25. fejezet

Laposakat pislogva nyitottam ki szemeimet, �s Hal�lsz�rny mez�telen mellkas�val volt szerencs�m szemezni. M�sf�l napja az �gyban voltunk. Hal�lsz�rny egyszer�en nem volt hajland� elengedni. Ak�r h�nyszor menni pr�b�ltam megragadott, �s kezdt�nk mindent el�r�l. Na, nem mintha nagyon ellenemre lett volna. Fantasztikusan �reztem magamat, annyira, hogy m�g egy t�ncot is hajland� voltam lejteni Hal�lsz�rny csillog� szeme el�tt. Most viszont megint t�voz�sra k�sztettem magamat, de m�g az �gy sz�l�ig sem juthattam. Hal�lsz�rny �szveszejt� gyorsas�ggal kapott ut�nam, pedig most t�nyleg meg voltam r�la gy�z�dve, hogy aludt. 
-Mi�rt akarsz te t�lem ennyire elmenek�lni? –k�rdezte �lmos hangon. 
-N-nem akarok… -mondtam akadozva, mert meg�reztem, hogy Hal�lsz�rny oda csusszan mell�m, majd hozz�m simul. T�rzs�t, l�b�t az eny�mhez igaz�totta, fej�t nyakhajlatomban f�rta, mik�zben gyermeteg cs�kokkal k�nyeztette kulcscsontomat. �reztem, hogy forr� lehelete ellen�re libab�r�s leszek. Sejtettem ennek az eg�sznek a folytat�s�t. 
-Sosem f�radsz el? –igyekeztem nem tudom�st venni azokr�l a cs�kokr�l, amik annyira megborzongatt�k testemet. 
-De, m�r r�g�ta f�radt vagyok. De k�ptelen vagyok melletted csak �gy fek�dni �s aludni. –Ujjai combomat k�nyeztett�k, majd kicsit feljebb cs�sztak, mire halkan sikkantottam egyet. 
-Ez�rt k�ne elengedned. –rosszul esett, hogy sikkant�somat hallva, nyakamba nevetett, �s m�g most sem hagyta abba. A nevet�s v�g�l vigyorg�sba csitult, ami, b�r nem l�ttam, kellemetlen volt. 
-Ne sz�llj el magadt�l, de… -egy ideig csendben volt, vigyora is szertefoszlott. Egy percnyi cs�nd ut�n m�gis folytatta. 
–De soha nem �lveztem m�g n�vel az egy�ttl�tet ennyire. Te vagy az els� n�, akit egyhuzamban ennyiszer vittem fel a cs�csra. Az eddigi rekordom 2 volt. De veled nem volt neh�z megd�nteni. 
-Engem m�g senkinek sem siker�lt… -beharaptam az ajkamat, �s elv�r�s�dve f�rtam fejemet a p�rn�k k�z�. �reztem, hogy Hal�lsz�rny kicsit elt�volodik t�lem, �s felk�ny�k�l. Sz�lni akart, de visszafogta mag�t. P�r percnyi cs�nd ut�n, mikor feln�ztem a p�rn�kb�l maga fel� ford�tott. Furcsa, m�rt�ktelen�l el�gedett mosoly j�tszott ajkain. Kez�t v�gigfutatta arcomon, majd elengedett. Nem b�rtam sok�ig �llni azt a mindent tud� pillant�st, �gy les�t�ttem a szememet, �s a fekete takar�t m�regettem. 
-Kawazo t�nyleg csak saj�t mag�ra gondolt igaz? –a gy�l�lt f�rfi nev�nek hallat�ra megdermedtem �s k�zelebb b�jtam mesteremhez. 
–Meg sem pr�b�lt neked �lvezetet okozni? Pedig m�mor�t� �rz�s l�tni, hogy �lvezed, mikor hozz�d ny�lok. Hogy megremegsz, libab�r�s leszel… hogy sikongatsz. –az ut�bbi sz�n�l elvigyorodott. D�h�sen megb�ktem a mellkas�t. 
-Ha egyszer olyan gyakorlott kezeid vannak… 
-H�t igen. B�r t�ny, hogy nagyon r�gen volt, hogy ennyire kedves legyek egy n�vel. Az �gyasaimmal… 
-Olyan vagy, mint Kawazo? –pillantottam fel arc�ra. 
-Hasonl�. Csak velem sz�vesen vannak az �gyasaim, �s az�rt gondoskodom r�la, hogy ne rossz �lm�nnyel menjenek el. –vonogatta v�llait Hal�lsz�rny. V�g�l, megunva a besz�lget�st ujjaival belemarkolt a hajamba, �s er�szakosan belecs�kolt a sz�mba. Eltasz�tottam magamt�l, �s megrov�n szeml�ltem. 
-M�r kezdtem elfelejteni Kawazo-t… -mondtam figyelmeztet�en. L�tv�nyosan megforgatta szemeit, �s r�m g�rd�lt. 
-Bocs. De n�ha annyira meg�rj�tesz, hogy nem tudok r�gt�n kedvesen b�nni veled. –gunyorosan r�m mosolygott, majd ez�ttal finoman megcs�kolt. Eltoltam magamt�l, b�rmennyire is f�jt. 
-Mester… -sz�l�tottam meg halkan, mire egyenesen a szemembe n�zett. Szem�ld�k�t felvonta, mire m�g jobban f�jt amit mondani k�sz�ltem. 
–Nem szabad. –mondtam eg�szen halkan. Hal�lsz�rny arca �szinte �rtetlens�gbe burkol�zott. 
-Tess�k? –h�kkent meg. Nyeltem egy nagyot, f�lre pillantottam, k�ptelen voltam a szem�be mondani. 
-Te is tudod, hogy ez nek�nk tilos… 
-Szeretek tilosban j�rni! –vigyorodott el Hal�lsz�rny, �s �jb�l belecs�kolt nyakamba. Eg�szen elgyeng�ltem, hisz pont egy olyan pontot �rintett meg, ami az erog�n z�n�mba tartozott. P�r pillanatig �lveztem, azt�n �jb�l eltasz�tottam magamt�l mesterem v�gyt�l megfesz�lt testt�t. 
-M�r megint mi van? –k�rdezte kiss� inger�lten. 
-Egy�ltal�n nem figyelsz r�m? -De, figyelek. Csak nem �rtem, hogy mi bajod. Mi�rt lenne ez nek�nk tilos? –k�rdezte m�rgesen kipattanva az �gyb�l. Magam k�r� tekertem mesterem takar�j�t, �s �n is felkeltem. 
-Ha most kil�pek az ajt�n mi lesz? –k�rdeztem mell� �llva, �s onnan pislogtam fel mesterem felszegett fej�re. 
-Gondolom bem�sz a szob�dba, fel�lt�z�l, �s rem�lhet�leg visszahozod a takar�mat, hogy este ne fagyjak meg, m�g alszom. –vonta meg v�ll�t mesterem ironikusan. 
-K�rlek… -s�hajtottam fel f�jdalmasan. 
-M�gis mi lenne? –csattant fel acsarogva mesterem. Mikor pillant�sunk tal�lkozott kedvesebben hozz� tette. 
–Szerinted mi lesz? 
-Nem veszel r�lam t�bb� tudom�st, �gy ahogy egyik �gyasodr�l sem, akikkel m�r egyszer lefek�dt�l. �s visszak�red a takar�dat… -tettem hozz� fanyar humorral. Hal�lsz�rny megragadta v�llamat, �s er�szakosan maga fel� ford�tott. 
-Komolyan ezt gondolod? -k�rdezte megillet�dve mesterem. Szemeiben megb�ntotts�g �lt. 
–Komolyan azt gondolod, hogy ez ut�n az �jszaka ut�n, akarom mondani m�sf�l nap ut�n –jelent�s�gteljesen elmosolyodott -k�pes lenn�k veled ezt tenni? 
-Akkor mi lenne? 
-N�ha-n�ha megism�teln�nk ezt az eg�szet… Mikor Gwineth elmegy valakihez… -v�laszolta Hal�lsz�rny sz�rakozottan, mik�zben egyik hajtincsemmel j�tszadozott. 
-Nem vagyok az �gyasod! –sziszegtem s�rtetten, ell�kve kez�t. 
-Nem is k�rtem, hogy az legy�l! Csak… 
-Nem lehet mester… -suttogtam. 
–Nem lehetek a ti�d. –d�h�sen elengedett, s�t, egy l�p�st m�g h�tr�lt is. 
-Akkor mit j�tszadozol velem mi? –ki�ltotta fortyogva a m�regt�l. 
–Mi�rt kelleted magad? Csak, hogy ut�na eltasz�ts magadt�l? Lehet, hogy a fekete nekrisek ura vagyok, de van sz�vem! Azt hiszed, csak sz�rakoz�sb�l nem h�vok magamhoz egy n�t t�bbsz�r? Nem! Csak a csal�d�st�l, �s a f�jdalomt�l pr�b�lom magamat meg�vni! �s tess�k, egyszer engedek magamhoz valakit, csak egy kicsit is k�zelebb, mint b�rki m�st, �s tess�k! Ez lesz bel�le! Mikorra m�r elkezdek hozz� ragaszkodni, mikor elkezdem… -habozva hallgatott el, de v�g�l d�h�dten folytatta kiakad�s�t, egy olyan gondolattal, amit�l megremegtem. –elkezdek bel�szeretni, eltasz�t mag�t�l! Annyira jellemz�! 
-Nem eltasz�talak magamt�l, csak… 
-Hallgass! –ord�tott r�m Hal�lsz�rny. Szem�b�l �vsz�zados f�jdalom, egy r�gi, �jb�l felny�lt seb miatti k�ts�gbees�s �radt. 
–Hozz�m te ne gyere t�bbet azzal, hogy szeretsz! Vagy, hogy sz�ks�ged van r�m! Ne v�rd, hogy meg�vlak b�rmit�l, vagy b�rkit�l is! Mostant�l kezdve Schale sem a szolg�d! –kiny�jtotta karj�t, nyirkos tenyer�t homlokomnak nyomta. M�regt�l elf�l� hangon morgott n�h�ny sz�t, mire felsikoltottam. L�ttam, hogy valami f�nyes sz�l ki bel�lem, mely v�g�l Hal�lsz�rnyban k�t�tt ki. Amint elvette kez�t, t�rdre estem. �gy �reztem egy �nem t�vozott bel�lem. Tudatom egy r�sz�t �resnek �reztem, mintha elveszett volna agyam egy kisebb r�sze. Hal�lsz�rny lehajolt, megragadott, �s durv�n az ajt� fel� tolt. Olyan er�vel nyitotta ki, hogy fels� r�sze kiszakadt a falb�l. Egy hangos k�romkod�ssal nyugt�zta ezt a t�nyt, majd ler�ntotta r�lam a takar�t, �s kihaj�tott a szob�j�b�l. Nyekkenve �rtem f�ldet, �s hallhattam, hogy mesterem becsapja ajtaj�t. Berohantam a szob�mba, melyet azt�n bez�rtam, �s zokogva borultam r� �gyamra. Megdermedtem, mikor meg�reztem, hogy valami megjelent a szob�mban. D�bbenten felny�gtem, mikor Schale termetes alakj�val tal�ltam szemben magamat. Felm�szott az �gyamra, �s leheveredett mell�m. „�n mindig melletted leszek, mondjon b�rmit is a Nagy�r!” Felzokogtam, �s hozz�b�jtam. Sz�vet melenget�en morogni kezdett, �s hagyta, hadd s�rjam ki magamat, �s hadd �tkozzam a sorsnak ezen kegyetlen fintor�t…