22.rész(+12)
2007.03.07. 13:56
XXII. fejezet: Édes boldogság
-
Minako… nem kezdhetnénk újra? Elölről.
-
Neked már van feleséged.
-
Azt hiszed szeretem?
-
Nem szakíthatlak el tőle. Mit csinálna szegény? Én meg jól megvagyok, itt van nekem a kisfiam. – fogta meg Minako Hiro homlokát. – Kezd lemenni a láza.
-
Egy ujjal sem értem hozzá. Kezdhet még új életet, hiszen teljesen tiszta.
Minako erre ledermedt. Haro hűséges volt hozzá?
-
Esküdj meg a fiad életére, hogy így van.
-
Esküszöm. Az egyetlen lány, akivel együtt voltam az te vagy. – simította végig Minako arcát.
A lány szeméből egy könnycsepp gördült le.
-
Mindvégig hűséges maradtam hozzád. Lehet hogy annak idején megbántottalak és most gyűlölsz, de ennek ellenére soha nem voltam képes más lányra úgy nézni mint rád.
-
Dehogy gyűlöllek! – fakadt ki Minako és átölelte a fiút.
Haro szorosan magához húzta. Nem akarta újra elengedni. Minako felnézett a fiúra, ő pedig vissza a lányra. Ajkuk közeledett egymáshoz majd szerelmes csókban forrt össze.
-
Ha hazaértem elmondom a családomnak, hogy mi a helyzet és visszajövök érted és a fiunkért. Megígérem.
-
A szüleid nem lesznek oda az örömtől.
-
Akkor elveszítik az egyetlen fiukat.
-
Haro, miattam…
-
Érted bármit megtennék. – mondta Haro és újra megcsókolta a lányt. – Itt maradok veletek. Addig nem megyek el amíg a fiunk meg nem gyógyul.
Minako hálásan rámosolygott.
-
Figyelj, holnap Marenával hazamegyünk, a szüleimnek pedig elmondom hogy mi a helyzet. Mit szólnál ha egy hét múlva találkoznánk a tónál a falu határában? Hozd a fiunkat is.
-
Rendben. Ott leszek. – bújt oda Minako Harohoz.
Haro átölelte a lány. Minako közben gondolt egyet és eldőlt a kanapén, magával húzva a fiút. Az orruk alig pár centire volt egymástól. Minako felemelte a fejét és lágyan megcsókolta szerelmét. Haro viszonozta a csókot. Minako felbátorodott és becsúsztatta a kezét Haro kimonoja alá. A fiú megtörte a csókot és meglepetten Minakora nézett. A lány csak mosolygott. Haro megértette a célzást. Kezét a lány arcáról lejjebb csúsztatta a mellére. Óvatosan széthúzta a kimonot. A lány csodás teste ismét feltárult előtte. Mohón és szenvedélyesen egyesült testük. A nagy távolság ellenére is kívánták egymást. A szerelem ismét beteljesedett.
Haro csöndesen feküdt a kanapén, a mellkasán Minako pihent. Még ziláltak. Csak egy pléd szerűség takarta el a lényeges testrészeket. Haro a lány vállát cirógatta.
-
Jó volt megint veled lenni. – szólalt meg végül Haro.
-
Nekem is nagyon jó volt, hogy megint együtt lehettünk annyi év után.
-
De öltözzünk fel, ha Hiro felébred, mégse így lásson minket.
Minako bólintott, majd felöltözött. Haro ugyanígy. Pár perc múlva némán ültek a kanapén egymáshoz bújva és közben a gyermeküket nézték A kicsinek végre lement a láza és egyenletesen szuszogott.
|