefogott mondand�j�ba: 
- Mint tudj�tok, egy falkat�rsunkat j�tt�nk ma b�cs�ztatni. Nem akarom szapor�tani a sz�t, �gy csak p�r mondatot mondan�k, miel�tt mindenki b�cs�t vesz t�le. Nagyon sajn�lom, hogy �gy alakult, de k�rlek, ne szomorkodjatok. A hal�l ez �let term�szetes velej�r�ja, �s kit k�s�bb, kit hamarabb ragad el t�l�nk. Kisz�m�thatatlan a j�v�, �gy minden pillanata sz�m�t. Ezeket az �rt�kes perceket pedig ford�ts�tok �rtelmes, igaz�n fontos dolgokra vagy szem�lyekre… Gondolom Feh�r, ahogy nevezte mag�t, m�r a Paradicsomban j�r, �s gondtalanul kezd neki �j �let�nek. Gondoljatok erre! �s most mindenki egyes�vel, cs�ndben b�cs�zzon t�le! – fejezte be mondand�j�t. 
Ayame utols�k�nt z�rta a sort, k�nnyeivel k�szk�d�tt. A haj�b�l kivett �risz lass� kecsess�ggel hullott al� a m�lybe. 
- N�ha �gy tudod kimutatni, hogy valakit mennyire szeretsz, ha elengeded… - suttogta - Isten veled Feh�r!

***

Az ecset halkan sercegett a pap�ron. K�r�l�ttem megannyi elrontott, tintafoltokkal teli lap hevert. 
„… A hal�l olyan, mint egy h�l�tlan szeret�… a v�g�n mindenkit elcs�b�t, de miut�n megkaparintott, m�r nem vagy �rdekes sz�m�ra. Eldob �s �j szerelem ut�n n�z. �gy cs�bultam el �n is tudatlanul, elhagyva val�di szerelmem, az �n egyetlen angyalomat, Ayamet.”

***

A feh�r farkas letette az ecsetet, �s szomork�s boldogs�ggal n�zte a k�sz m�vet… Szerelm�k t�rt�net�t. A tinta n�hol m�g nem sz�radt meg teljesen, �gy v�rni kellett kicsit. Feh�r kis�t�lt barlangja el� �s feh�r tollpih�k ez�st�s kavalk�dj�t hagyva maga ut�n elrep�lt az �tj�r�ig, ahov� minden nap elj�rt. Le�lt a z�ldell� f�be, �s elmerengve a m�lton, n�zte a bej�ratot. Minden nap megfogadta: „Egyszer visszat�rek hozz�d Ayame…vissza…”

V�ge

„Hello, hello, �jra itt vagyok, Vissza kellett j�nn�m hozz�d, �s lehet, hogy maradok. Tudom, tudom, nem l�tt�l r�g, B�rmit is mondasz, szemedben a meg�rt�s t�ze �g. �n sz�ra v�ltan�m a gondolatot, de f�lek, hogy nem �rdekel, Sajnos nem �llnak �ssze a mondatok, �n nem ide j�ttem, nem ezt akartam, Rem�nyt kaptam csak az �tra, �n az �r�k �tutaz�, azt, hogy minden b�n�m megbocs�that�. Hello, hello, nem t�ntem el, Csak egy t�voli bolyg�n j�rtam lehunyt szemekkel. De kiny�lt lassan a szem, Most is r�d ragyog, K�nny reszket benne, Mert l�tom, hogy vak vagyok. �n sz�ra v�ltan�m a gondolatot, de f�lek, hogy nem �rdekel, Sajnos nem �llnak �ssze a mondatok, �n nem ide j�ttem, nem ezt akartam, Rem�nyt kaptam csak az �tra, �n az �r�k �tutaz�, azt, hogy minden b�n�m megbocs�that�. Hiszen minden b�n�m megbocs�that�... Hello, hello, �n a r�gi vagyok, T�ved�sb�l j�ttem a f�ldre, �s f�lek, hogy itt ragadok! Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok, Nem l�tsz majd t�bb�, hi�nyozni fogok... �n sz�ra v�ltan�m a gondolatot, de f�lek, hogy nem �rdekel, Sajnos nem �llnak �ssze a mondatok, �n nem ide j�ttem, nem ezt akartam, Rem�nyt kaptam csak az �tra, �n az �r�k �tutaz�, Azt, hogy minden b�n�m megbocs�that�. Hello, hello, �n a r�gi vagyok, T�ved�sb�l j�ttem a f�ldre, �s f�lek, hogy itt ragadok! Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok, Nem l�tsz majd t�bb�, hi�nyozni fogok...” (�kos - Hello)