-Valóban az. Nos, milyen virágot szeretnél szedni?

-Nem tudom, inkább csak nézzük őket, így, hogy virágoznak sokkal szebbek, mintha letépnénk.

-Ebben teljesen igazad van! -mondta Kagome mosolyogva.

"Nagyon okos." -gondolta.

- Nézd! -mutatott egy kis virágra - Ez a virág olyan, mint te - most még kicsi, de hamarosan nagyra fog nőni, de csak ha nem szakítjuk le. Majd tavasszal megint visszajövünk ide, és akkor majd megnézzük, hogy mekkorát n"ott. Rendben?

-Hát persze -mondta vidáman Rin. - Ígéred?

-Naná -mosolyogott Kagome. - Gyere, nézzünk el arra is.

Az egész barlangot végig járták.

-Kagome, -szólt a kis Rin egy piros virágú bokorra mutatva -Ez milyen növény?

-Ezt úgy hívják kígyófogó. De nem azért, mert kígyót fog, hanem azért, mert többek közt nagyon sok marásra gyógyír.

-Ez tök jó! - mondta- Én is szeretnék ilyeneket tudni, megtanítasz ezekre?

-Persze -mondta boldogan a lány -De most már el kellene indulnunk, biztos aggódnak már érted.

-Mehetünk!- mondta, s ismét kézen fogta a lányt. Kagome ismét megpróbálkozott a vizes trükkel, de most gyorsan átfutottak alatta. Szerencsére nem kaptak több hideg zuhanyt.

Kaede anyónál:

-Hol van már ez a lány? -kérdezte idegesen Inuyasha.

-Csak elment sétálni, ki kell ürítenie a fejét -mondta mérgesen Sango - Szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Nem kell, hogy mindig körülötted, sürögjön-forogjon. Nem volt még elég? Tegnap egész nap ezt tette! Úgy hogy most már fejezd be! El sem tudod képzelni, hogy mennyire aggódott érted. -üvöltötte le a fiút.

-Nyugi Sango -mondta a szerzetes.

-Te csak fogd be -mondta Sango kikelve magából.

"-Nyugi Sango, ne húzd fel magadat, ezen a két hülyén. Az egyik perverz a másik hisztizik!" -gondolta Sango nyugtatva magát.

-Nyugodjatok meg gyerekek, nem sokára jön. Sangonak igaza van. Sok minden történt vele tegnap, ezt meg kell értened.- Inuyasha duzzogva ült le a helyére, többet nem ugrált.

Sesshoumaru táborában:

-Hol van ez a lány? Yaken, hova ment Rin? -kérdezte ingerülten a nagyúr.

-Nem tudom, Nagyuram- válaszolt a kis gnóm.

-Tegnap is elvesztetted, ezt hogy csinálod? Nem tudsz egy kislányra figyelni? -kérdezte aggodalommal a szívében, de ezt sose vallotta volna be. (Hogy egy emberért aggódjon, na ne! Annyi lenne a büszkeségének!) Így inkább üvöltött.

"- Ez így nem jó, nem érzem a szagát. -gondolta -Ez, hogy lehetséges?"

Ekkor léptek zaját hallotta Sesshoumaru és Rin, meg egy másik lány nevetését.

-Na végre! -mondta hidegen Sesshoumaru.

-Szia -szaladt oda hozzá Rin és megölelte.

-Figyelj Sesshoumaru, Rinnel nagyon összebarátkoztunk és megkért, hogy tanítsam meg néhány dologra, remélem ez téged nem zavar.

-Azt tesz, amit akar. -mondta flegmán.

-Rendben, akkor holnap ismét érte jövök. Szia Rin. És viszlát Sesshoumaru.- majd hátat fordított és elsétált.

Szép lassan ment Kaede anyó viskója felé.

"-Nagyon aranyos ez a kislány, nagyon megkedveltem." Észre se vette, de már ott volt. Benyitott. Hirtelen egy ideges alakkal találta magát szembe. Kagoméra rájött a frász. Egy hatalmas vicsorgó arccal állt szembe, nem csoda hát, hogy megijedt.

-Hol voltál? -kérdezte majd megpukkadva Inuyasha.

-Először is nyugodj meg, másodszor sétáltam, harmadszor, pedig nincs hozzá semmi közöd.- mondta Kagome. -És nincs kedvem veled veszekedni. Most haza megyek, nem sokára jövök.

Inuyasha megsemmisülten állt az ajtóba.

Gyorsan beköszönt a viskóba, s már indult is. Inuyasha még mindig ledöbbenve ámult. Kagome gyors léptekkel indult meg a csontok kútja felé. Még 1x visszafordult, intett egyet, s már el is t"unt a szemük elöl.

Sesshoumaruéknál:

"-Furcsa ez az ember. Nem olyan, mint az öcsém. Az egyik percben még egy ember, másikban meg valami furcsa lény. Bár emberként se volt gyenge. Hatalmas akarat ereje van. -gondolkodott Sesshoumaru - Rinnel is jól kijön. Sokkal boldogabb ma, mint tegnap volt."

-Sesshoumaru nagyúr! -szólt Yaken - Mikor indulunk tovább?

-Sesshoumaru nagyúr! -kezdte Rin.

-Mondjad - szólt kedves hangon a Nagyúr.

-Itt maradhatnánk egy darabig? -kérdezte.

Sesshoumaru elgondolkodott.

-Rendben -mondta. Rin úgy megörült ennek, hogy a férfi nyakába ugrott és meg puszilta. Sesshoumarut furcsa érzések kezdték ostromolni.

Yaken megsemmisülten bámulta urát.

"Rinnek válaszolt, de nekem nem? Ez felháborító, hát mire tart engem Sesshoumaru nagyúr." -gondolkodott a gnóm.

-"Mi ez? Áh, nem érdekes!"- gondolta.

Kagome világában:

-Szia anyu megjöttem! -kiáltotta el magát Kagome

-Szia kislányom! Kérsz valamit enni? -érdeklődött édes anyja.

-Nem köszönöm, csak egy forró fürdőt, teljesen átfagytam -mondta.

-Kagome, milyen ruha van rajtad? -nézett furcsán anyja.

-Tudod anyu, -kezdte - kiderült, hogy mi egy vizitündér leszármazottai vagyunk és feléledt bennem ez az erő.

-Értem -ámuldozott édesanyja -na gyerünk, akkor menny fürdeni! -mondta vidáman.

Bele nézett a tükörbe.

"-Szörnyen csapzott vagyok"- gondolta elszörnyülködve a saját képmásától. Kagome megeresztette a vizet. Rakott bele egy kis fürdősót, és már el is merült a habokban.

-De jól esik ez a kis meleg. -mondta.

"-Mióta nem voltam már itthon. Folyton a középkorban lógok. Már lassan 1 éve. Tavasszal lesz a születésnapom, azon a napon kezdődött minden. Vajon, ha akkor nem megyek a kúthoz, akkor talán sose ismertem volna meg Inuyashát. Se a többieket. Akkor egy sima tinédzser lennék, álmokkal. Azt hiszem az a legjobb, hogy így történtek a dolgok. Viszont be kellene fejeznem az iskolát. De előbb még össze kellene gyűjteni a Shikon szilánkokat és legyőzni Narakut, akkor már nem kellene többet a múltba járnom. Viszont akkor nem látnám többé a barátaimat és erre az erőre itt nincs szükség, ott viszont élhetnék és használhatnám is. Mi legyen?" -gyötörték a gondok Kagomét.

-Na jó, elég a lustulásból! -vett magán erőt.

Kimászott a kádból és a szobájába csoszogott. Kinyitotta a szerkényét, tele volt kék kimonókkal. De azért volt néhány régi egyen ruha és más holmik is.

Na, ne-álmélkodott.

Kivett egyet. Ez is kék volt, de ezt arannyal sz"ott hegyek díszítették.

-Ó, csak nem divat diktátorok a vizitündérek? -nevetett egy jót.

Felvette, nagyon jó meleg volt, de nem volt nehéz, mint a bundák.

-Így aztán nem fogok fázni. Most pedig irány vissza.- mondta, s már indult is. Elbúcsúzott édesanyjától és a kút felé vette útját.

Hamar a másik oldalon lett, s mikor kimászott a kútból Inuyashát találta a kút mellett ücsörögni.

-Gondoltam nem megyek utánad, magadtól is át tudsz jönni. -mondta leverten.

-Jaj, Inuyasha, hiszen rád mindig szükségem lesz. -mondta mosolyogva -most legalább meg tudom magamat védeni, és nem kell majd velem foglalkoznod. Na mikor indulunk vissza a faluba?

Mikor visszaértek egy nőt láttak kijönni Kaede viskójából. Kikyó volt az.

-Kikyó -mondta Inuyasha, s csak nézte szerelmét.

-Jöttem, hogy magammal vigyem Inuyashát, mert engem szeret.

-De minek viszed magaddal, ha úgy is szeret? -kérdezte Kagome.

-Mert félek, hogy beléd szeret. -mondta féltékenyen a mikó.

-Ne, csináld már! Hiszen csak téged szeret! -mondta Kagome szomorúan.

-Ez így igaz! Én csak téged szeretlek- szólt közbe Inuyasha.

Kagome szíve majd nem darabokra tört, mikor ezt mondta Inuyasha.

-És mi lesz ezzel a lánnyal?- kérdezte Kikyó.

-"O csak a barátom, semmi több.

Kagome szemeibe könnyek gyűltek, de nem akarta, hogy bárki is lássa a fájdalmát.

"-"O tényleg Kikyót szereti, nem szakíthatom el őket egymástól" -gondolta Kagome.

-Miért kell elvinned magaddal? Miért nem maradsz te velünk?

-De hiszen te is szereted őt!

-Ez igaz, de "o akkor a legboldogabb, hogy ha veled van és ezt nekem akár mennyire is fáj, el kell fogadnom! Te, pedig azt fogadd el, hogy Inuyasha a barátunk és nem hagyjuk, hogy veled mennyen a más világra. Mert mi is ép annyira szeretjük, mint te! Neki még nem járt le az ideje és úgy hiszem neked se. Ha összegyűjtjük a Shikon szilánkokat, akkor vissza tudunk hozni az életbe. Addig, pedig maradj velünk. Rendben? -ment oda a lányhoz mosolyogva.

Kikyó elmosolyodott, s olyat tett, ami tőle teljesen szokatlan. Kikyó hirtelen a nyakába ugrott.

-Köszönöm -mondta. S szemeiből könnyek csurogtak, melyet a föld édes nektárként szívott magába.

(Néha azzal teszünk a legtöbbet, ha elengedünk valakit, akit nagyon szeretünk. Akár mennyire is szeretünk valakit nem szabad kisajátítanunk.

Kagome azzal tette a legtöbbet szerelméért, hogy hagyta elmenni. Hiszen ha nem ezt tette volna, akkor nem lenne Inuyasha se boldog, se Kikyó, így viszont csak "o szenved. Lehet, hogy nagyon nehéz, de ez a helyes. Nem láncolhatunk valakit magunkhoz csak azért, mert szeretjük. Ha nem így teszünk, akkor lehet, hogy megutáltatjuk vele magunkat és akkor még barátként, se gondol ránk. Én úgy gondolom, a barátok és a család a legfontosabb számunkra. Hiszen "ok azok, akikre mindig számíthatsz. Akikre bármikor támaszkodhatsz. Viszont vigyázz, hogy mikor adod ki magadból a bánatot, mert lehet, hogy ezzel valakit nagyon elszomorítasz. 

Inuyasha oda ment Kagoméhoz.

-Köszönöm -mondta, s "o is megölelte.

Majd oda ment Kikyóhoz és egy forró csókot lehelt ajkaira. Kikyó Inuyasha karjaiba borult, s élvezték a csókot, melyre már mind a ketten 50 éve vártak. Kikyó szíve újra megtelt szeretettel, mely kiűzte a magányt és a gonoszságot szívéből. Ett"ol kezdve "o is velük tartott minden hova.

Kagome csak állt és nézett maga elé.

"-Így a legjobb" -hitegette magát.

Sango odafutott a lányhoz.

-Minden rendben? - kérdezte.

Kagome egy vidám mosolyt erőltetett az arcára. 

-Persze -mondta.

De szívébe egy tüske szúródott, fojtogatta ez az érzés. 

Miroku oda somfordált Sangohoz. 

-Nos mit gondolsz, mi is kövessük a példájukat? -kérdezte egy huncut vigyorral a szerzetes és kacsintott. 

Sango már emelte a kezét. 

-Csak vicceltem-mondta gyorsan, még mielőtt kapott volna egy hatalmas pofont.

-Ajánlom is! -mondta mérgesen. De belül azt kívánta, bár csak meg csókolná Miroku.

Inuyasha és Kikyó elmentek sétálni, hogy kicsit kettesben legyenek. Kagome csak nézte a távolodó alakokat. 

"-Nem szabad sírnom, most nem!" -gondolta, majd bement a kunyhóba. 

Már sötétedett, mikor a két szerelmes visszatért. Csöndben ropogott a t"uz. Kikyón hatalmas változás történt. Szemei megteltek élettel, arca kedvességet sugárzott. Ez volt az a lány, akibe Inuyasha beleszeretett 50 éve. 

-Mondd Kagome -kezdte Kikyó - Mi történt veled? 

-Tényleg én is kíváncsi vagyok, még nem mondtad el. -helyeselt Inuyasha. 

-Nos,- kezdte- én egy vizitündérnek vagyok a leszármazottja. És tegnap feléledt bennem ez az erő.

-Akkor neked hatalmas erőd van -mondta Kikyó -és tudod is őket használni?

-Egyenlőre nem nagyon.

-Értem. Ebben segíthetek. Esetleg gyakorolhatnánk. Benne vagy? -kérdezte jó szándékkal a miko.

-Igen, köszönöm! -mondta, s szemébe újra visszatért a csillogás.

"-Kikyóval nagyon hasonlítunk, így nagyon jó barátok lehetünk!" 

"Nem leszek magányos, hiszen nagyon sok barátom van!" -gondolta, s most már nem kellett erőltetnie a mosolyt, újra képes volt örülni. Szívében melegséggel tértek nyugovóra.

Másnap:

Kagome és Inuyasha kelt fel először. Most is szörny"u volt az idő a nap még mindig nem volt hajlandó előjönni felhős rejtekéből. Kagome indulni akart Rinért, de Inuyasha megállította.

-Várj, hova mész? -kérdezte.

-Megyek Rinért, majd valamikor délben jövök-válaszolt Kagome.

-Az nem az a kislány, aki a bátyámmal utazik? -kérdezte mérgesen.

Kagome visszafordult.

-De. -mondta, majd ment tovább.

-De hiszen ő a bátyámmal utazik. Ezt nem teheted, hiszen ő az ellenségünk.

-De, hogy is nem! Azt teszek, amit akarok, és te ebbe nem szólhatsz bele!

-Pedig én most azt fogom tenni! Meg tiltom, hogy oda menny 

-Te azt csak hiszed!

-Ilyenkor UTÁLLAK!!! -mondta ki az utolsó szót Inuyasha, de nem gondolt bele, hogy mit mond.

Kagome megfordult, visszament a kunyhóhoz. Mélyen Inuyasha szemeibe nézet.

-Délben jövök -mondta nyugodtan. Inuyasha meglepődött, de nem szólt többet hozzá. Csak nézte az egyre távolodó lányt. Majd visszament a kunyhóba. 

-Nem gondolod, hogy már így is elég fájdalmat okoztál? -mondta Kagome halkan szinte csak úgy magának.

Hamar oda ért. De nem talált ott senkit 

"-Vajon mi történhetett? Azt mondta Rin, hogy még biztosan maradnak néhány napot."

Elment a barlangba, de ott sem voltak. Miután mindenhol megnézte őket úgy döntött, hogy visszamegy a faluba

Mikor odaért nem talált semmit, csak a kunyhó maradványait. A falu összes háza fel volt égetve. Mindenhol égett fa és hús szaga terjengett. Néhány helyen még mindig füstölt valami.

-Hol lehetnek? -kérdezte hangosan, de nem várt rá válasz.