XV. fejezet: K�l�n utak

• A mi? – d�bbent le Haro.
• H�t az esk�v�. �gy d�nt�ttem, te �s Marena egybekeltek. Illetek egym�shoz. – mosolygott Naraku. – Csod�latos sz�ps�g, nemdeb�r?
• Igen, az… de csak ilyen hirtelen?
• A fiamnak igaza van, had ismerj�k meg egy kicsit egym�st. – sz�lalt meg Kikyo.
• Nem b�nom, Marena itt marad p�r h�tig esetleg h�napig. Gondolom b�zhatunk bennetek �s nem esik baja. – mondta a n�.

Ezzel a t�rgyal�st be is rekeszt�k.

Gyorsan teltek a hetek. Haro fokozatosan kiismerte Marena term�szet�t �s egyre jobban ut�lta a l�nyt. Sokkal jobban v�gyott Minako gyeng�d �lel�s�re �s forr� cs�kjaira. De nem volt mit tennie, belek�nyszer�tett�k a h�zass�gba. Ez is gyorsan bek�vetkezett, az ut�n egy h�nappal, hogy el�sz�r l�tta Maren�t, megtartott�k az esk�v�t. Haro sz�nlelte a boldogs�got, nem akart apja ellen szeg�lni.

Ezalatt Kagome faluj�ban, � �s Minako pont a gyerekekkel foglalkoztak, amikor Minakot fura �rz�s fogta el.

• Minden rendben, Minako? – egyenesedett fel Kagome.
• Persze, csak azt hiszem kicsit t�lhajtottam magam mostan�ban. – felelt Minako egy mosolyt er�ltetve mag�ra. – Ne agg… - �s ebben a pillanatban el�jult.
• Minako! – rohant oda hozz� Kagome.

P�r f�rfi seg�ts�g�vel bevitt�k az �jult l�nyt a h�zba. Kagome felt�rte egy n�v�ny magj�t �s a l�nya orra al� rakta. Minako azonnal fel�bredt a sz�r�s illatra.

• Mi t�rt�nt? – k�rdezte k�b�n.
• Az hogy el�jult�l kicsim. – fonta �ssze a karj�t Kagome. – �s azt hiszem sejtem is mi�rt.
• Igen, kicsit t�lh…
• Nem, ennek semmi k�ze a t�lhajszol�shoz. Ap�d kiborul ha megtudja, de ut�nasz�moltam �s k�r�bel�l 4 vagy 5 hete volt�l egy�tt Haroval. Nos, a terhess�g jelei ennyi id� ut�n mutatkoznak. Minako, te gyermeket v�rsz Harot�l.
• Mi van?! – �llt meg Inuyasha az ajt�ban.
• Hazaj�tt�l, dr�g�m? – er�ltetett mosolyt mag�ra Kagome.
• Igen, de most nem ez a fontos. Minako Naraku fi�nak a gyermek�t hordja a sz�ve alatt?!
• Nos, �gy valahogy. – mondta Kagome.

Minako k�zben az orr�ig h�zta a takar�t.

“Ez nem lehet igaz…pont elfelejten�m, erre kider�l, hogy soha nem fogom tudni elfelejteni. Istenem, hogy lehettem ilyen h�lye, hogy minden v�dekez�s n�lk�l lefek�dtem vele???”