A sz�l h�v�s, �m egyben kellemes enyh�l�st hozott a nap elviselhetetlen forr�s�ga ut�n. Sokat szoktak egy�tt s�t�lni mostan�ban. Leon az edz�sek v�gezt�vel elk�s�rte, m�skor m�g kit�r�t is tettek a partra.
Sora most sem akart besz�lget�st kezdem�nyezni, mindig a f�rfi szokott. Eg�szen addig burkol�ztak n�mas�gba, m�g le nem �rtek a partra. Le�ltek a puha homokba, �s a tengert f�rk�szt�k.
- Szeretem a tengert – jegyezte meg halkan Leon, mire Sora sz�ve nagyot dobbant. – R�gen Sophie sokat hasonl�tott hozz�.
- Mi�rt?
A f�rfi v�llat vont.
- �n is szeretem. Olyan keveset tudunk r�la.
Leon halv�nyan elmosolyodott.
- Mi�rt?
Most a l�nyon volt a sor, hogy megvonja a v�ll�t.
- Nem tudom.
- Furcsa lenne ha t�bbet tudn�l r�la.
- Mi�rt? – nevetett k�zbe a l�ny. A f�rfi ism�t elmosolyodott.
- Mert lehet, hogy a tenger rosszul �rezn� mag�t.
- H�t ha el�re eltervezi… Am�gy szerintem nem. Maximum meglep�dne.
- �s m�gis min?
A l�ny zavar�ban piszk�lni kezdte a homokot. Mindketten tudt�k, hogy m�r r�g nem a tengerr�l volt sz�.
- T�bb milli� �ve �l mag�nyban.
- Egy�ltal�n nem mag�nyos! Ott vannak a halak.
Nevettek.
- De l�nyeg�ben az. Szerintem a halak olyanok sz�m�ra, mint az embernek a b�torok. T�rgyak, amik k�r�l veszik, de �ltal�ban egyikhez sem f�zi semmi �rz�s. Sz�val mag�nyosak. De! k�pzeld el, hogy egy nap tud�sok lemer�lnek a m�ly�re �s tanulm�nyozni kezdik mag�t a vizet �s a k�rnyezet�t is. Ett�l megijed �s ellens�gesen l�p fel. – m�g jobban zavarba j�tt, amikor meg�rezte a f�rfi tekintet�t a b�r�n. – T�mad, hogy mag�t v�dhesse. Erre azok a tud�sok, akik felsz�nesen �rdekl�dtek ir�nta elk�nyvelik, hogy a tenger vesz�lyes, nem szeret minket, mi sem szeretj�k �t, �s annyiban hagyj�k a dolgot. De azok, akik teljes sz�v�kb�l �rdekl�dtek ir�nta, soha nem adj�k fel.
- �s mi van akkor ha a h�n szeretett tenger meg�l egyet a szerettei k�z�l?
Sora r�n�zett a keser� hang hallat�n. Hirtelen nem tudott mit mondani.
- Nem teszi meg…
- �s ha m�r megtette?
- Akkor nem teszi meg ism�t.
- Mi�rt vagy benne ilyen biztos?
- Mert nem akarja megtenni. Mert r�j�n, hogy jobb k�r�lm�nyek k�z�tt �lhet, ha egy�ttm�k�dik.
- A tenger?
- Igen!
- �s mi�rt is �ri ez meg neki?
Kem�nyen n�ztek egym�s szem�be. Sora v�g�l megt�rt �s a horizont fel� n�zett.
- Mert �gy nem okoz csal�d�st senkinek.
Egy ideig csendben �ltek, majd Leon maga fel� ford�totta a l�ny arc�t.
- Te sokat csal�dt�l bennem?
A l�ny elveszett a fi� szemeiben.
- El�g… sokszor okozt�l m�r f�jdalmat.
- Bocs�ss meg…
- ���… Te mit gondolsz a tengerr�l?
- �n az�rt szeretem, mert t�nyleg hasonl�t r�m. T�nyleg mag�nyos. Sok ember g�zol bele, �gy n�ha � is megfeledkezik mag�ny�r�l, �m a szezon v�g�n senki sem marad vele, �s hi�ba v�r vissz valakit, teljesen egyed�l van. Igaz�b�l olyan, mint egy nagy gyerek �s igenis vannak �rz�sei �s nem szeret egyed�l lenni, csak… f�l, hogy megin-a te szavaiddal �lve-csal�d�st okoz valakinek. Sok�ig �ltek egym�s mellett, v�g�l Sora sz�lal meg.
- Szerintem az a te bajod, hogy nem b�zol senkiben �s a m�ltadban rekedt�l – F�l�llt. – Bemegyek. Odaadod a kulcsot?
- Megyek �n is.
N�m�n s�t�ltak be a lakoszt�lyba.
Leon miel�tt elment f�rdeni, mag�hoz �lelte a f�rd�b�l kij�v� l�nyt. Sora meglep�d�tt, de nagyon j�l esett neki. Kezei a f�rfi v�llain nyugodtak.
- A tenger kisz�m�thatatlan - d�nny�gte a l�ny, ezzel a f�rfit is megmosolyogtatta.
- Pedig nem az.
- �! Dehogynem!
Leon gyeng�d cs�kot adott a homlok�ra, majd elment f�rdeni.
Sora sok�ig �llt ott egyhelyben, majd v�g�l beb�jt az �gyba �s bekapcsolta a TV-t. arra �bredt, hogy Leon bem�szik mell� �s betakargatja.
- Bocs�ss meg, nem akartalak fel�breszteni.
- Nincs semmi baj – szuszogta �lmosan Sora �s a nyak�ig h�zta a takar�t. Leon elmosolyodott.
- Aranyosan alszol – suttogta Leon.
Sora megborzongott. K�zel voltak egym�shoz. T�l k�zel. Sora a f�rfi f�le m�g� tette az egyik, az � arc�ba l�g� ez�st�s tincset, majd a mozdulat folytat�sak�nt v�gigsim�tott az arc�n. Leon l�gyan megcs�kolta az orra hegy�t.
- Aludj j�l – ezzel a f�rfi elfordult �s lehunyta a szemeit. Mindkett�j�knek sok id�be telt, mire el tudtak aludni…