Tizenegyedik fejezet – Ellent�tek, ellens�gek

Mivel el�rkezett a ny�ri sz�net, a kis csoport nyugodt sz�vvel �ttelep�thette f�hadisz�ll�s�t Genkai templom�ba, ahol fesztelenebb�l gyakorolhattak, �s ha v�letlen�l Deloris megt�madn� �ket, akkor sem lenne gond. A napok hossz�ra ny�ltak, �s az edz�sek l�that�an kimer�tett�k Kheir�t, m�gsem adta fel, makacss�ga most el�ny�re v�lt. A szavakat, melyekkel t�mad�st tudott ind�tani, m�r mind megtanulta, k�pes volt gy�gy�tani, t�rgyakat mag�hoz h�vni, pajzsot felvonni, �s t�zes nyilakat kil�ni, de k�zelharcban m�g rengeteget kellett tanulnia, minden nap m�sik sr�c foglalkozott vele, mert nekik is sz�ks�g�k volt pihen�sre, mindig k�szen �lltak Deloris t�mad�s�ra. Ma Hieien volt a sor, aki l�tta, hogy a l�ny egyre �gyesebben v�dekezik, kezdi �rezni a t�mad�sok sebess�g�t, erej�t.

– Ennyire vagy k�pes? – �rdekl�d�tt szem�t felvonva. Isten ments, hogy bevallja, b�szke kedves�re. � meg�llt egy pillanatra, megt�r�lte gy�ngy�z� homlok�t, a d�mon elt�rte az arc�ba l�g� tincseket. M�ly pillant�s�val f�rk�szte Kheira tekintet�t.

– Mi a gond? – k�rdezte � zil�lva.

– Semmi! – vont v�llat a fi�. Azt�n l�gyan, babusgatva simogatta meg kedves�t. – Szerintem feleslegesen hajtod hal�lra magad! – �llap�totta meg fellengz�s st�lusban.

– Mi�rt olyan nagy baj, ha szeretn�m megv�deni magam? Ha nem akarok folyton a seg�ts�getekre szorulni? – k�rdezte �rtetlen�l Kheira.

– �n meg azt nem akarom, hogy megs�r�lj! – b�kte ki a sz�ntiszta igazat �s a val�s�got a d�mon. – Ha m�r nem szerethetlek, legal�bb had vigy�zzak r�d!

– Hiei! – Kheira l�gyan v�gigsim�totta a fi� arc�t, �s megcs�kolta. – Mi�rt ne szerethetn�l?

– H�! M�gis mit m�veltek? – d�rrent r�juk Zen, aki eddig a verand�r�l figyelte �ket, de most sebes l�ptekkel indult fel�j�k. – Azt hittem, felfogtad, hogy nem lehet k�ztetek semmi! – t�madt r�gt�n Hieinek, mikor oda�rt.

– M�gis kinek k�pzeled magad? Te csak a b�tyja vagy nem az apja vagy az anyja! – v�gott vissza azonnal a d�mon.

– H�! – A l�ny a k�t civakod� k�z� �llt. – Nyugi Zen! Tiszt�ban vagyunk a szab�lyokkal, de att�l m�g megmaradnak �rz�seink!

– Akkor nyomj�tok el �ket! Nem akarom, hogy meghalj! – A sr�c term�szetesen k�sz volt a v�lasszal.

– Akkor m�r ketten vagyunk! – Hiei most a t�voz�s mellett d�nt�tt.

– Szeretem �t Zen! Nem tudom nem szeretni! – ismerte el Kheira, a d�mon t�volod� alakj�t n�zve. – K�rlek, �rtsd meg! �n sem akarok meghalni, �s Hiei sem akarja, de ha nem szerethetem, abba is belehalok!

– Akkor szeresd, csak nem b�jj vele �gyba! – v�laszolt Zen �s olyan term�szetesnek t�nt az eg�sz, ahogy kiejtette a szavakat. Most � is mag�ra hagyta a l�nyt, akire most valami�rt az elm�lt hetek minden f�radts�ga r�szakadt, megindult a h�z fel�, de l�bai megremegtek, �s a k�vetkez� l�p�sn�l m�r elv�g�dott a f�ben. B�r Hiei m�r a verand�n �llt, Zen pedig valahol f�l�ton j�rt, m�gis a d�mon volt az, aki els�k�nt oda�rt. Karj�ra vette kedves�t.

– Mondtam neki, hogy t�lhajszolja mag�t! – dohogta, �s elindult vele a h�z fel�.

– Csak magadat okolhatod! – vetette oda neki Zen, mik�zben elhaladt mellette.

– Mi? – Hiei r�gt�n visszafordult. – Mit mondt�l?

– Te edzett�l vele, figyelhett�l volna r�! – v�lekedett a b�ty.

– Te besz�lgett�l vele f�l perccel ezel�tt! – v�gott vissza Hiei.

– Fi�k! – sz�lt k�zbe Kurama, de a k�vetkez� percben bar�tja m�r kez�be nyomta Kheir�t.

– Na, gyere, �s j�tsszuk le! – javasolta a d�mon.

– Ezeknek most elment az esze? – �rdekl�d�tt tan�cstalannak t�nve Urameshi. A r�kad�mon v�laszolt volna, de el volt foglalva a karjaiban �bredez� l�nnyal, akit most letett a f�ben.

– Jobban vagy? – �rdekl�d�tt t�le. Kheira zavartan n�zett k�rbe, beletelt n�h�ny percbe, m�g felfogta, mi t�rt�nik k�r�l�tte, azt�n az �ppen �sszeugr� Hieire �s Zenre n�zett. M�g miel�tt feltehette volna k�rd�s�t Kurama elt�nt mell�le, �s m�r Yusuk�vel k�z�sen pr�b�lta megf�kezni a m�sik kett�t. Vad kiab�l�s, �s ord�toz�s kerekedett pillanatok alatt, melyben keveredett a veszeked�k szitkoz�d�sa �s bar�taik csit�t�si sz�nd�ka. A kil�p� Genkai meg�llt a feh�rm�gus mellett �s megr�zta fej�t.

– El�g legyen! – d�r�gte, de ezzel sem �rt el hat�st. Hiein�l elpattant a h�r, megel�gelte Zen szitkoz�d�sait, �s hogy a r�kad�mon megpr�b�lja feltartani, �s jobb bel�t�sra b�rni, f�lrel�kte bar�tj�t, ahogy Zen is Urameshit, �s pillanatok alatt �sszeverekedett a k�t riv�lis.

– EL�G!! – Kheira hanghordoz�sa balj�s el�jelnek t�nt, s dermedt csendet okozott. Yusuke �s Kurama a biztons�g kedv��rt m�g a k�t civakod� k�z�tt �ll, akik l�legzet�ket is visszafojtva figyelt�k a l�nyt, aki k�zben felkelt a f�ldr�l. – Meg�ll az eszem! M�gis mit k�pzeltek? �gy vitatkoztok, mint k�t gyerek!

– De… - ny�lt sz�ra a k�t fi� egyszerre.

– Mi a fen�n vitatkoztok tulajdonk�ppen? – Nem �rkezett v�lasz, mert azt m�r egyik �rintett sem tudta, helyesebben nagyon hossz� lett volna felsorolni, hiszen most minden s�relm�k kipattant, felsz�nre t�rt. - A vil�g sorsa a kez�nkben van, �s ti meg �gy vitatkoztok, mint k�t �vod�s k�ly�k! Nem lehettek ennyire kicsinyesek!

– Kicsinyesek? – Hiei volt az, akit ez a sz� jobban megs�rtett.

– H�t te az is vagy! – kapott az alkalmon Zen, �s �k ketten megint �sszeugrottak volna, ha Kurama �s Yusuke vissza nem tartja �ket.

– FEJEZZ�TEK M�R BE! – �v�lt�tte Kheira, a k�t �rintett most felhagyott a civakod�ssal. – Meg�ll az eszem! – dohogta. – Tudj�tok mi? �lj�tek meg egym�st, eg�sz nyugodtan, akkor Delorisnak m�r kevesebb dolga lesz! –legyintett, �s sarkon fordulva bement a h�zba. Genkai mester k�vette, a n�gy sr�c pedig csak �llt �s n�zett ut�na. Hiei m�g mindig d�h�s volt, legsz�vesebben egyetlen kardcsap�ssal elint�zte volna Zent, �s most m�r a l�nyhoz is lett volna p�r keresetlen szava, de b�lcsen ink�bb a t�voz�s mellett d�nt�tt, �s az erdei f�kon vezette le indulatait.

– M�gis mit k�pzel mag�r�l! – dohogta Zen, fej�vel a h�z fel� b�kve, egy�rtelm�en h�g�ra utalva.

– Szerintem igaza van! – jegyezte meg v�ll�t megvonva Yusuke. Meglep�en b�lcs meg�llap�t�s volt a r�sz�r�l. A b�ty nem m�ltatta v�laszra legyintett, �s � is bement a h�zba.

– Ha ezek ketten nem b�k�lnek ki, komoly probl�m�ink lehetnek harc k�zben! – s�hajtott fel Kurama. szinte m�r maga el�tt l�tta, hogy a k�t vit�z� valamelyike az�rt hal meg, mert a m�sik nem seg�t neki, vagy � maga nem fogadja el a seg�ts�get.

Kheira aludt. M�r hajnalodott, � m�gis s�t�t �jszak�ban j�rt. �lm�ban, amely annyira val�dinak t�nt, a szob�j�ban volt, felriadt, fel�lve k�rbe n�zett. A hold megvil�g�totta az ablakban �l� Hieit �s azt a n�h�ny szem�lyes holmit, amit a teremt�s mag�val hozott. A l�ny felkelt, s mik�zben az ablakhoz k�zeledett, sz�rny� �rz�se t�madt. M�r Hiei el�tt �llt, mikor r�d�bbent, mi is ez az eg�sz! �rezte Delorist, tiszt�n, mintha mellette �llna, l�tta gondolatait, tudta, hogy f�l t�le, vagy ink�bb a m�ltj�nak �rny�k�t�l, amit azonos�tott Kheir�val. Belel�tott fej�be, �s kiolvashatta bel�le gondolatait, terveit, minden apr� csepr� dolg�t. B�r ne tette volna. �rezte, hogy a gonosz k�zeledik hozz�, megfogta Hiei v�ll�t. Riadtan sikoltott fel, mikor a fi� testr�sze porladni kezdett, azt�n sz�p lassan az eg�sz ember hely�n csak egy kupac hamu maradt. A teremt�s riadtan h�tr�lt. Bele�tk�z�tt testv�r�be, hitetlenkedve fordult meg, a sr�c hitetlenkedve n�zte kez�t, ami lassan porr� lett, �s a f�ldre hullt, ahogy alkarja, eg�sz karja, v�llait, mellkasa, mire Kheira eszm�lt m�r � is csak egy halom por lett. A t�nem�ny k�ts�gbeesetten n�zett k�rbe, azt�n kirohant a szob�b�l, de az ajt�kilincs, amihez �rt, szint�n elporladt, b�rmihez �rt, hamuv� lett.

– Ne! – zil�lva �llt az el�csarnokban, �s let�r�lte kicsordul� k�nnyeit, de ez az �rint�s pontosan olyan reakci�t v�ltott ki, mint az el�z�ek, csakhogy most maga Kheira kezdett porladni, perzsel� t�z kezdte �getni, � felsikoltott. Saj�t sikolya �bresztette fel, zil�lva �lt fel �gy�ban, Hiei m�r az �gya sz�l�n �lt, �s agg�dva vizslatta.

– Mi t�rt�nt? – k�rdezte t�le, mik�zben megsimogatta arc�t. A l�ny h�tra h�k�lt, de mikor r�d�bbent, hogy csak �lmodott, szorosan a sr�choz b�jt. – Semmi baj, csak rosszat �lmodt�l! – �llap�totta meg �, mik�zben v�gigsim�totta kedvese haj�t.

– Itt van! – kapta fel fej�t Kheira. R�d�bbent, az �rz�s, hogy Deloris k�zeledik, nem sz�nt, s�t m�r �gy �rezte, az ajt� el�tt �ll. Felpattant az �gyr�l, kiviharzott szob�j�b�l, �s a verand�n meg�llva megpillanthatta �t.

– B�zd �t r�m! – javasolta Hiei, �s el�r�ntva kardj�t megindult a n� fel�, de � egy f�lk�rt le�rva a leveg�ben pajzsot var�zsolt maga el�, amir�l a d�mon visszapattant. Minden gonoszok anyja most csettintett, �s t�zgoly�kat k�ld�tt a h�z fel�, ahol Kheira is �llt. A l�ny hasonl�an ellenfel�hez le�rt egy f�lk�rt a leveg�ben, �s � is pajzzsal v�laszolt a t�mad�sra, melyr�l a t�zgoly�k lepattantak. Hiei felpattant, �s �tj�ra ind�totta fekete s�rk�ny�t.

– NE! – Kurama figyelmeztet�se m�r k�s�n �rkezett. A r�kad�mont a robbant�sok zaja �bresztette fel, sajnos nem tudta megakad�lyozni a fi�t a t�mad�s v�grehajt�s�ban, melynek erej�t Deloris mag�ba sz�vta, de nem �llt meg ennyin�l, elkezdte gy�jteni Hiei �letenergi�j�t is.

– Mi t�rt�nik? Suichi, mi t�rt�nik? – Kheira csak azt l�tta, hogy kedvese t�rde megroggyan, hogy percr�l percre s�padtabb, a v�r�s szemeiben l�ngol� t�z lassan kialudni k�sz�l.

– Elsz�vja az erej�t, meg�li!

– NEM! – jelentette ki elsz�ntan Kheira, �s megindult a n� fel�. K�zben valami var�zsige f�l�t mormolt. Mire Zen, Yusuke, �s Genkai meg�rkeztek, � m�r el�rte Deloris pajzs�t. Amelyen k�nnyed�n �thatolt, felemelte kez�t, melyben egy feh�ren ragyog� t�r jelent meg, �s lecsapni k�sz�lt, de ellenfele most �gy d�nt�tt, elengedi Hieit, megragadta a l�ny karj�t. Megszor�totta, hossz� k�rmeivel �rkokat v�jva h�s�ba. Kheira v�re kiserkent, � felszisszent.

– Nem lesz ilyen egyszer� dolgod! Most m�r nem! Hiei erej�vel m�r k�nnyed�n legy�zlek! – jelentette ki magabiztosan �s k�r�rvend�n a gonosz.

– Hagyd �t b�k�n! – ord�totta Zen, �s megpr�b�lt a m�sik kett� k�zel�be ker�lni, de visszapattant a pajzsr�l. – Ereszd el!

– Eszemben sincs! Meg�l�m! – Deloris jegesen felkacagott, eleresztette Kheir�t, �s a leveg�be emelkedett.