XVI. fejezet: Gondolatok

• Ez k�ptelens�g! Ez abszurd! Naraku megint el�rte amit akart! – pattogott Inuyasha.
• Nyugodj meg Inuyasha. Ak�r tetszik ak�r nem, ez a gyermek a mi unok�nk is. – csit�totta kagome hirtelen harag� p�rj�t, b�r ezt az utols� sz�t nehez�re esett kimondani.

B�r Kagome korban m�r 35 �ves volt, nem l�tszott rajta egyetlen �v sem, a Szent �kk� miatt. A Szent �kk� fiatals�got biztos�tott neki, �gy nem kellett Inuyash�val azon agg�dniuk, hogy Kagome meg�regszik, Inuyasha pedig fiatal marad.

Inuyasha, amikor Kagome kimondta az unoka sz�t elhallgatott.

• �s k�l�nben is, nem hinn�m, hogy Naraku tudna r�la, mert akkor m�r r�g mag�nak k�vetelte volna a picit. �s nem sz�m�t, hogy Haro elhagyott kicsim, mi melletted �llunk �s seg�t�nk neked. – �lt le Minako mell� Kagome.

Erre Minako megeresztett egy halv�ny mosolyt.

Ezalatt Haro tettetett vid�ms�ggal �lt az asztalf�n. Rajta fekete, Maren�n pedig feh�r d�szkimon� volt. Az esk�v� v�g�n, ideje volt, hogy a p�r visszavonuljon a szob�j�ba. Haronak nem volt kedve Minako ut�n m�ssal is egy�tt lenni, �gy r�szegs�get tettetett.

• Hogy tudtad �gy leinni magad, Haro? – pattogott Marena.
• Csak egy p�r poh�r volt…na j�, �veg. – sz�delgett Haro.
• Ilyen �llapotban mell�m nem fekszel! Menj csak sz�pen a szob�dba. Majd ha holnap kij�zanodt�l akkor besz�lget�nk! – tuszkolta be Harot a szob�j�ba, becsapta az ajt�t, majd � is elindult a saj�tja fel�.

Odabent Haro egy s�hajt�ssal nekit�maszkodott az ablaknak �s feltekintett a szipork�z� csillagos �gre.

“Jajj, Minako, merre lehetsz? �n h�lye, hogy tudtalak otthagyni egy olyan �jszaka ut�n? �letemben akkor voltam a legboldogabb. De most biztos gy�l�lsz �s azt hiszed, csak kihaszn�ltalak. M�r tudom, hogy sz�momra te vagy az egyetlen. Istenem, ha visszaforgathatn�m az id� kerek�t, akkor nem lenn�k ilyen gy�va. Akkor tal�n most a mi esk�v�nket �nnepeln�nk.”

Ezalatt Minako is az ablakban �cs�rg�tt �s � is a csillagokat n�zte.

“Vajon hol lehet most Haro? Nem, Minako, m�g csak ne is gondolj r�! Az a szem�t alak, miut�n megkapott, elhagyott! De nem sz�m�t. Ha t�rik ha szakad kihordom, megsz�l�m �s felnevelem ezt a picit. Haro pedig soha nem fog tudni r�la. �s Naraku sem…”

Mindketten a gondolataikkal aludtak el, ott az ablakban.