25. fejezet

Laposakat pislogva nyitottam ki szemeimet, és Halálszárny mezítelen mellkasával volt szerencsém szemezni. Másfél napja az ágyban voltunk. Halálszárny egyszerűen nem volt hajlandó elengedni. Akár hányszor menni próbáltam megragadott, és kezdtünk mindent előröl. Na, nem mintha nagyon ellenemre lett volna. Fantasztikusan éreztem magamat, annyira, hogy még egy táncot is hajlandó voltam lejteni Halálszárny csillogó szeme előtt. Most viszont megint távozásra késztettem magamat, de még az ágy széléig sem juthattam. Halálszárny észveszejtő gyorsasággal kapott utánam, pedig most tényleg meg voltam róla győződve, hogy aludt. 
-Miért akarsz te tőlem ennyire elmenekülni? –kérdezte álmos hangon. 
-N-nem akarok… -mondtam akadozva, mert megéreztem, hogy Halálszárny oda csusszan mellém, majd hozzám simul. Törzsét, lábát az enyémhez igazította, fejét nyakhajlatomban fúrta, miközben gyermeteg csókokkal kényeztette kulcscsontomat. Éreztem, hogy forró lehelete ellenére libabőrös leszek. Sejtettem ennek az egésznek a folytatását. 
-Sosem fáradsz el? –igyekeztem nem tudomást venni azokról a csókokról, amik annyira megborzongatták testemet. 
-De, már régóta fáradt vagyok. De képtelen vagyok melletted csak úgy feküdni és aludni. –Ujjai combomat kényeztették, majd kicsit feljebb csúsztak, mire halkan sikkantottam egyet. 
-Ezért kéne elengedned. –rosszul esett, hogy sikkantásomat hallva, nyakamba nevetett, és még most sem hagyta abba. A nevetés végül vigyorgásba csitult, ami, bár nem láttam, kellemetlen volt. 
-Ne szállj el magadtól, de… -egy ideig csendben volt, vigyora is szertefoszlott. Egy percnyi csönd után mégis folytatta. 
–De soha nem élveztem még nővel az együttlétet ennyire. Te vagy az első nő, akit egyhuzamban ennyiszer vittem fel a csúcsra. Az eddigi rekordom 2 volt. De veled nem volt nehéz megdönteni. 
-Engem még senkinek sem sikerült… -beharaptam az ajkamat, és elvörösödve fúrtam fejemet a párnák közé. Éreztem, hogy Halálszárny kicsit eltávolodik tőlem, és felkönyököl. Szólni akart, de visszafogta magát. Pár percnyi csönd után, mikor felnéztem a párnákból maga felé fordított. Furcsa, mértéktelenül elégedett mosoly játszott ajkain. Kezét végigfutatta arcomon, majd elengedett. Nem bírtam sokáig állni azt a mindent tudó pillantást, így lesütöttem a szememet, és a fekete takarót méregettem. 
-Kawazo tényleg csak saját magára gondolt igaz? –a gyűlölt férfi nevének hallatára megdermedtem és közelebb bújtam mesteremhez. 
–Meg sem próbált neked élvezetet okozni? Pedig mámorító érzés látni, hogy élvezed, mikor hozzád nyúlok. Hogy megremegsz, libabőrös leszel… hogy sikongatsz. –az utóbbi szónál elvigyorodott. Dühösen megböktem a mellkasát. 
-Ha egyszer olyan gyakorlott kezeid vannak… 
-Hát igen. Bár tény, hogy nagyon régen volt, hogy ennyire kedves legyek egy nővel. Az ágyasaimmal… 
-Olyan vagy, mint Kawazo? –pillantottam fel arcára. 
-Hasonló. Csak velem szívesen vannak az ágyasaim, és azért gondoskodom róla, hogy ne rossz élménnyel menjenek el. –vonogatta vállait Halálszárny. Végül, megunva a beszélgetést ujjaival belemarkolt a hajamba, és erőszakosan belecsókolt a számba. Eltaszítottam magamtól, és megrovón szemléltem. 
-Már kezdtem elfelejteni Kawazo-t… -mondtam figyelmeztetően. Látványosan megforgatta szemeit, és rám gördült. 
-Bocs. De néha annyira megőrjítesz, hogy nem tudok rögtön kedvesen bánni veled. –gunyorosan rám mosolygott, majd ezúttal finoman megcsókolt. Eltoltam magamtól, bármennyire is fájt. 
-Mester… -szólítottam meg halkan, mire egyenesen a szemembe nézett. Szemöldökét felvonta, mire még jobban fájt amit mondani készültem. 
–Nem szabad. –mondtam egészen halkan. Halálszárny arca őszinte értetlenségbe burkolózott. 
-Tessék? –hökkent meg. Nyeltem egy nagyot, félre pillantottam, képtelen voltam a szemébe mondani. 
-Te is tudod, hogy ez nekünk tilos… 
-Szeretek tilosban járni! –vigyorodott el Halálszárny, és újból belecsókolt nyakamba. Egészen elgyengültem, hisz pont egy olyan pontot érintett meg, ami az erogén zónámba tartozott. Pár pillanatig élveztem, aztán újból eltaszítottam magamtól mesterem vágytól megfeszült testtét. 
-Már megint mi van? –kérdezte kissé ingerülten. 
-Egyáltalán nem figyelsz rám? -De, figyelek. Csak nem értem, hogy mi bajod. Miért lenne ez nekünk tilos? –kérdezte mérgesen kipattanva az ágyból. Magam köré tekertem mesterem takaróját, és én is felkeltem. 
-Ha most kilépek az ajtón mi lesz? –kérdeztem mellé állva, és onnan pislogtam fel mesterem felszegett fejére. 
-Gondolom bemész a szobádba, felöltözöl, és remélhetőleg visszahozod a takarómat, hogy este ne fagyjak meg, míg alszom. –vonta meg vállát mesterem ironikusan. 
-Kérlek… -sóhajtottam fel fájdalmasan. 
-Mégis mi lenne? –csattant fel acsarogva mesterem. Mikor pillantásunk találkozott kedvesebben hozzá tette. 
–Szerinted mi lesz? 
-Nem veszel rólam többé tudomást, úgy ahogy egyik ágyasodról sem, akikkel már egyszer lefeküdtél. És visszakéred a takaródat… -tettem hozzá fanyar humorral. Halálszárny megragadta vállamat, és erőszakosan maga felé fordított. 
-Komolyan ezt gondolod? -kérdezte megilletődve mesterem. Szemeiben megbántottság ült. 
–Komolyan azt gondolod, hogy ez után az éjszaka után, akarom mondani másfél nap után –jelentőségteljesen elmosolyodott -képes lennék veled ezt tenni? 
-Akkor mi lenne? 
-Néha-néha megismételnénk ezt az egészet… Mikor Gwineth elmegy valakihez… -válaszolta Halálszárny szórakozottan, miközben egyik hajtincsemmel játszadozott. 
-Nem vagyok az ágyasod! –sziszegtem sértetten, ellökve kezét. 
-Nem is kértem, hogy az legyél! Csak… 
-Nem lehet mester… -suttogtam. 
–Nem lehetek a tiéd. –dühösen elengedett, sőt, egy lépést még hátrált is. 
-Akkor mit játszadozol velem mi? –kiáltotta fortyogva a méregtől. 
–Miért kelleted magad? Csak, hogy utána eltaszíts magadtól? Lehet, hogy a fekete nekrisek ura vagyok, de van szívem! Azt hiszed, csak szórakozásból nem hívok magamhoz egy nőt többször? Nem! Csak a csalódástól, és a fájdalomtól próbálom magamat megóvni! És tessék, egyszer engedek magamhoz valakit, csak egy kicsit is közelebb, mint bárki mást, és tessék! Ez lesz belőle! Mikorra már elkezdek hozzá ragaszkodni, mikor elkezdem… -habozva hallgatott el, de végül dühödten folytatta kiakadását, egy olyan gondolattal, amitől megremegtem. –elkezdek belészeretni, eltaszít magától! Annyira jellemző! 
-Nem eltaszítalak magamtól, csak… 
-Hallgass! –ordított rám Halálszárny. Szeméből évszázados fájdalom, egy régi, újból felnyílt seb miatti kétségbeesés áradt. 
–Hozzám te ne gyere többet azzal, hogy szeretsz! Vagy, hogy szükséged van rám! Ne várd, hogy megóvlak bármitől, vagy bárkitől is! Mostantól kezdve Schale sem a szolgád! –kinyújtotta karját, nyirkos tenyerét homlokomnak nyomta. Méregtől elfúló hangon morgott néhány szót, mire felsikoltottam. Láttam, hogy valami fényes szél ki belőlem, mely végül Halálszárnyban kötött ki. Amint elvette kezét, térdre estem. Úgy éreztem egy énem távozott belőlem. Tudatom egy részét üresnek éreztem, mintha elveszett volna agyam egy kisebb része. Halálszárny lehajolt, megragadott, és durván az ajtó felé tolt. Olyan erővel nyitotta ki, hogy felső része kiszakadt a falból. Egy hangos káromkodással nyugtázta ezt a tényt, majd lerántotta rólam a takarót, és kihajított a szobájából. Nyekkenve értem földet, és hallhattam, hogy mesterem becsapja ajtaját. Berohantam a szobámba, melyet aztán bezártam, és zokogva borultam rá ágyamra. Megdermedtem, mikor megéreztem, hogy valami megjelent a szobámban. Döbbenten felnyögtem, mikor Schale termetes alakjával találtam szemben magamat. Felmászott az ágyamra, és leheveredett mellém. „Én mindig melletted leszek, mondjon bármit is a Nagyúr!” Felzokogtam, és hozzábújtam. Szívet melengetően morogni kezdett, és hagyta, hadd sírjam ki magamat, és hadd átkozzam a sorsnak ezen kegyetlen fintorát…