XVIII. fejezet: Váratlan esemény

Egy nap, Naraku palotájában Haro unottan ült a teraszon és egy könyvet olvasott. Marena pedig boldogan futott ki.

• Képzeld drágám, az egyik barátom meghívott minket a fogadójába egy hétvégére! Ugye elmegyünk?
• Ahogy szeretnéd. – mondta Haro, miközben fel sem nézett a könyv mögül.
• Akkor készülődj, mert holnap indulunk. – nyomott puszit a fiú arcára Marena, majd elviharzott.

Haro fáradtan sóhajtott. Már megszokta Marenát, de sohasem szerette. Bár már lassan 2 éve voltak házasok, egy újjal sem nyúlt a lányhoz. Még mindig nem volt rá képes. Nem volt boldog házasság az övék, bár Marena folyton azon fáradozott, hogy azzá tegye. Mit sem tudott arról, hogy volt a férje életében egy olyan lány, akibe még mindig halálosan szerelmes volt. Arról pedig egyikük sem tudott, hogy ez a lány életet adott a Haroval közös gyermeküknek.

Szóval Haro és Marena felkerekedtek és elindultak az egyik faluba az ismerősükhöz. Amikor Haro meglátta melyik faluról van szó, ledermedt. Igen, Minako falujában volt ez a fogadó.

• Minden rendben szívem? – kérdezte Marena.
• Persze. – erőltetett mosolyt magára Haro, miközben szíve a torkában dobogott.

Bementek a fogadóba, ami a Négy Lélek névre hallgatott, mivel a faluban őrizte Kagome a Szent Ékkövet.

• Marena! De örülök, hogy látlak! – lépett ki egy nő a pult mögül és átölelte Marenát.
• Rika! Olyan régen láttalak! Mi van veled? És nagyon köszönjük a meghívást. Sok megbeszélnivalónk van. – kacsintott Marena. – Jajj, bocsáss meg, ő itt a férjem, Haro.
• Nagyon örülök. Tudtam, hogy ragadnak rád a jóképű pasik. – mosolygott Rika.
• Nos, hölgyeim, bizonyára sok megbeszélnivalójuk van. Én addig sétálok egyet. – mondta Haro és elindul kifelé.
• Menjél csak, de vacsorára gyere vissza. – kiáltott utána Marena, majd leült pletyizni barátnőjével.

Ezalatt Haro az ismerős faluban sétált. Lábai maguktól vitték Minakoék háza felé. Tisztes távolságban megállt és figyelt, hogy őt ne lássák.

• Kicsikém, gyere vissza! Nézd meg már megint összekoszolod magad! – hallatszott Kagome hangja.

Majd ebben a percben a nyitott ajtón egy egyévesforma gyermek rohant ki, mögötte meg Kagome. Könnyedén elkapta a kis rosszcsontot és kedvesen megcsikizte.

• Már megint rossz kisfiú volt? –hallatszott egy újabb női hang.

Majd Minako bukkant elő a ház mögül. Az a majdnem két év, ami alatt nem találkoztak igazi nővé érlelte. Harot teljesen lenyűgözte, ha lehet mégjobban beleszeretett a lányba.