24. fejezet

F�radtan felny�gtem, majd kinyitottam a szememet. Azonnal hunyor�tanom kellett, mert hideg v�zcseppek patakzottak hajamb�l, �s a zuhanyr�zs�b�l. Sajgott a fejem, nem tudtam mit keresek a zuhany alatt, ruh�st�l. Nagy nehezen felt�p�szkodtam, de mikor elengedtem a falat, azonnal megcs�sztam, �s egy hangos csattan�s k�s�ret�ben elter�ltem a zuhany f�lke fekete csemp�j�n. Szisszenve d�rzs�ltem a fejemet, majd hirtelen felr�mlett, hogyan is ker�ltem a zuhany al�. Megsz�gyen�lten fek�dtem ott hossz� percekig, addig, m�g fejem ki nem tisztult, �s el nem m�lt a m�snaposs�g. �ldottam a sorsot, ami�rt mi nekrisek ilyen gyorsan kiheverj�k az alkohol nyom�t. �vatosan, vigy�zva nehogy elcs�sszak megint, kil�ptem a zuhany al�l, �s rendbe szedtem magamat a t�k�r el�tt. Mikor sz�raz ruh�ba �lt�ztem, jobban szem�gyre vettem magamat. Nem l�tszott rajtam, hogy tegnap r�szegre itattak… Illetve ittam, mert h�t Raimor k�l�n�sebben nem er�ltette ezt az eg�sz boriv�st. Kil�ptem a f�rd�b�l, majd a szob�mb�l is, �s Hal�lsz�rny szob�ja fel� vettem az ir�nyt. Azonban ajtaja el�tt megtorpantam. T�rdem remegni kezdett, �s csak kevesen m�lott, hogy vissza nem menek�ltem a j� meleg �gyamba. V�g�l nyert a b�szkes�gem, �s kopogtattam. Semmi… P�r perc ut�n t�relmemet vesztettem �s benyitottam. Sehol, senki… Ben�ztem az edz� teremben, ott sem tal�ltam. Ideges s�haj k�s�ret�ben kin�ztem mesterem ablak�n. Illetve nem volt igazi ablak. Vagyis, az ablak igazi volt, csak a l�tv�ny nem. V�gt�re is, a folyos� a nagy semmiben lebegett, �gy gondolom mesterem rezidenci�ja szint�n ott foglalt helyet. Az ablakban, mindig a bolyg� felsz�n�nek ill�zi�ja lebegett. Este volt. J� egy napot �taludtam a zuhany alatt. Keser�en mosolyogtam. Soha t�bbet nem iszom alkoholt. Mindig cs�ny�n megj�rom… Csak �lltam mesterem szob�j�ban. Nem is sejtettem, hogy m�r r�g�ta figyel engem az ajt�b�l. �szint�n sz�lva sz�gyelltem magam a tegnapi dolgok miatt. Csak arra tudtam gondolni, hogyha Hal�lsz�rny nem l�p be id�ben m�r Raimor „asszonya” lenn�k. Nagyot s�hajtottam �s az esti t�jat figyeltem, a f�nyes csillagokat a tiszta �gen. P�r perccel k�s�bb ajt� csuk�d�s�t hallottam. 
-Mester? - n�ztem h�tra �s megpillantottam �t. Most is, mint mindig komoly volt az arca. A szeme viszont furcsa f�nnyel ragyogott. Ak�r egy sz�rke dr�gak�. Hanyagul nekid�lt az ajt�f�lf�nak. Fel�l nem viselt semmit sem, meztelen mellkasa el�tt �sszefonta karjait. Sz�vem hevesen dobogni kezdett, l�legzetem elakadt, olyan j�l n�zett ki most, csak az ablakb�l be�raml� f�nyben. Meghallhatta akadoz� l�legzetemet, mert g�nyosan megsz�lalt. 
-Mi a baj? H�rg�hurutban szenvedsz, hogy �gy h�r�gsz? –elv�r�s�dtem a hangj�b�l kihallatsz� szarkazmust�l. B�natosan b�k�dtem a l�bammal a sz�nyeg sz�l�t, �s �r�ltem, hogy az ablakon be�raml� ill�zi� f�ny nincs annyira er�s, hogy megvil�g�tsa kipirult arcomat. Mivel Hal�lsz�rny t�bbet nem sz�lalt meg, �n voltam k�nytelen megt�rni a csendet. 
-Nem, csak… Megijesztett�l. –vontam meg �vatosan a v�llamat, b�r k�telkedtem benne, hogy l�tja esetlen mozdulatomat. 
-Ijesztettelek? M�gis mit v�rt�l? A szob�mba vagy, egyszer �gyis meg kell jelennem itt… Egy�ltal�n ki engedett be? –v�llaim megereszkedtek, sz�rnyen �reztem magamat. Legsz�vesebben elmenek�ltem volna innen, de m�g h�tra volt egy k�sz�net mond�s, amit mesterem cinikus hangja nem k�nny�tett meg. 
-�n kopogtam… 
-�s mondta valaki, hogy bej�hetsz? 
-Nem, de… -megpr�b�ltam megkeresni mesterem pillant�s�t, dac�ra a s�t�ts�gnek. L�legzetem �jb�l elakadt, mikor tekintet�nk �sszefon�dott. Arra sz�m�tottam, hogy Hal�lsz�rny arc�t nehezen fogom tudni kivenni, ami igaz is lett, csakhogy szem�t egy�ltal�n nem volt neh�z �szrevennem. Az ugyanis szipork�zott a j�kedvt�l. Akkor esett le, hogy mesterem sz�rakozik velem, �s nem is neheztel r�m. M�rgemben �jfent elv�r�s�dtem, amit ez�ttal Hal�lsz�rny is �szrevett, mert h�travetette fej�t, �s felnevetett. 
-Mester, k�rlek, csak… k�sz�netet szeretn�k mondani… Ut�na nevethetsz, csak… Ess�nk t�l rajta j�? –abbahagyta a nevet�st, �s kaj�nul v�gigm�rt. 
-Min ess�nk t�l? –k�rdezte j�kedv�en. Megnyaltam kisz�radt ajkaimat, �s megk�sz�r�ltem a torkom. 
-K�rlek… -alig mertem a szem�be n�zni. Eml�keztem r�, hogy mikor becipelt a zuhany al�, er�sen pr�b�ltam marasztalni… F�lre�rthetetlen mozdulatokkal, cs�kokkal, mik�zben olyan helyekre tettem a kezemet, ahova �p �sszel sosem. De nemet mondott, �s ott hagyott a zuhany alatt. Pedig v�gyott r�m… 
-Nos, hallgatlak. –percekig cs�ndben voltam. H�l�s voltam, de k�ptelen voltam el�tte megal�zkodni. �gy k�rdeztem ahelyett a sz� helyett. 
-Mi�rt nem haszn�ltad ki az alkalmat? –meg�rz�sem szerint mesterem szem�ld�ke magasba szaladt. 
-Saj�tosan mondasz k�sz�netet. –�llap�totta meg sz�ntelen hangon. 
-Te pedig saj�tosan ker�l�d a v�lasz ad�st. –�ltem le az �gy�ra. 
-Nem szorulok r� arra, hogy r�szegen szeretkezzek veled. �s azt se akarom, hogy f�lj t�lem. Ha majd saj�t akaratodb�l akarsz lefek�dni velem, �gy, hogy semmi nem befoly�solja d�nt�seidet, akkor nem szalasztom el a lehet�s�get. –surrog�st hallottam, mintha mesterem ell�kte volna mag�t az ajt�f�lf�t�l. 
-Nem tudom mi�rt, de k�ptelen vagyok kimondani azt a sz�t, amit szeretn�k. Csak �gy mag�ban, k�ptelen vagyok. �gy… Nem tudom, hogy mondhatn�k k�sz�netet… -f�jdalmasan mosolyogtam, hisz siker�lt kimondanom a k�sz�net sz�t, csak nem �gy, ahogy szerettem volna. Meglepve sikkantottam fel, mikor mesterem guggolt le el�m. �gy k�zelr�l tiszt�n ki tudtam venni az arc�t, az izmos hasfal�t. De a szeme a szok�sosn�l is jobban elgy�ng�tett. V�ggyal teli gyeng�ds�g s�t�tt bel�le, mire h�tamon bizserg�s futott v�gig. 
-�, �n tudom, hogyan fejezhetn�d ki a h�l�dat a legjobban! –szem�ben vad szenved�ly lobogott, de csak arcomat n�zte. El akartam h�z�dni t�le, de m�gsem tettem. M�r eg�sz testem remegni kezdett, �s nem az�rt, mert f�ztam volna, vagy ilyesmi. Egy�ltal�n nem ilyen okb�l. Hal�lsz�rny csak az enged�lyemre v�rt, vagy �ppen a kedvet lelomboz� visszautas�t�sra. Szemh�jam megrebbent, ak�r egy szent sz�z, les�t�ttem pill�imat. B�lintottam. Szinte azonnal v�gigsim�tott�k cs�p�met, �s beny�ltak azok az er�s kezek a ruh�m al�. Lecsukott szemmel pr�b�ltam kiverni fejemb�l Kawazo visszatasz�t� eml�k�t. A kedvesked� mozdulatok hirtelen abba maradtak. Majd egy s�hajt hallottam. 
-Nyisd ki a szemed Cathe! –vonakodva engedtem k�r�s�nek. Hal�lsz�rny villog� tekintettel n�zett. 
-�n nem Kawazo vagyok �rted? T�lem nem kell f�lned! �s nem is kell �gy viselkedned, mint egy �rz�ketlen fatusk�! Meg�rtem, hogy vonakodsz a sext�l az eml�keid miatt, de k�rlek! Az�rt nem kell ilyen mozdulatlannak lenned! –hangj�ban enyhe neheztel�st �reztem, mire elford�tottam a fejem. -�rtsd meg, mester, �n… Nem tudom mit kell csin�lni… Kawazo csak… -ujj�t sz�mra tette. 
-A mestered vagyok nem de? Majd �n megtan�talak. –elvigyorodott. 
–Mutasd meg, hogy milyen tan�tv�ny is vagy. 
-Ilyen t�ren pocs�k. -suttogtam alig hallhat�an. Hal�lsz�rny szil�rd tekintete megl�gyult, �s finoman megcir�gatta az arcom. 
-�n nem �gy gondolom. Azonban had figyelmeztesselek! Ha egyszer belekezdek, nem fog semmi sem meg�ll�tani. A szob�t lez�rtam var�zslattal, �gy sem Deborah, sem Gwineth nem fog minket zargatni. Nem fog �rdekelni, ha sik�tasz, verg�dsz, k�ny�r�gsz alattam! Ha most tov�bb engedsz, nem fejezem be a v�g�ig… -komolyan n�zett a szememben, �s tudtam, �reztem, hogy t�nyleg nem �rdekli majd a f�lelmem. Nyeltem egyet, de nem engedtem, hogy beijedjek. Hoztam egy d�nt�st, �s az �gy is lesz. Am�gy is… Hal�lsz�rny olyan j�l n�z ki, mik�zben h�tulr�l megvil�g�tja az ill�zi� hold f�nye! 
-Csak… Legy�l figyelmes… -k�ny�r�gtem halkan.