26. fejezet

Az elk�vetkezend� egy h�nap, sz�momra a poklok pokla volt. Hal�lsz�rny �gyasai j�ttek �s mentek. Mondhatni egy- m�sf�l �r�nk�nt. Ha egyszer k�tszer �sszefutottunk a nappaliban, vagy �tn�zett rajtam, vagy ami rosszabb volt, hogy s�rtegetett. L�lekbe mar�an f�jdalmas, s�rt� megjegyz�sekkel illetett. Gwineth ezt rendk�v�l �lvezte, b�r nem �rtette, hogy minek ok�n kapom ezt a b�n�sm�dot. Az sem ker�lte el figyelmemet, hogy Hal�lsz�rny sz�ls�s�ges hangulatv�ltoz�sokon ment �t. Ezt abb�l k�vetkeztettem ki, hogy n�melyik �gyas majdhogynem zokogva j�tt ki, mert a „Nagy�r” sz�rnyen durva volt vele, hol pedig repestek a boldogs�gt�l, mert olyan kedves �s figyelmes. Olyan is volt, hogy az egyik �gyas mindk�t hangulat�val tal�lkozott. K�v�ncsi lettem volna r�, hogy vajon mi is van Hal�lsz�rnnyal. Hogy mit sz�vott ki bel�lem. Az�ta sokszor �rzem �gy, hogy gyilkolnom kell, �s csak nehezen tudtam meg�llni. Olyan volt, mintha kisz�vta volna bel�lem azt a k�pess�get, hogy ne uralkodjon el felettem az egyik �s nekris lelke. De h�t egyikre sem �llt m�domban megtudni a v�laszt. 

Hal�lsz�rny pillant�s�t is ker�ltem. Alig-alig mozdultam ki a szob�mb�l. T�bbnyire bent kuksoltam, �s Schale mellett vigasztal�dott a lelkem. T�bb mint egy h�nappal k�s�bb, este, mikor Schale nem �rt r� velem lenni, be�ll�tott hozz�m Hal�lsz�rny. Halkan becsukta maga ut�n az ajt�t, �s neki d�lt. Hallottam, hogy a f�rd�m ajtaja is bez�rul. Nem hagyott eg�rutat. S�padtam, �s f�lve n�ztem r�. � pedig k�v�ncsian szeml�lt. Komolyan, mondom, mintha sosem l�tott volna! Azt�n szeme egyik pillanatr�l a m�sikra, megkem�nyedett, �s lassan el�r�bb j�tt. Addig h�tr�ltam, m�gnem egy szekr�nynek nem �tk�ztem. � nem csin�lt m�st, csak kiny�lt durv�n, megragadta csukl�mat, �s… �s egy gy�ny�r� szigeten tal�ltam magamat, vele egy�tt. Hirtelen, az agyam m�ly�n kellemetlen �rz�s t�madt, mintha j�rtam volna itt, �s egy kellemetlen eml�kkel t�voztam volna. Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, �s elgy�ny�rk�dtem a mesesz�p l�tv�nyban. Egy homokos parton voltunk, minek sz�l�t lust�n mosta a hull�mz� s�t�t v�z. A telihold t�k�rk�pe ragyogott a v�zfelsz�n�n, �s nagyon hangulatosan n�zett ki. 
-A bolyg� felsz�n�n vagyunk? –k�rdeztem halkan. 
-Aham… Ha megbocs�tasz egy percre. –mondta Hal�lsz�rny, �s elsietett a h�tunk m�g�tt elter�l� erd�be. L�ttam, hogy k�t m�ter m�lyen meg�ll, mire visszafordultam. P�r perc ut�n megint odan�ztem, �s h�kkenten l�ttam, hogy Hal�lsz�rny nincs egyed�l a f�k takar�s�ban. Egy m�sik f�rfi �llt el�tte, aki j�val alacsonyabb n�lam is. Hihetetlen�l hegyeznem kellett a f�lemet, hogy meghallhassak valamit is abb�l, amit Hal�lsz�rny mondott. 
-…azt mondtam… Nem!... Mondom menj el!... r�nk tartozik… S�ket vagy?… �r�lj neki, hogy… ennyi szabads�got igaz�n… hogyne… m�g �n… Menj bentebb, �s ne hallgat�zz! Ne is legy�l l�t�, illetve hall�t�vols�gon bel�l. Viszl�t! –mesterem inger�lten veszekedett a m�sik alakkal, mire az v�g�l d�h�sen becs�rtetett az erd� m�ly�re. Gyorsan visszafordultam a v�z fel�, nehogy mesterem r�j�jj�n, hogy l�ttam vagy hallottam b�rmit is. Hal�lsz�rny lassan mell�m s�t�lt. Lehunytam szememet, mikor egy er�sebb sz�l meglebegtette k�r�l�ttem lenge �lt�z�kemet. Remeg�s futott v�gig rajtam, hirtelen f�zni kezdtem. Hal�lsz�rny sem engem n�zett, hanem a hold t�k�rk�p�t a v�zen. Egy s�haj k�s�ret�ben le�lt mell�m, levetette cip�j�t �s beletette azt a v�zbe. Eg�szen h�tra ereszkedett addig, m�gnem k�ny�k�re tudott t�maszkodni. Ezt persze csak szemem sark�b�l mertem n�zni, mert f�ltem, hogyha �szre veszi, hogy �t n�zem tesz egy s�rt� megjegyz�st. 
-Azt hiszem legut�bb kicsit durva voltam veled… -mondta az �tlagosn�l alacsonyabb hanger�vel. K�ptelen voltam meg�llni egy f�jdalmas k�zbesz�r�st. 
-Enyh�n sz�lva… 
-�gy v�lem magyar�zattal tartozom. Te… Nem �rtheted, hogy mi�rt kaptam fel annyira a vizet. �s val�ban sajn�lom. Neked volt igazad, nek�nk ez tilos. Mivel �n vagyok a fekete nekrisek �sapja, egy ostoba t�rv�ny miatt csak egy n�lam alacsonyabb rend�vel lehet kapcsolatom. Sajnos te egyenrang� vagy velem… -csuklott el hangja egy keser� nevet�sben. Fogaim vacogtak a hideg sz�lt�l ami a partot �jb�l �s �jb�l v�gigs�p�rte. 
-Mi�rt reag�ltad ennyire t�l a dolgot? –k�rdeztem tov�bbra is ker�lve pillant�s�t. 
-Catherin? Mi�rt nem engedsz k�zel magadhoz senkit? –eg�sz testem megfesz�lt. 
-M�r sokszor mondtam neked, hogy ne tereld a t�m�t! –mondtam v�gre r�n�zve. � mereven n�zett maga el�, ajk�n farkas vigyor j�tszott. 
-Nem terelem a t�m�t. Csak h�zom az id�t, mert amit elmes�lni k�sz�l�k, az �letem legkeservesebb eml�ke. �s ez egy�bk�nt is a t�m�hoz k�t�dik. 
-Mert hozz�szoktam, hogy engem senki sem szeret. Kawazo ut�n pedig senkit sem akartam a k�zelembe engedni, arr�l nem is besz�lve, hogy… 
-�s a szerelemhez hogy �llsz hozz�? –v�gott k�zbe durv�n. Keser�en elfordultam t�le. 
-Mester? Volt�l, m�r szerelmes? –eg�szen halkan k�rdeztem, mert tudtam, hogy nem szeret az �rzelmeir�l besz�lni. Hal�lsz�rny felkapta a fej�t. �that�an n�zett r�m, majd f�radtan fels�hajtott. 
-Miattam, Catherin? –k�v� dermedtem. 
-Nem vagyok bel�d szerelmes! –fakadt ki bel�lem enyhe haraggal. Hal�lsz�rny elmosolyodott. 
-Nem, nem �gy �rtettem. F�lsz a szerelemt�l, igaz? �gy gondolod, hogy mivel �n annyira megvetem, �s annyira ker�l�m, az csak egy sz�rny� dolog lehet, hm? –hangja nem volt tolakod�. Egyszer�en csak, mintha neheztelt volna mag�ra az�rt, hogy miatta nem vagyok nagy t�rsas�gi l�ny. 
-�n… -nem b�rtam folytatni, elakadt a hangom. Hal�lsz�rny k�zben feltekintett r�m. Arc�n f�jdalom l�tsz�dott, de m�gis meg�rt�s. 
-Catherin. –olyan l�gyan mondta ki a nevemet, mint a vil�g legkellemesebb dolg�t. 
–�n b�r megvetem a szerelmet, �s nem is �hajtom, de att�l neked m�g nem kell �gy gondolkodnod! –picit parancsol� volt a hangja. 
–Hidd el, nem rossz dolog! �n m�r csak tudom… -szemei gyan�san megcsillantak. Tal�n k�nnyekt�l? 
–A szerelem addig j�, am�g tart. Ut�na m�r k�nszenved�s, �s nem akarod t�bbet �t�lni. De meg �ri az�rt a n�h�ny egy�tt t�lt�tt id��rt. �s most el�rt�nk ahhoz a r�szhez, ami miatt annyira t�l reag�ltam a dolgot… �n m�r voltam szerelmes, Catherin! 
-Tess�k? –r�k�ny�dtem meg. 
–Kibe? 
-Egy emberbe. –mondta Hal�lsz�rny fogcsikorgatva. D�bbenetemben �sszecsuklott a l�bam. K�tyagosan a h�rt�l cs�cs�ltem mellette. K�ptelen voltam megsz�lalni. Hal�lsz�rny szint�n azon k�szk�d�tt, hogy hangszalagjait engedelmess�gre b�rja. 
–Gondolhatod mennyire s�rtette a b�szkes�gemet, de annyira fejbev�gott a szerelem, hogy nem t�r�dtem a becs�letemmel. Egyszer�en csak szerettem a n�t. –szeme egy pillanatra elfelh�s�d�tt. Majd megr�zta a fej�t. 
-Mindegy, nem �rdekes. Sajn�latos v�ge lett. A n� meghalt, �n meg… -megvonta a v�ll�t. 
-R�szv�tem. –suttogtam. 
-Ne sajn�ld. Ha nem lenne halott, �n �ln�m meg. –l�tva pillant�som, gunyorosan felkacagott, �s mer�n n�zte a hull�mokat. 
–Hossz�. Ha �rten�d, akkor azt hiszem egy v�lem�nyen lenn�l velem. 
-Most m�r �rtem a reakci�dat. –n�ztem r� k�nnyes szemekkel. 
–De att�l m�g nagyon f�jt. –egy s�haj k�s�ret�ben kif�jtam a leveg�t, mely a h�v�s id�ben megl�tszott. Hal�lsz�rny �tkarolta a derekamat. 
-Hisz te f�zol! –mag�hoz h�zott, mik�zben �n valami olyasmit d�nny�gtem a v�ll�ba, hogy „nem is”. 
–Dehogynem. Dideregsz. –mondta, majd fekete b�rsony k�peny�t r�m ter�tette. 
-Mester… 
-Cssssssss! Ne besz�lj. Csak engedd, hogy felmeleg�tselek… Mert miut�n innen elmegy�nk, nem lesz k�zt�nk t�bb, mint mester-tan�tv�ny kapcsolat. –ezt hallva, hozz�simultam, �s hallgattam lass� sz�vver�s�t. � csak simogatta oldalamat, �s egy kukkot se sz�lt. Egyik�nk se sz�lt, semmit. Csak n�zt�k a hull�mz� vizet, �s �lvezt�k, hogy a m�sik mellett lehet�nk.