XV. fejezet: Külön utak

• A mi? – döbbent le Haro.
• Hát az esküvő. Úgy döntöttem, te és Marena egybekeltek. Illetek egymáshoz. – mosolygott Naraku. – Csodálatos szépség, nemdebár?
• Igen, az… de csak ilyen hirtelen?
• A fiamnak igaza van, had ismerjék meg egy kicsit egymást. – szólalt meg Kikyo.
• Nem bánom, Marena itt marad pár hétig esetleg hónapig. Gondolom bízhatunk bennetek és nem esik baja. – mondta a nő.

Ezzel a tárgyalást be is rekeszték.

Gyorsan teltek a hetek. Haro fokozatosan kiismerte Marena természetét és egyre jobban utálta a lányt. Sokkal jobban vágyott Minako gyengéd ölelésére és forró csókjaira. De nem volt mit tennie, belekényszerítették a házasságba. Ez is gyorsan bekövetkezett, az után egy hónappal, hogy először látta Marenát, megtartották az esküvőt. Haro színlelte a boldogságot, nem akart apja ellen szegülni.

Ezalatt Kagome falujában, ő és Minako pont a gyerekekkel foglalkoztak, amikor Minakot fura érzés fogta el.

• Minden rendben, Minako? – egyenesedett fel Kagome.
• Persze, csak azt hiszem kicsit túlhajtottam magam mostanában. – felelt Minako egy mosolyt erőltetve magára. – Ne agg… - és ebben a pillanatban elájult.
• Minako! – rohant oda hozzá Kagome.

Pár férfi segítségével bevitték az ájult lányt a házba. Kagome feltörte egy növény magját és a lánya orra alá rakta. Minako azonnal felébredt a szúrós illatra.

• Mi történt? – kérdezte kábán.
• Az hogy elájultál kicsim. – fonta össze a karját Kagome. – És azt hiszem sejtem is miért.
• Igen, kicsit túlh…
• Nem, ennek semmi köze a túlhajszoláshoz. Apád kiborul ha megtudja, de utánaszámoltam és körübelül 4 vagy 5 hete voltál együtt Haroval. Nos, a terhesség jelei ennyi idő után mutatkoznak. Minako, te gyermeket vársz Harotól.
• Mi van?! – állt meg Inuyasha az ajtóban.
• Hazajöttél, drágám? – erőltetett mosolyt magára Kagome.
• Igen, de most nem ez a fontos. Minako Naraku fiának a gyermekét hordja a szíve alatt?!
• Nos, úgy valahogy. – mondta Kagome.

Minako közben az orráig húzta a takarót.

“Ez nem lehet igaz…pont elfelejteném, erre kiderül, hogy soha nem fogom tudni elfelejteni. Istenem, hogy lehettem ilyen hülye, hogy minden védekezés nélkül lefeküdtem vele???”