Tizenkettedik fejezet – V�gs� elkesered�sben

T�zes nyilakkal kezdte t�madni a feh�rm�gust, � felvonta saj�t pajzs�t, �s k�nnyed�n kiv�dte �ket. Deloris szem�ben most vad f�ny csillant, �s t�mad�sa c�lpontj�v� ez�ttal Kurama, �s Zen v�ltak. Szerencs�re a fi� l�thatatlann� v�lva elker�lte a nyilakat, a r�kad�mon pedig vir�gokkal v�dekezett. Kheira egy pillanatra megfordult, hogy l�ssa, j�l vannak-e, pontosan azt tette, amit a gonosz szeretett volna, szem�ben vill�mok csaptak fel, �s bal kez�vel egyet k�z�l�k a l�nyra k�ld�tt, kereszt�l sz�rva �t.

– Ne! Kheira! – Zen megint l�that�v� v�lt, de a pajzs el�tt �llva tehetetlen volt. H�g�nak sz�ks�ge volt n�h�ny percre, hogy felfogja, mi t�rt�nt, �s hogy az �gett h�s szaga bel�le �radt. Lyukas has�ra tette kez�t, �s gy�gy�tani kezdte mag�t. Deloris k�zben �sszegy�jt�tte erej�t, �s jobb karja k�z�l hamarosan Hiei s�rk�nya k�gy�zott.

– Ebbe belehal! – �llap�totta meg d�bbenten Kurama. – Yusuke t�rd �t a pajzsot a Reigunnal! – A fi� ugrott, �s n�mi �sszpontos�t�s ut�n m�r l�tt is, de semmit sem �rt el vele. – Be kell jutnunk! – A s�rk�ny ebben a pillanatban indult el a l�ny fel�. Zen megint megpr�b�lt �tjutni a pajzson, de visszapattant.

– Kheira, menek�lj! – ord�totta k�zben. H�ga befejezte a gy�gy�t�st, felpattant, de m�r nem volt ideje menek�lni. Nem is akart. Felvont pajzs�t, r�gt�n meg�rezte a t�mad�s erej�t, mikor a s�rk�ny az energiamez� �ssze�rt. – Ez az! �gyes vagy! – b�ztatta b�tyja.

– Nem tudja tartani! – Kurama amolyan v�szmad�rnak t�nhetett, de krist�lytiszt�n l�tszott, hogy a l�ny h�tr�l, csakhogy a r�kad�mon nem tudta, hogy Kheira sz�nd�kosan teszi. El�rte Deloris pajzs�t, �s bal kez�t neki t�ve ravasz m�don a n� saj�t erej�t haszn�lta fel ellene, elsz�vva a pajzs�b�l saj�tj�ba �ramoltatta.

– No l�m! T�bb eszed van, mint gondoltam! – morogta minden gonoszok anyja, �s feloldotta a pajzsot, de ezzel egy id�ben egy sz�ll�k�ssel leter�tette a fi�kat, �gy viszont minden energi�j�t a s�rk�nyba koncentr�lta, megnehez�tve a l�ny dolg�t. Pajzsa hamar k�dd� v�lt, lehunyta szem�t, v�rta a hal�lt, de a s�rk�ny nem t�madott.

– N�zz�tek! – Yusuke a t�rdel� Hieire mutatott.

– Kicsit sokat k�pzelsz magadr�l! – morogta, mik�zben megpr�b�lta �tvenni az ir�ny�t�st a fekete s�rk�ny felett. – Az �n fegyveremmel akartad meg�lni? T�l k�lt�i sors! – dohogta, �s egy utols� el�fesz�t�s�vel visszaford�totta a sz�rnyeteget, Deloris hamarosan saj�t t�mad�s�val tal�lta szembe mag�t. Kheira felpattant, � is t�mad�st ind�tott, ak�rcsak a t�bbiek, Reigun, r�zsaostor, Zen vill�mai, Hiei s�rk�nya �s a l�ny t�z�rv�nye… pillanatokkal k�s�bb minden gonoszok anyja felord�tott, �s vak�t� f�nyt�l k�s�rten sz�m�zetett ebb�l a vil�gb�l, a vil�gok mindegyik�b�l.

– Ostoba! – motyogta Hiei. – Soha nem b�ntan�m �t! – tette m�g hozz�, azt�n szemeit lehunyva eszm�let�t vesz�tette.

– Hiei! – Kheira agg�dva rohant hozz�, de hamar megnyugodhatott, hogy semmi komoly baja nem t�rt�nt. A l�ny is behunyta szemeit, fej�t kedvese mellkas�ra hajtva �lomra szender�lt.

Kheira kipihenten �bredt, nem tudta, mennyit aludt, de biztosan sokat, fel�lt, ny�jt�zott, Hiei mellette aludt. Elmosolyodott. Siker�l! Deloris halott, �s �k t�l�lt�k! Csod�s! Ilyen �s hasonl�an kellemes gondolatok k�zepette kelt ki az �gyb�l, az ablakhoz l�pve m�g l�thatta, ahogy felkel a nap, csod�s b�borv�r�s f�nybe var�zsolva az �g alj�t. Hallotta, hogy kedvese mocorog, �s hogy felkel, azt�n pedig l�ptei �rulkodtak r�la, hogy k�zeledik, hamarosan egy k�z karolta �t a l�ny derek�t, �s a t�zd�mon megcs�kolta nyak�t. R�d�bbentve kedves�t, hogy kor�ntsem olyan r�zs�s a helyzet, mint amilyennek � l�tta m�g p�r perce.

– �s most? – k�rdezte halkan a l�ny.

– Yusuke visszamegy az alvil�gba. Elmegyek vele! F�lek, ha itt maradn�k, egyszer nem tudn�k uralkodni magamon! – ismerte el Hiei, szorosabban �lelte Kheir�t. – Mi soha nem lehet�nk egy�tt! Jobb, ha t�vol leszek t�led!

– Miattam nem kell elmenned! Maradj, ha szeretn�l, majd �n…

– Nem! Szeretn�k visszamenni az alvil�gba! Ott a helyem, az otthonom! – magyar�zta a t�zd�mon, de j�l esett neki a m�sik nagylelk� aj�nlata.

– �rtem! – R�vid csend k�vetkezett, a d�mon �lelte a l�nyt, � pedig kapaszkodott karjaiba – Hiei! – sz�lalt meg v�g�l halkan �s bizonytalanul. Kopogtak, Kheira elhallgatott, �s hamarosan bel�pett Kurama.

– Sajn�lom, ha zavarok, de Yusuke hamarosan indul! – mondta. Bar�tja b�lintott, �s � jobbnak l�tta t�vozni.

– Mennem kell! – A d�mon sz�jon cs�kolta kedves�t, k�zen fogva kivezette a szob�b�l. A verand�n m�g meg�llt egy percre. Kheira meg�lelte a sr�cot.

– Ne felejts el! – s�gta f�l�be. Hiei m�g egy utols� l�gy cs�kot lehelt a l�ny ajakira, azt�n a szem�be n�zett.

– Nem foglak! – biztos�totta a m�sikat, azt�n elindult a l�pcs� alj�n v�rakoz� Urameshi fel�, de m�g mindig fogta Kheira kez�t, �s nehez�re esett elengedni, csak utols� l�p�sk�nt tette meg, mikor m�r a t�vols�g nem engedte, hogy tov�bb fogja. Zen, aki a r�kad�monnal a l�pcs� alj�n �llt agg�dva pillantgatott h�ga fel�, Kurama pedig felv�lta n�zte �t �s Hieit. Yusuke megnyitotta az �tj�r�t.

– Biztos, hogy ezt akarod? – �rdekl�d�tt Urameshi egy oldalpillant�st vetve bar�tj�ra.

– Igen! Kheira er�s l�ny, �s annyi minden van m�g, ami�rt �rdemes �lnie, �s tov�bb l�pnie! Biztos vagyok benne, hogy id�vel jobban lesz, tal�n elfelejt! – �llap�totta meg Hiei, de bar�tj�t isten igaz�b�l nem ez �rdekelte

– �s te?

– �n? Nekem csak � �s ez a szerelem van! – s�hajtott a fi�, �s �tl�pett az alvil�gba. Kheira keze tehetetlen�l hullott vissza teste mell�, �s b�gyadtan mosolyogva n�zte, ahogy a fi� elt�nik az alvil�gi �tj�r�ban, �s �r�kre elnyeli az a k�rnyezet, ahov� mindig v�gyott, �s ahov� val�.

– �g veled! – s�hajtott keser�en, azt�n a mell� l�p� Zenre n�zett.

– J�l vagy? – �rdekl�d�tt �. H�ga csak b�lintott, �s igen neh�z sz�vvel n�zte, ahogy az �tj�r� elt�nik, azt�n annak h�lt hely�t, ahol mindennek v�ge szakadt, ahonnan m�r nincs vissza�t! Azt az embert, aki elvitte mag�val sz�v�nek egy darabj�t, azt a darabot, ami szeretni hivatott, �s ami ezt�n soha t�bb� nem fog m�r m�shoz tartozni, csak �s kiz�r�lag Hiei�!

V�ge az els� r�sznek!