Nyolcadik fejezet - Vesztes�gek

Kheira megint elaludt a k�nyvei felett, de hogy nyugodt �lmai voltak, azt nem lehet �ll�tani. Minden pillanatban arcn�lk�li halottakat l�tott, de egy v�r�s f�rt, vagy egy lila szemp�r, esetleg egy fekete kab�t, z�ld zak�, barna tincsek k�vetkeztetni engedtek az identit�sukra. Szeg�ny tucatszor felriadt, �s ilyenkor �jra belevetette mag�t a k�nyvekbe, ami hamarosan alv�sba torkolt, aminek r�m�lom volt az eredm�nye, �s ez az �rd�gi k�r lassan mag�ba z�rta. M�g egyszer csak kiv�g�dott az ajt� felriasztva �t. Hiei l�pett be el�sz�r, aki hamar karjaiban tarthatta a l�nyt.

– Hiei! – Kheira az els� percben csak �r�lni tudott, hogy a d�mon j�l van, de mikor Kurama �s Yusuke behozt�k a s�r�lt Kuwabar�t, feleszm�lt. Kib�jva az �lel�sb�l agg�dva n�zett a fi�ra. – Mi t�rt�nt?

– Nem s�lyos, csak le k�ne fektetni valahov�! – ny�gte a s�ly alatt Yusuke, aki szint�n nem volt s�r�l�smentes.

– Az els� ajt� jobbra! – igaz�totta �tba �ket Kheira, �s nem �rtette, Hiei mi�rt csukja be az ajt�t, hiszen valaki m�g hi�nyzik! – V�rj, csak, hol van Zen? – A d�mon nem v�laszolt, csak leszegte fej�t. A l�ny mindk�t kez�vel megragadta kab�tj�t, amit � meglehet�sen j�l t�rt. – Hol van Zen? L�thatatlan? Hiei, hol van?

– Kurama! – Az �rintett csak egy kurta mi van?-t ki�ltott ki az ajt�n, el volt foglalva a s�r�ltekkel. A t�zd�mon mag�ra maradt egy olyan probl�m�val, amivel m�g soha nem k�zd�tt az �let�ben.

– Hiei, k�rlek! Ugye nem… - A l�ny hangja elcsuklott, szem�ben m�r gy�ltek a k�nnyek. Hiei ker�lve tekintet�t a padl�t b�multa, m�g egyszer ki�ltott Kuram�nak, de most m�r v�laszt sem kapott. Kheira viszont tov�bbra is er�sen kapaszkodott kab�tj�ba, �s a fi� lassan de csak nagyon lassan d�nt�tt! Nem volt egyszer� a dolga, l�tta a l�ny k�nnyes szemeit, l�tta arc�n a f�lelmet, �s �rezte, hogy retteg.

– Elvitt�k! – ny�gte ki v�gre. Nem az t�rt�nt, amire sz�m�tott, mert kedvese elt�volodott t�le, hitetlenkedve r�zta a fej�t.

– De �l? – k�rdezte rem�nyekkel telve. �lnie kell! Ha nem �lne, azt � meg�rezte volna. Hiei megvonta v�ll�t. – �s te? Ugye j�l vagy! Ugye nem esett bajod!

– Apr� karcol�sok! – A d�mon zavarban volt. A l�ny most k�zen fogta.

– Gyere, ell�tom �ket! – javasolta, �s p�r percre elt�nt a konyh�ban, majd az egyik h�l�ba vezette, nevezetesen a saj�tj�ba, ahol az �gyra �ltette a d�mont. Aki mintha kicsit zavarban lett volna! N�zte Kheir�t, ahogy letiszt�tja a sebeket, �s gondosan bek�ti, arc�n semmi �rz�st nem fedezhetett fel, �s � m�g nem volt olyan tapasztalt, mint Kurama. – M�g ez az egy, �s k�sz van! – Most viszont Kheira n�zett r�, �s Hiei kis h�j�n beleborzongott abba, amit a tekintete sug�rzott. F�jdalom, d�h, harag, aggodalom, mag�ny… minden helyet kapott benne, az �rzelmek sz�les t�rh�za.

– Gy�l�lsz ugye? – k�rdezte a t�zd�mon. Sz�m�ra ez egy teljesen mag�t�l �rtet�d� dolognak t�nt, de a l�ny megd�bbent, �s most felhagyott a k�t�z�ssel, a f�ld�n t�rdelve felemelte fej�t, hogy Hiei szem�be n�zhessen.

– Hogy mondhatsz ilyen?

– Zen a testv�red volt, �s �n… - A d�mon m�r nem tudta befejezni a mondatot, mert a volt sz� hallat�n a l�ny kez�be rejtve arc�t s�rva fakadt. Hiei �szt�n�sen mell� t�rdelve �t�lelte, mag�hoz vonta, �s hagyta, hogy a v�ll�n kis�rja mag�t.

– Olyan j�, hogy neked nem esett bajod! Belehaltam volna, ha mindkett�t�ket elvesz�tem! – pr�selte ki a szavakat Kheira k�t leveg�v�tel �s k�nny�radat k�z�tt. A fi� most m�g szorosabban �lelte.

– Sajn�lom! – Tal�n ez volt �let�ben az els� alkalom, amikor Hiei valami�rt bocs�natot k�rt.

– Ne… - A l�ny hangja elhalt, zokog�s�ba veszett, a sr�c t�relmesen v�rt, eg�szen addig, m�g kedvese a karjaiban �lomba nem s�rta mag�t.

A nap m�g azon gondolkodott, felkeljen-e egy�ltal�n, Kheira m�r a g�p el�tt �lt �s keresett! Kurama �s�tva l�pett ki az egyik szoba ajtaj�n, �s azt hitte, rosszul l�t.

– J� reggelt Suichi!

– J� reggelt! – k�sz�nt, �s elt�nt a mosd�ban. – Mit csin�lsz itt? – �rdekl�d�tt, n�mileg �sszeszedve mag�t, �s �berebben visszat�rt.

– Van egy kisdolgom!

– Mi�rt nem alszol? – �rdekl�d�tt Kurama. – R�d f�rne! – A l�ny csak r�zta a fej�t, azt�n, mivel ki�r�lt b�gr�je felkelt, �s a konyhapulton l�v� kancs�b�l t�lt�tt m�g mag�nak te�t. A fi� most hozz� s�t�lt, �s megemelte �ll�t. – Kik�sz�ted magad Kheira! �n tudom, hogy nagyon…

– Haraggal v�ltunk el! – szak�totta f�lbe Kheira a r�kad�mont, k�ptelen lett volna v�gighallgatni, a szok�sos sz�veget. Kurama most t�relmesen n�zett r�, �s v�rta, hogy folytassa. – Folyton csak az j�r a fejemben, hogy az utols� szavak, amiket v�ltottunk haragosak voltak, �s Zen most azt hiszi, nem szeretem, de � a testv�rem, a b�ty�m, aki k�pes volt v�llalni ezt az �letet, hogy mellettem, maradhasson. Nem tudn�m nem szeretni!

Kheira megint elaludt a k�nyvek felett, mint az ut�bbi id�ben szinte mindig. Ez�ttal a saj�t szob�j�ban, az �r�asztaln�l, egy k�nyvre hajtva fej�t. A Laptop f�radtan b�gott a m�sik oldal�n, az ablakon pedig csak �gy �radt be a napf�ny. Egy er�s, �s ismer�s k�z simogat�s�ra �bredt. Hiei agg�dva vizsg�lgatta �t, azt�n lemosolyodott, a sz�p sormint�n, amit a k�nyv a m�sik arc�ra r�tt.

– Kezded kicsit t�lz�sba vinni! – �llap�totta meg �s a j�kedv hamar elsz�llt. Kezdte csod�lni azt a fanatizmust, amivel a l�ny a munk�j�t v�gzi.

– Nem, m�r eg�sz k�zel vagyok, m�r csak arra kellene r�j�nn�m, hogy… - kezdte magyar�zni Kheira, csak hogy bizony�tsa mennyire nem hasztalan, amit tesz. Tal�n mag�ban is szerette volna tartani a lelket.

– El�g! Most sz�pen elm�sz zuhanyozni! – mordult r� a d�mon. A l�ny jobbnak l�tta nem ellenkezni, tanult a Zennel t�rt�ntekb�l, �s k�tszer nem k�vet el ugyanolyan hib�t, emellett az is t�ny, hogy ideje lenne m�r megf�r�dnie, tal�n a zuhany alatt fel�bred! Nem n�zte az �r�t, de biztos volt benne, hogy igen sok id�t t�lt�tt a zuhany alatt, ami nem csoda, hiszen teljesen elgondolkodott, ha a sz�m�t�sai j�k, akkor Streusnak m�r csak egy dologra van sz�ks�ge, hogy felt�massza minden gonoszok anyj�t, �s akkor… megr�zta fej�t, hiszen az sem biztos, hogy l�tezik ez a d�mon. Az nem lehet, hogy a j�isten egy any�t gonosznak teremtsen! Keser�en s�hajtott, mikor r�d�bbent, hogy Zennek tal�n igaza volt, �s t�nyleg nem kellene az eff�le dolgokban hinnie, de akkor �nmag�t tagadn� meg! Bel� nevelt�k a hitet, �s a rem�nyt, �s � nem olyan ember, aki ezt egyk�nnyen elfelejti. Kopog�sra eszm�lt.

– Igen?

– Minden rendben? – �rdekl�d�tt Hiei r�snyire nyitva az ajt�t, de hogy bel�pjen az esz�be sem jutott. Kheira gyorsan elz�rta a vizet �s mag�ra csavarta a t�r�lk�z�t, kinyitotta az ajt�t. – J� akkor, ha… - A t�zd�mon t�voz�si sz�nd�ka hamar k�dd� foszlott. El�llt a szava, �s kig�vadt szemekkel n�zte kedves�t, akinek nedves haja csapzottan l�gott a v�ll�ra, ahonnan egy v�zcsepp indult �tj�ra, �s c�lir�nyosan a l�ny mellei fel� k�szott, de a t�r�lk�z� hamar elrejtette �t.

– Valami baj van? – Kheira k�rd�s�re egy vad cs�k �rkezett v�lasz helyett, mellyel a fi� visszatolta �t a f�rd�szob�ba, �s becsukta maguk m�g�tt az ajt�t. Hiei nem t�tov�zott, mag�hoz szor�tva kedves�t gondoskodott r�la, hogy � ker�lj�n h�ttal az ajt�nak. Megemelve a l�ny jobb l�b�t, cs�p�j�t el�r�bb tolta, �s egyre csak cs�kolta. A v�gy, hogy megkaphassa, v�gre megszerezze azt, amire v�r, (ak�rmi legyen is) gy�z�tt minden �rv �s minden m�s �rz�s felett, sajnos a d�monnak be kellett vallania, ha a m�sik azt mondan�, nem akarja, �t m�r az sem �rdekelte volna. Szerencs�re nem mondta! Kheira k�ptelen volt megsz�lalni, fej�t h�tra hajtva �lvezte Hiei l�gy cs�kjait, s k�zben szorosan �lelte mag�hoz. – Akarlak! – Ez a sz� t�k�letesen kifejezte a d�mon minden v�gy�t, nem k�v�nta, nemcsak szerette volna megkapni a l�ny, akarta, �s amit � akar… kopogtak!

– Hiei te vagy bent? – Yusuke hangja megt�rte az idillt.

– Igen, �s m�g bent is maradok egy darabig! – v�laszolt d�h�sen a t�zd�mon. – T�n�s!

– J�l van, de mit mondjak Yukin�nak? – �rdekl�d�tt flegm�n Urameshi. Hiei most elt�volodott kedves�t�l.

– Yukina itt van? – t�prengett mag�ban, �s m�g miel�tt Kheira eszm�lhetett volna, kedvese r�snyire nyitva az ajt�t, kislisszolt a f�rd�b�l. – Kheira m�g bent van! – vetette oda f�lv�llr�l Yusuk�nek. – Eszedbe se jusson bemenni.

– �s te mi�rt volt�l bent, ha szabad… - K�v�ncsiskodott pimaszul Urameshi

– Nem szabad! – �v�lt�tte Hiei. Azt�n kis�t�lt a nappaliba, �s rendezte von�sait. Yukina arca felder�lt, mikor megpillantotta �t.– Mit keresel itt? – �rdekl�d�tt t�le Hiei, egy sokkal bar�ts�gosabb hangnemet meg�tve, mint, amivel az im�t Yusuk�t illette. A f�rd�ben Kheira felvett egy k�nt�st. Sokminden �ll�that� lett volna abban a pillanatban, csak az nem, hogy �rtette mi t�rt�nt, �s el�g fur�n vette ki mag�t, hogy Hiei egy sz� n�lk�l ott hagyta, mikor p�r pillanattal el�tte m�g olyan forr�n cs�kolta, �s �rezhet�en akarta. M�gis el�g volt Yukina nev�t meghallani, �s… a l�nyban az a mondat �tl�tt fel, mikor Kuwabara javasolta, hogy Yukin�t h�vj�k el, hogy seg�tsen Kuram�n. Makacsul szeget �t�tt a fej�ben, hogy Hiei akkor mennyire tiltakozott, vajon, mi�rt olyan fontos Yukina? Kheira �gy d�nt�tt, lepihen egy kicsit, dolgozni �gysem tud most, ahhoz pedig, hogy ott �lj�n, �s j� pofizzon valakivel, aki tal�n a vet�lyt�rsa vajmi kev�s kedve volt.

– Kheira, gyere, csatlakozz! – javasolta Kurama, mikor � kil�pett az ajt�n.

– Lepihenek egy kicsit, ha nem gond! – ellenkezett a l�ny, �s a lehet� leggyorsabban elt�nt szob�j�ban.

– Csak �n l�tom �gy vagy valami baja van? – Minamino a l�nyegre tapintott. Yusuke megvonta v�ll�t.

– Hieit k�rdezd, � volt vele a f�rd�ben! – Erre a mondatra minden szemp�r a d�monra szegez�d�tt, � fel�llt, �s felkapva egy �js�got az asztalr�l, fejbe verte vele bar�tj�t.

– Idi�ta! – dohogta, azt�n a szob�ba ment. �gy k�t legyet �thetett egy csap�sra, megmenek�lt az �t f�r� tekintetekt�l, �s kider�theti, mi baja kedves�nek, mert arra � is r�j�tt, hogy valami nincs rendben. Annyira elgondolkodott, hogy kopog�s n�lk�l ment be a szob�ba, ahol szemben tal�lta mag�t a f�l meztelen l�nnyal. Egy bugyi volt rajt, �s kez�ben l�v� melltart�val pr�b�lta eltakarni mag�t, de mikor megpillantotta l�togat�j�t, nyugodtan �lt�z�tt tov�bb. Hiei dermedten �llt �s b�multa �t, de valahogy most meg sem fordult a fej�ben, hogy let�madja, mint az im�nt. Yukina az oka gondolta Kheira, �s ett�l m�g rosszabb kedve kerekedett. – J�l vagy?

– Ki ez a l�ny? Mi�rt olyan fontos neked? – �rdekl�d�tt kertel�s n�lk�l Higesaki. A d�mon nem tudta, mit v�laszolhatna.

– Yukina egy h�t�nd�r, �s a testv�r�t keresi a f�ld�n. Az a marha Kuwabara bele van esve, ennyi! – �sszegezte r�viden a l�nyeget elhallgatva.

– �s te?

– �n mi? – Hiei t�nyleg nem �rtette, soha nem volt m�g szerelmes, �s arr�l sem tudott mi az a f�lt�kenys�g.

– Az isten�rt Hiei! – fakadt ki Kheira, nem volt abban a lelki�llapotban, hogy k�nnyen t�rj�n. – Te is szereted? Ez�rt hagyt�l ott a f�rd�ben?

– Nem dehogy! – v�gott vissza r�gt�n a d�mon. A l�ny imm�r fel�lt�zve az �gyra �lt.

– Sajn�lom, nem akartam kiab�lni! – szabadkozott. – Csak el�g fura ez az eg�sz! Valah�nyszor sz�ba ker�l ez a l�ny, te…

– Mert � a h�gom!

– A h�god?

– Igen, de � nem tudja, senki sem tudja, illetve… hagyjuk most ez, aludj, majd ha kipihented magad elmes�lem! – Hiei homlokon cs�kolta a m�sikat. Aki eld�lt az �gyon. H�l�s mosollyal nyugt�zta, hogy a d�mon betakarja, majd lehunyta szem�t �s elaludt. Nem k�telkedett kedvese szavaiban, ha � azt mondta, a h�ga, akkor val�ban az is.