A melegviz"u tónál:

"-Vajon mi lehet most Kagoméval? -elmélkedett Sesshoumaru - jaj, már megint rá gondolok! - eszmélt fel és fejbe csapta magát - De hát mit tehetnék? Annyira furcsa, annyira megszoktam, hogy velem van. Most meg szinte hiányzik, de, hát nem hiányozhat! Sesshoumaru nyugodj le! Annyi az egész, hogy rég láttál már n"ot azt kész. Te kanos kutya elég a nyavalygásból!" - adott hangot utolsó mondatának.

Kagome szép lassan közeledett a tóhoz. A kis tavat mindenütt sziklák övezték. Gyorsan levetk"ozött, s bele ugrott a vízbe. Olyan felszabadult volt ebben a pillanatban, mint régen, de mikor fel ment a víz tetejére visszatértek emlékei. S egy kicsit elkomorodott.

-Hmmm. Hogy ez milyen jól esik -mondta, s elmosolyodott. Kagome elkezdett egy dalt dúdolni. Sesshoumaru ezt meghallotta.

"-Valakinek nagyon szép hangja van... Vajon kilehet az? Bárcsak Kagome lenne!" -ábrándozott, s elindult a hang felé.

Óvatosan közeledett, ne hogy észre vegye a hang tulajdonosa. Kagome nem vette észre a mögötte lopakodó férfit, boldogan dúdolta tovább a rövidke nótát.

"-Hiszen ez Kagome" - gondolta Sesshoumaru. Végig nézte a lány finom alakját.

"-Milyen gyönyör"u, milyen törékeny- gondolta -és még se, hisz hatalmas ereje van és kitartó."

Lassan elindult a lány felé.

"-Bárcsak itt lenne Sesshoumaru" -gondolta Kagome, s becsukta szemeit. Ekkor egy izmos kar hátulról átölelte. Kagome kicsit megijedt. Gyorsan megfordult. A lány meglep"odött. Két aranybarna szempárral, és egy nagyon helyes arccal találta szembe magát. A lány elkerekedett szemekkel állt. Sesshoumaru nem tudta, hogy most mi van.

"-Nem kellett volna ide jönnöm - futott át az agyán- nagyon megrémült, úgy t"unik a múltkori eset óta, látni sem akar."

Néhány pillanatig szemt"ol szembe így álltak. Sesshoumaru nem bírta tovább, el akart menni. De ekkor a lány odasimult hozzá, s átölelte a fiút. Nem érdekelte, hogy nincs rajta semmi, csak közel akarta magához érezni, minél közelebb. Sesshoumaru megdöbbent, de visszaölelt. Kagome föl nézett a fiúra.

"Most nincs olyan, hogy ember, vagy szellem. Csak fiú és lány van." -gondolták mindketten.

Kagome hálás szemekkel nézett a férfire, s elgyengült az izmos karokban. Sess elmosolyodott.

"-Milyen furcsa mosolyog" -gondolta Kagome, s szemeibe könnyek gy"ultek.

-Mi baj? -kérdezte a férfi és letörölte a könnyeket Kagome arcáról.

-Semmi mondta -s rá mosolygott a férfire.

Sesshoumaru bele simított a lány hajába.

"-Milyen bársonyos a haja" -gondolta. Kagome megfogta a férfi kezét. Megszünt számukra a külvilág, csak azt érzékelték, hogy itt vannak egymásnak. Ebben a pillanatban semmi más nem érdekelte "oket, csak a másik. Arcuk között a távolság egyre fogyott. Az id"o, mintha egyre lassabban múlt volna. S azt kívánták, bár megfagyna az id"o.

Ekkor hatalmas ordítás csapta meg a fülüket. Mindketten visszatértek a földre.

"-Mit m"uvelek?" -kérdezte magától Kagome.

Közben Sesshoumaruban is hasonló kérdések kavarogtak. Ekkor újra hallottak egy kiáltást. Mindketten elindultak a part felé ruháikért. Kagome még visszafordult. Természetes kíváncsiság égett benne a férfi teste iránt.

Sesshoumarut mintha lassított felvételben látta volna távolodni. Feszes b"orén egyre csurgott le a víz, ahogy a partra ment. Izmain a vízcseppek megtörték a napot. A lány csak ámuldozott. Aztán hirtelen észbe kapott, s kifutott a partra. Elég hideg volt, de ez most nem érdekelte, csak futott a hang irányába.

Az erd"oben egy farkas hordát támadott meg egy szellem. Több farkas a földön vérbe fagyva feküdt. Koga is farkasaival volt. Koga szakadatlanul küzdött a szellem ellen, de ereje egyre fogyott. Az ellenfele olyasmi prémet viselt, mint Sesshoumaru, csak hogy ez barna szín"u volt. Haja vetekedett egy oroszlán sörényével. Szemei olyan zöldek voltak, akár egy smaragd. Körmei hosszúak voltak, egy vágás is végzett volna egy emberrel. Csak valami nadrágféle volt rajta, így látni lehetett a férfi sebhelyekkel teli fels"o testét. Sokat t"urt szellem lehetett, tapasztalt volt és sokkal id"osebb, mint Koga, vagy Sesshoumaru. Koga már nem bírta sokáig. Kagome oda akart rohanni, de Sess nem engedte.

-Engedj! -üvöltötte le a férfit.

-Nem- mondta.

Koga a földre került több helyen is vérzett.

-Engedj oda!- kiáltott ismét, s szemei szikrákat szórtak. Sesshoumaru nem engedte a lányt, inkább maga ment.

-Itt maradsz! -mondta parancsoló hangon a férfi.

-De...-mondta Kagome.

A férfi elfordult t"ole, s elindult a szellem felé.

"-Miért segít? Hisz nem is kértem, talán, csak látja, hogy ez fontos nekem?" -gondolkodott Kagome.

Sesshoumaru el"ohúzta kardját, s támadásra készen állt.

-Nahát, még egy kis szellemecske. Remélem, te er"osebb vagy, mint az ott -mondta a szellem -unatkozok -s ásított egy hatalmasat.

-Na ne röhögtess. -mondta Sess -Nem vagyok könny"u préda.

-Az biztos, hogy jól fog rajtam mutatni a prémed, plusz, lesz egy helyes kis asszonyom is- itt Kagoméra nézett.

-Azt csak szeretnéd, "o soha se lesz a tiéd -mondta Sess.

"- Most rólam folyik a vita?"- ámuldozott Kagome -Hogy kié legyek?

Ekkor észbe kapott. Odament Kogahoz, s elhúzta a csatatérr"ol.

"Sebei elég súlyosak, de túléli"- gondolta. Gyorsan ellátta. Koga még mindig eszméletlen volt, de az állapota egyre javult. Visszament Sesshoumaruhoz.

"-Ugye nem történt semmi baja?" -aggódott Kagome.

Sesshoumarun kisebb karcolások voltak, de semmi több. Már órák óta harcoltak, s a férfi kezdett fáradni.

"-Gyerünk, le tudod gy"ozni"- gondolta Kagome.

Sesshoumarut térdre kényszeríttette a szellem, s halkan odasúgta neki.

-Szép feleségem lesz-mondta gonosz vigyorral.

-Azt csak szeretnéd -mondta, s szemei szikrákat szórtak.

Egy gyors mozdulattal a szellem szívébe szúrta a kardot, s az azonnal porrá lett.

Sess fáradtan rogyott össze. Kagome odafutott hozzá.

-Minden rendben? -kérdezte.

A nagyúr csak bólintott, s azonnal elnyomta az álom. Kagome elvonszolta a férfit egy közeli lakatlan viskóba, majd visszafutott, Kogáért, de "o már messze járt.

A kunyhóba egy köteg fával tért vissza. Meggyújtotta a tüzet, majd ellátta a férfi sebeit. Sess inge cafatokban lógott le róla, mely megkönnyítette Kagome dolgát, hogy elláthassa. Sessnek igen izmos fels"o teste volt. Pár percig csak gyönyörködött, majd észbe kapott s munkához látott.

"-Ha átölelne, szívesen halnék meg a karjai között"- gondolta Kagome, s elmosolyodott.

Kagome gyorsan ellátta a sebet. Majd a fiú fejét ölébe rakta. Egy darabig nézte, majd "o is álomba szenderült.

Éjfél körül a Sesshoumaru felébredt. Els"onek az édesen alvó lányt látta meg, majd azt is észre vette, hogy hol pihent.

"-Te jó ég, mit keresek én itt?"- akadt ki Sesshoumaru. Aztán máshova kalandoztak gondolatai. Fölült, s oda hajolt a lányhoz.

"-Meg akarom csókolni -gondolta -érezni szeretném ajkai édes ízét, érezni akarom minden porcikáját, hogy megremeg, ha hozzá érek."

Megsimogatta lány arcát, s közben egyre közelebb hajolt. Ekkor a lány kezdett ébredezni.

"-Mit csinálok?"- futott át a gondolat az agyán. S egy méterrel arrébb ugrott, épp id"oben, Kagome kinyitotta szemeit. Még fátyolos volt tekintete, s nem nagyon fogta fel hol van. Kb. fél perc múlva teljesen ébren volt. S kislányos boldogsággal nézte a szellemet.

-Jobban vagy már? -kérdezte.

-Sokkal jobban -mondta.

-Akkor jó -mosolyodott el még jobban, s oda hajolt a férfihez és egy puszit nyomott az arcára. A férfi oda kapott.

-Ezt most miért kaptam? -kérdezte meglepetten.

-"Gyógy puszi", még soha sem hallottál róla? -kérdezte ártatlanul.

A férfi csak a fejét rázta.

-Neked soha sem adott édes anyád kis korodban "gyógy puszit"?

-Nem ismertem anyámat, még kicsi voltam, amikor elhagyott minket. -mondta.

-Sajnálom.- mondta Kagome, s oda bújt a férfihez, s megölelte.

-Apám nevelt fel, majd mikor elég id"os lettem elkezdtem a magam útját járni.

"-Ezt most mért mesélem el neki?" -kérdezte magától a szellem.

-Régebben nem ilyen voltam, de hogy ha a szívem nem keményedett volna meg, akkor talán ma már nem lennék itt.

Kagome közben egyre jobban szorította magához.

-Csak arra emlékszem, hogy anyám mindig azt mondta, hogy gyenge vagyok, egy semmire kell"o szellemecske, aki még egy emberrel se tud elbánni. Azt mondta, olyan sebezhet"o vagyok, mint egy ember gyerek -egy kicsit megállt, majd folytatta tovább - De mióta megismertelek, úgy hiszem, az emberek nem gyengék, hanem nagyon is er"osek. Te nem félsz az érzéseidt"ol, nem keményíted meg a szívedet. Mindenért kiállsz, amit igazán szeretsz.

Kagome nem bírta tovább, könnyei megeredtek, ezt észre véve a férfi átölelte.

-Sajnálom, hogy elszomorítottalak -mondta.

Kagome fölnézett a férfire, nem tudott mit mondani, csak hozzá simult a férfihez.

"-Istenem, és még én mondom magamat magányosnak"- gondolta, s arcát "belefúrta" a férfi mellkasába.

-Nem kellett volna elmondanom -mondta a férfi.

-Nincs igazad -mondta szipogva a lány - köszönöm, hogy elmondtad- s megeresztett egy mosolyt a férfinak. Egy darabig csak nézték az el"ottük lobogó t"uzet, majd a következ"o pillanatban már mindketten egymásról sz"otték álmaikat.