A két lány már 5 órája a gépen utaztak. Rosetta még mindig Belgiumi évein gondolkozott. Az iskolán, a barátain és a mindennapjain. Belgium, egy napos délután, úgy körübelül 8 évvel ezelőtt. Rosetta második osztályba járt. Ő, Lilith és Rita üldögéltek a hintában. Rita gesztenyebarna hajú Lilith szőke, göndör hajú lány volt. Rosetta, mint már ismerhetjük a legjobb diabolózó. Persze akkor még nem de nem sok hiányzott hozzá így voltak hárman barátnők. Az iskolában és iskolán kívül is mindig együtt voltak. - Rosetta, be kell, hogy lássam, egyre ügyesebb vagy ezzel a dibalo micsodával. – mondta Rita. - Diaboló, és igen tényleg ügyesedem. Anyu is állandóan biztat. – Rita és Lilith egymásra néztek. - Miért? Ez csak egy hobby nem? – kérdezte Lilith. - Nem tudom. Végül is jó lenne versenyekre járni meg díjakat nyerni. Nem gondoljátok? - De persze, de én inkább az iskolára koncentrálnék nem erre az ostobaságra. – mondta nyersen Rita véleményét Rosetta „hobby”-járól. - Ez nem ostobaság! – csattant fel – Tudd meg, hogy beneveztem egy versenyre, és állítom, én fogok nyerni! - Most ugye viccelsz? – nézett rá Lilith. - Annyira nem vagy ügyes, hogy megnyerj egy versenyt. Le fogsz égni. A helyedben nem mennék el. – mondta Rita. - Miért ellenzitek ennyire? Mi bajotok van vele, hogy találtam magamnak valamit, amivel sikereket érhetek el? – Rosetta szemében könnyek gyűltek és elrohant. - Úgyis meggondolja magát. – vont vállat nyugodtan Rita. - Nem tudom. Kicsit nagyon bunkó voltál. Én szeretem Rosettát, igaz nem akarom, hogy a diabolóval töltse az egész életét. – Rosetta haragudott az egész világra. Szerette a barátait és a diabolózást is, de nem tudott közöttük dönteni és nem is akart. Mikor hazaért befutott a szobájába és egész délután csak sírt. Édesanyja mikor megelégelte a dolgot bement hozzá és leült az ágy szélére. - Kicsim, szeretsz diabolózni? – Rosetta csak bólintott – Akkor csináld azt, amit szeretsz. Tudom, hogy nehéz de én melletted állok. Rosy, most már soha nem tudsz elszakadni a diabolózástól. Az életed részévé vált. Beneveztél a versenyre és megtetted az első lépést a hírnév felé. Te lehetsz a világ legfiatalabb diaboló bajnoka. Tehetséges vagy, és ez ellen nem tudsz mit tenni. – a lány megtörölte a sírástól vöröslő szemeit és megölelte anyját. - Köszönöm anya. - Menj ki a konyhába, vendéged van. Vajon ki lehet az? – futott át a lány agyán a kérdés. Kisétált a konyhába és Lilithel találta magát szembe. - Szia Rosetta. – köszönt neki Lilith. - Te... mit keresel itt? - Beszélni szeretnék veled. - Nincs miről beszélnünk. – odament a hűtőhöz és kivette a narancslevet. - Nem akartunk megbántani, csak azt szeretnénk, ha ugyanolyan normális... – a lány elharapta a mondat végét. - Normális lennék, mint ti? Normális vagyok. Attól, hogy elkezdtem foglalkozni a diabolózással, nem azt jelenti, hogy hülye vagyok. - Nem úgy értettem. - Akkor, hogy? Nagyon rosszul esik. Legalább egy kicsit támogatnátok. – újra könnyezni kezdett. Lilith közelebb ment barátnőjéhez és átölelte. - Tudod, hogy szeretlek. Mindennél jobban, csak nem szoktunk hozzá ezekhez a játékokhoz. - Látjátok mennyire élvezem csinálni, akkor? Miért rontjátok el a kedvem? - Látjuk, Rita tiltakozik ennyire. Ismered és tudhatnád, amihez nem ért az ellen nagyon tiltakozik. - Tudom, de akkor is visszavehetne egy kicsit. – Lilith sóhajtott egyet. - Mikor lesz az a verseny? - Holnapután. - Megígérem, hogy az egész osztály ott lesz. – Rosetta a lányra nézett. - Komolyan? - Igen. És mindannyian ott fogunk szurkolni a nézőtéren. – Rosetta hirtelen nagyon boldog lett. De itt az emléknek vége szakadt. May kérdezett tőle valamit. Eleinte nem nagyon fogta fel a kérdést. - Rosetta! Kérsz valamit? Pléd, párna esetleg inni? - Egy plédet és egy fél literes ásványvizet. – mondta egy kis fáziskéséssel. - Rendben, mindjárt hozom őket. – mosolygott a stewardess, majd elment. Yuri egy Los Angelesbe tartó gépen utazott haza. Megnézte a mobilját, ami azt írta ki „1 új üzenet”. Megnyitotta a levelet és elkezdte olvasni. - Szia, nos az van h éppen rólad beszéltünk Anje-el és megemlítette h te nem ismerted fel. Ha hazaértél majd meg kéne beszélnetek a dolgot. De nem fér a fejembe h nem ismerted fel, ez örök kérdés marad számomra, na mind1 tovább jó utat. Üdv Layla – olvasta magában az sms – t. - Anje? Vagyis Anjelina? Oh, ezek szerint tényleg Anjelina volt a műkorcsolyázó, hogy én mekkora hülye vagyok. Pedig minden mozdulata sajátos volt. Igaz három évvel ezelőtt minden teljesen más volt, és csak egy hétig voltunk Olaszországban. Pedig aranyos lány volt, jaj bocsánatot kell tőle kérnem. – morgolódott magában Yuri. Rosettáék gépén a stewardess meghozta a kért dolgokat. A diaboló bajnok magára terítette a plédet és ivott egy kortyot az ásványvízből, majd elaludt. Újra Belgiumban járt. A diaboló verseny napja volt. Rosetta lázasan készülődött, felvette a testhez álló sárga-lila színű ruháját. - Rosy! Ugye bemelegítettél? Mindjárt te következel. - Igen anya. Egy perc és ott vagyok. – felvette a karkötőjét, amit Lilithtől kapott és odarohant anyjához. A nő megsimogatta lánya fejét és kiküldte színpadra. Meghajolt és szétnézett a nézőtéren, de az korom fekete volt. Mély lélegzetet vett, majd elkezdte a bemutatót. Elindította a diabolókat, és a lila színűt rögtön feldobta. Addig a sárga körül áttekerte a zsinórt. A bal pálcát felemelte így a diaboló elkezdett felfele mászni. Addig a lila ráérkezett a pálcára. Tartotta ezt a helyzetet néhány másodpercig aztán a pálcán lévő diabolót újra feldobta. Míg vissza nem ért a másikról letekerte a kötelet. Most újból két diaboló volt a kötélen. A következő trükköt alaposan átgondolta aztán mégis belevágott. Átugrotta a zsinórt és feje fölött átemelte. Ezt egymás után többször is és egyre gyorsabban. Ugrókötelezett, majd ezt bonyolítva nyújtott testtel szaltózva ismételte ugyan ezt a gyakorlatsort. Megállt és a lila és a sárga diaboló a pálcák szélén helyezkedtek el. Rácsavart a zsinórt a diabolókra és pörgetve feldobta. Ezt a trükköt két hónapig gyakorolta és most meg lett a gyümölcse. Rosetta az egyik pálcára összpontosított és aztán megfogta. Letekerte a két kötelet majd mindkettőt a levegőbe dobta amennyire tudta. Újra nyújtott testtel szaltózott és úgy kapta el a zsonglőr eszközöket. Körbe – körbe forgott, arca boldogságot sugárzott. Rita keserű arccal nézte Rosettát, majd felállt és kiment. Lilith ezt észrevette és utána ment. - Mi bajod Rita? – a lány barátnőjére nézett. Szemeiben harag csillogott. - Hogy mi bajom? Az, hogy Rosetta vidáman szórakozik, míg a tanulásra kéne koncentrálnia. Hát nem érted? Ezzel az ostobasággal foglalkozik mikor... áh mindegy. – nézett ki az ablakon. - Élvezi, hát nem látod? Neki ez az élete, és amint láttad, van hozzá tehetsége. Kérlek, menjünk vissza. – mondta jámboran a lány. Visszasétált a nézőkhöz és leült a helyére. Rita tétovázott egy kicsit de ő is visszament. A lány már csak Rosetta számának a végét látta, amibe a lány belerontott de valaki felállt és ezt kiáltotta: - Ügyes vagy Rosetta! – a diabolózó nem tudta ki volt az de örült neki. Újból meghajolt és lement a színpadról. A legnagyobb tapsot ő kapta a verseny alatt. Eredményhirdetés következett, a közel ötven éves bíró felállt és megszólalt: - Örömmel jelenthetem be a verseny nagyon jól sikerült. A végső sorrend a következő. A harmadik helyezett a tizenöt éves Minerva Felicia (Felícsia). A második helyezett a tizenkilenc éves Rupert Terun, és nagy örömre szolgál bemutatnom a legfiatalabb versenyzőt, aki megnyerte a versenyt és külön meghívást kapott a Franciaországban rendezésre kerülő regionális diaboló versenyre. Tehát az első helyezett Rosetta Passel! – Rosetta majdnem elájult örömében. Átvette a díjat és egy címlap fotó következett. Mikor kilépett az épületből vakuk villogtak, és rengeteg újságíró vette körül a lányt. - Hogy érzi magát kisasszony, hogy ön a legfiatalabb, aki megnyerte ezt a neves versenyt? - Csak magamat adtam a diabolózásban, mert szeretem ezt csinálni. – a rengeteg riporter mögött osztálytársai figyelték az eseményeket. Mikor végre kiszabadult az őt körülvevő gyűrűből odarohant Lilithékhez és barátnői nyakába ugrott. - Láttátok milyen ügyes voltam? - Láttuk Rosetta, büszkék vagyunk rád. - Igen, de most már mennünk kell. – szólt mogorván Rita és elindult. - Köszönöm, hogy itt voltatok. - Nagyon ügyes voltál Rosy! – mondta Jessica. - Oh, Jessa köszi. Mindent nagyon köszönök. – mondta az osztályának, majd mind szétszállingóztak. - Rosetta! Kicsim, nagyon ügyes voltál! – ölelte át lányát a büszke anya. - Anya annyira szeretlek! – mondta örömkönnyeket hullatva a lány. Másnap az iskolában senki nem ment oda hozzá gratulálni, pedig benne volt az újságban és a TV-ben is. Bement az osztályba és mindenki közömbösen nézett rá, mintha most érkezett volna. Nem értette mi történt velük. - Sziasztok. – köszönt oda Ritának és Lilithnek. Lilith próbált volna köszönni, de Rita megfogta a kezét. Rosetta lerakta a táskáját és odaült a két lányhoz. – Történt valami, amiről nem tudok? - Semmi, csak olvastuk az újságot. – mondta tömören Rita. - Áh, értem és volt benne valami érdekes? - Elmész egy újabb versenyre, és minket ez nagyon zavar. Foglalkoznál inkább a tanulással. Meddig tudsz ebből megélni? Pár évig maximum aztán mi lesz? Nem gondoltál bele ebbe? – a lány csak némán nézett előre. Sokkos állapotban volt. - Hogy mi? – nem fogta fel a mondatot, ránézett a karkötőre. Szemei megteltek könnyel, hirtelen letépte magáról az ékszert és odadobta eléjük, a dühtől és a keserűségtől remegett. – Rita! – az említett nyugodt tekintettel ránézett – Te vagy a legbunkóbb, akivel életemben találkoztam! Nem gondoltál bele, hogy csak te neked nem tetszik az, amit csinálok? Hogy tudsz ennyire szókimondó lenni? Legalább annyi lenne benned, hogy a barátaidat nem bántod meg de nem! Gyűlöllek titeket! – ordította – És Lilith – a lány, félénken ránézett – csalódtam benned. – ezzel befejezte a beszélgetést. Kirohant az osztályteremből és futott egészen hazáig. Édesanyja csak csodálkozva nézte a rohanó lányt. - Mi történt Rosy? – kérdezte aggódva. - Gyűlölöm őket! Nem tudják elfogadni, hogy diabolózom! De miért? Még Lilith is Rita pártjára állt! – zokogott anyja keblén. - Értem, pakold össze minden cuccodat. Még ma elmegyünk. – Rosetta erre felkapta a fejét. - Hova megyünk? - Franciaországba. Ott fogunk lakni és ott fogsz tanulni. Legalább apáddal is lehetsz egy kicsit. – az apa szó hallatán kicsit vidámabb lett. Pakolni kezdett, összes ruhája és személyes tárgyai hét bőröndbe fért be. Anyukája foglalt két jegyet a legközelebb Franciaországba induló járatra. Délben a gépen ültek, Rosetta senkitől nem búcsúzott el. Úgy érezte nem is kell. - Jó napot igazgatónő, Rosetta Passel édesanyja vagyok. - Önnek is, miben segíthetek? - Szeretném kiíratni az iskolából. - De asszonyom ezt személyesen kéne megbeszélni. Ha gondolja, adok önnek egy idő... – meg se várta a szó végét. - Arra semmi szükség. Egy Franciaországba tartó gépen ülünk. - Oh... értem. – a nő hangja meglepetten csengett – Melyik iskolába küldjük? - A lyoni általános iskolába. - Rendben, amilyen gyorsan tudjuk átküldjük. - Köszönöm, viszont hallásra. – eltette a mobilját és Rosettára nézett. - Ugye ott fogunk lakni, ahol nyáron is voltunk. - Szerintem igen, de nem sokára meglátjuk. – a gép három órakor leszállt a Lyonhoz közeli reptéren. Felvették a csomagjaikat és kisétáltak a váróba. Egy napszemüveges, fekete hajú férfi integetett feléjük. A kislány rögtön felismerte az alakot, édesapja volt. Odarohant hozzá és a nyakába ugrott. - Apa! Annyira hiányoztál. - Te is nekem Rosy. – mosolygott, feleségével csókot váltottak és beültek az autóba. Rosetta kíváncsian nézte a tájat. Minden parkot megnézett és minden fontos épületet. Áthajtottak egy hídon és a város „ó” részébe érkeztek. Megálltak egy nagy krém társasház előtt. Felmentek a legfelső emeletre, a férfi kinyitotta az ajtót és Rosetta szeme elé csodálatos látvány tárult. Felrohant a galériára és benyitott a saját szobájába. Minden olyan volt, mint néhány hónappal ezelőtt. Ledőlt az ágyra és behunyta a szemeit. Belgiumban az osztályfőnök zilálva futott be a terembe. - Most kaptam a hírt az igazgatótól, hogy Rosettát kiíratták az iskolából. – döbbent csend lett. Lilith Ritára nézett, ahogy mindenki más. - Miért néz rám mindenki? Nem csináltam semmit! – morgott, majd tovább olvasta a matekkönyvet. - Mostantól minden más lesz. – mondta fekete hajtincsibe bújva Jessa. - Ezt nem hiszem el. Tanárnő! Melyik iskolába ment át? – a nő bágyadt zöld szemeivel a lányra nézett. - A lyoni általános iskolába. – Ritának megakadt a lélegzete és fulladozni kezdett. Lilith hátba veregette és ettől kicsit jobban lett. - Azt mondta Lyon? – kérdezett vissza elkerekedett szemekkel. - Igen. - Rosetta, Franciaországba költözött? - Mit mondtál Rita? Lyon Franciaországban van? – Lilith teljesen maga alatt volt. Lassan lehunyta a szemeit és elájult. - Üdvözlünk az osztályban Rosetta. – kezdte másnap reggel a tanár az osztályteremben – Ülj le oda, ahol van hely. – a lány félénken bólintott és egy sötétbarna hajú és sötétkék szemű lány mellé. Padtársa élénken köszöntötte. - Szia, Nell Peer vagyok. - Szia, Rosetta Passel. - Láttam a TV-ben a diaboló versenyt, amin voltál. Nagyon ügyi voltál. – mosolygott. Rosetta nagyon kedvesnek találta Nellt. - Köszönöm, majd fogok menni Párizsba is. Tudtommal a következő verseny ott lesz. - De jó! Még sose voltam Párizsban, de anya megígérte, hogy a születésnapomon elvisz. Egyébként és jojózom. - Igen? Majd egyszer mutasd meg. - Rendben, de te is a diabolódat. - Ezt akkor megbeszéltük. – az emlék véget ért. Rosetta lassan kinyitotta szemét és May aggódó arcával találta szemben magát. - Jól vagy Rosetta? Már legalább öt perce próbállak felébreszteni. - Mi történt? - Megérkeztünk. Gyere, menjünk. – a lány összekapta magát és lementek a gépről. Beültek a taxiba és bemondták a címet. A Hamilton hotel előtt állt meg a jármű. Bementek a recepcióra és kértek egy szobát két főre. Megkapták a kulcsot és felmentek az ötödik emeleti szobájukba. Rosetta ledobta a cuccait és lefeküdt a bal szélső ágyra. May szomorúan nézte partnerét. Ha nem dolgozza fel sérelmeit, soha nem nyerjük meg a versenyt. – jegyezte meg magában, majd kipakolta a ruháit. Lefeküdt a megmaradt ágyra és olvasni kezdte a Los Angelesi újságot.