5. fejezet

Az �tterem k�tszintes volt. Kalos�kat l�tt�k meg el�sz�r. Odamentek hozz�juk. 
- Hogy telt a napotok? – �rdekl�d�tt Kalos. 
- Nagyon sz�p itt minden. M�r most j�l �rzem magam. Leon b�lintott. 
- F�nt van asztal foglalva nektek Kennel, Layl�val �s Yurival. Mi m�g megv�rjuk Mi�t. Menjetek f�l nyugodtan. 
- K�sz�nj�k – Leon elindult Sor�val. Odaf�nt megb�mult�k �ket. J�l mutattak egy�tt. Egym�s ellent�tei voltak. Sora talpig feket�be, Leon talpig feh�rben. Angyal �s D�mon… Leon kih�zta Sor�nak a sz�ket �s mell��lt. A l�ny m�sik oldal�n Ken �lt. L�that�an nagyon lelkes volt. Alighogy le�ltek egy pinc�r l�pett hozz�juk. 
- Siker�lt v�lasztaniuk? – angolul besz�lt, francia akcentussal. 
- Egyenl�re csak valamit inni k�rn�nk – felelt Yuri. 
- Pardon? Leon franci�ul besz�lt hozz�, amikor r�j�tt, hogy a f�rfi nem �rti �ket. Kicsit nehez�re esett ugyan, de maga is meglep�d�tt rajta, hogy mennyire nem felejtett el semmit. Megk�rdezte a t�bbiekt�l, hogy mit k�rnek inni, majd enni. Mindenkinek rendelt, a v�g�n pedig mag�nak is. 
- K�szi Leon. 
- Nincs mit. J� �z�en megvacsor�ztak, majd besz�lgettek m�g egy ideig. 
- Ti h�nyasba laktok? – k�rdezte Ken, aki eg�sz vacsora alatt Sor�t nyaggatta. 
- A 08asban. Te? – Sora m�r-m�r �gy v�laszolt, mint egy g�p. 
- 112. Eg�sz sz�p, meg minden… 
Leon f�l�llt. 
- �n megyek s�t�lni – majd Sor�hoz fordult. 
– Velem akarsz j�nni? 
- Mehet�nk – Sora mell�l�pett �s kimentek az �tteremb�l. 
- K�szi – s�hajtott a l�ny, Leon b�lintott. A sz�l h�v�s, �m egyben kellemes enyh�l�st hozott a nap elviselhetetlen forr�s�ga ut�n. Sokat szoktak egy�tt s�t�lni mostan�ban. Leon az edz�sek v�gezt�vel elk�s�rte, m�skor m�g kit�r�t is tettek a partra. Sora most sem akart besz�lget�st kezdem�nyezni, mindig a f�rfi szokott. Eg�szen addig burkol�ztak n�mas�gba, m�g le nem �rtek a partra. Le�ltek a puha homokba, �s a tengert f�rk�szt�k. 
- Szeretem a tengert – jegyezte meg halkan Leon, mire Sora sz�ve nagyot dobbant. – R�gen Sophie sokat hasonl�tott hozz�. 
- Mi�rt? 
A f�rfi v�llat vont. 
- �n is szeretem. Olyan keveset tudunk r�la. 
Leon halv�nyan elmosolyodott. 
- Mi�rt?
Most a l�nyon volt a sor, hogy megvonja a v�ll�t. 
- Nem tudom. 
- Furcsa lenne ha t�bbet tudn�l r�la. 
- Mi�rt? – nevetett k�zbe a l�ny. A f�rfi ism�t elmosolyodott. 
- Mert lehet, hogy a tenger rosszul �rezn� mag�t. 
- H�t ha el�re eltervezi… Am�gy szerintem nem. Maximum meglep�dne. 
- �s m�gis min? A l�ny zavar�ban piszk�lni kezdte a homokot. Mindketten tudt�k, hogy m�r r�g nem a tengerr�l volt sz�. 
- T�bb milli� �ve �l mag�nyban. 
- Egy�ltal�n nem mag�nyos! Ott vannak a halak. 
Nevettek. 
- De l�nyeg�ben az. Szerintem a halak olyanok sz�m�ra, mint az embernek a b�torok. T�rgyak, amik k�r�l veszik, de �ltal�ban egyikhez sem f�zi semmi �rz�s. Sz�val mag�nyosak. De! k�pzeld el, hogy egy nap tud�sok lemer�lnek a m�ly�re �s tanulm�nyozni kezdik mag�t a vizet �s a k�rnyezet�t is. Ett�l megijed �s ellens�gesen l�p fel. – m�g jobban zavarba j�tt, amikor meg�rezte a f�rfi tekintet�t a b�r�n. 
– T�mad, hogy mag�t v�dhesse. Erre azok a tud�sok, akik felsz�nesen �rdekl�dtek ir�nta elk�nyvelik, hogy a tenger vesz�lyes, nem szeret minket, mi sem szeretj�k �t, �s annyiban hagyj�k a dolgot. De azok, akik teljes sz�v�kb�l �rdekl�dtek ir�nta, soha nem adj�k fel. 
- �s mi van akkor ha a h�n szeretett tenger meg�l egyet a szerettei k�z�l? 
Sora r�n�zett a keser� hang hallat�n. Hirtelen nem tudott mit mondani. 
- Nem teszi meg… 
- �s ha m�r megtette? 
- Akkor nem teszi meg ism�t. 
- Mi�rt vagy benne ilyen biztos? 
- Mert nem akarja megtenni. Mert r�j�n, hogy jobb k�r�lm�nyek k�z�tt �lhet, ha egy�ttm�k�dik. 
- A tenger? 
- Igen! 
- �s mi�rt is �ri ez meg neki? 
Kem�nyen n�ztek egym�s szem�be. Sora v�g�l megt�rt �s a horizont fel� n�zett. 
- Mert �gy nem okoz csal�d�st senkinek. 
Egy ideig csendben �ltek, majd Leon maga fel� ford�totta a l�ny arc�t. 
- Te sokat csal�dt�l bennem? 
A l�ny elveszett a fi� szemeiben. 
- El�g… sokszor okozt�l m�r f�jdalmat. 
- Bocs�ss meg… 
- ���… Te mit gondolsz a tengerr�l? 
- �n az�rt szeretem, mert t�nyleg hasonl�t r�m. T�nyleg mag�nyos. Sok ember g�zol bele, �gy n�ha � is megfeledkezik mag�ny�r�l, �m a szezon v�g�n senki sem marad vele, �s hi�ba v�r vissz valakit, teljesen egyed�l van. Igaz�b�l olyan, mint egy nagy gyerek �s igenis vannak �rz�sei �s nem szeret egyed�l lenni, csak… f�l, hogy megint-a te szavaiddal �lve-csal�d�st okoz valakinek. 
Sok�ig �ltek egym�s mellett, v�g�l Sora sz�lal meg. 
- Szerintem az a te bajod, hogy nem b�zol senkiben �s a m�ltadban rekedt�l – F�l�llt. – Bemegyek. Odaadod a kulcsot? 
- Megyek �n is. 
N�m�n s�t�ltak be a lakoszt�lyba. Leon miel�tt elment f�rdeni, mag�hoz �lelte a f�rd�b�l kij�v� l�nyt. Sora meglep�d�tt, de nagyon j�l esett neki. Kezei a f�rfi v�llain nyugodtak. 
- A tenger kisz�m�thatatlan - d�nny�gte a l�ny, ezzel a f�rfit is megmosolyogtatta. 
- Pedig nem az. 
- �! Dehogynem! 
Leon gyeng�d cs�kot adott a homlok�ra, majd elment f�rdeni. Sora sok�ig �llt ott egyhelyben, majd v�g�l beb�jt az �gyba �s bekapcsolta a TV-t. Arra �bredt, hogy Leon bem�szik mell� �s betakargatja. 
- Bocs�ss meg, nem akartalak fel�breszteni. 
- Nincs semmi baj – szuszogta �lmosan Sora �s a nyak�ig h�zta a takar�t. Leon elmosolyodott. 
- Aranyosan alszol – suttogta Leon. Sora megborzongott. K�zel voltak egym�shoz. T�l k�zel. Sora a f�rfi f�le m�g� tette az egyik, az � arc�ba l�g� ez�st�s tincset, majd a mozdulat folytat�sak�nt v�gigsim�tott az arc�n. Leon l�gyan megcs�kolta az orra hegy�t. 
- Aludj j�l – ezzel a f�rfi elfordult �s lehunyta a szemeit. Mindkett�j�knek sok id�be telt, mire el tudtak aludni…