1. fejezet

10. 000 r�pke, �lettel teli �vet t�lt�ttem Hal�lsz�rnyn�l. Addigi �letem megkoron�z�ja volt e p�r �v. Hal�lsz�rny �g�ret�hez h�ven megtan�tott mindenre, amit csak tudott. Nem tartott sok id�be, �s m�ris csak egyetlen egy hajsz�l v�lasztott el minket egym�st�l er�ben. M�r annyira kifejlesztettem az er�met, hogy a megmaradt �vekben csak besz�lgett�nk. Soha nem volt egyetlen bar�tom sem, akivel megoszthattam a gondjaimat, �s az �r�meimet. Most lett. Hal�lsz�rnnyal mindenr�l tudtam besz�lni, sose nevetett ki. Ha m�s volt a v�lem�nye meghallgatott engem is, hogy azt�n �jra �rt�kelhesse a saj�tj�t.

Az �ta a nap �ta nem k�zeledett fel�m. Illetve m�gsem, volt egy �jszaka, mikor majdnem lefek�dt�nk egym�ssal, de azt�n id�ben �szbe kaptunk… 
Nagyon k�nyes t�ma volt, sosem besz�lt r�la, csak, ha nagyon er�ltettem. Nem mintha nagyon akartam volna er�ltetni. Sz�momra is el�gg� er�s nyomot hagyott azaz eml�k. Sokat v�ltozott ama nap �ta. Vagy tal�n csak most kezdtem �t megismerni? Lehet. Nagyon neh�z volt megt�rni a jeget, ami k�r�l vette. 
Tan�tott, de a sz�ks�gesn�l sosem t�lt�tt t�bb id�t velem. Azt�n egy nap megk�rtem, hogy maradjon m�g, �s eleget is tett a k�r�semnek. Ott maradt. Att�l a napt�l kezdve, mindig ott t�lt�tte a f�l �jszak�t n�lam.

Hajnali 4 �ra volt. K�ptelen voltam aludni, �gy ink�bb felkeltem az �gyb�l, �s le�ltem az �r�asztalomhoz, hogy �tn�zzek egy ford�t�st. Ekkor vettem �szre, hogy Hal�lsz�rny tegnap este letett az asztalomra egy k�nyvet, hogy majd, ha lesz id�m, olvassam el. Volt id�m, �gy neki l�ttam az olvas�snak. Mikor kinyitottam az elej�t, �s megl�ttam azokat az er�teljes, kiss� ferde bet�ket, melyekkel a d�tum volt �rva bel�m csapott a felismer�s. Hal�lsz�rny 2 milli� �vvel ezel�tti napl�ja. D�bbenten n�ztem a d�tumra. Hal�lsz�rny nagyon fiatal lehetett, mikor m�g ezt a napl�t �rta. S�t, mikor elkezdtem olvasni, r�j�ttem, hogy nagyon tapasztalatlan is. 
”Egy emberi faluban tengettem napjaim nagy r�sz�t. Persze emberi alakban. Volt ott egy csinos, vad, �s zabol�tlan, gesztenyebarna haj� l�ny. S�rk�ny vad�sznak k�sz�l. Engem akar levad�szni. Nem mondom, tehets�ges a l�ny, de m�gis… Levad�szni engem?! Van �nbizalma a l�nynak. Tetszett, hogy �szinte legyek, nagyon, de nagyon tetszett nekem az a l�ny. De mi�rt kell embernek lennie? Ez nem lehet igaz. …
(1 �vvel k�s�bb) Ma elh�vtam Anne-t egy j�, hossz� s�t�ra a v�lgyben. Az elej�n tiltakozott, hiszen ott lakik a hatalmas fekete s�rk�ny, de azt�n siker�lt r� vennem, hogy j�jj�n velem. Hiszen �gy is s�rk�ny vad�sz akar lenni. M�r j� k�t �r�ja, s�t�lgattunk, mikor el�rt�nk egy hegyi barlanghoz. Igaz�b�l ez volt az �n pihen� lak�som, de meg felelt m�s c�loknak is… Mikor m�r a karjaimban pihent, bel�m mart az, hogy v�g�l is ez a l�ny vad�szik r�m, �s meg akar �lni. Nem b�rtam, �s megsz�laltam. 
-Mi�rt ut�lod a s�rk�nyokat annyira? –erre fel�lt, �s r�m n�zett. 
-M�rt k�ne szeretnem �ket? Csak puszt�tanak, �s gyilkolnak. Nem tesznek semmi m�st. –a l�ny szemei megteltek k�nnyel. De nem sajn�ltam. Mi nekrisek nem �rz�nk sajn�latot emberek ir�nt. Amikor megl�tta, hogy mennyire fanyar k�ppel n�zek r�, elk�pedve n�zett r�m. 
-Te szereted �ket? –nem b�rtam meg�llni egy gunyoros mosolyt. 
-Igen. �n szeretem, �s meg�rtem �ket, mivel… –itt fel�lltam, hogy onnan n�zhessek Anne elkerekedett szemeibe. -…�n is az vagyok. –nem t�r�dve Anne f�jdalmas ki�lt�s�val, felvettem az igazi alakomat. Amikor megl�tott, gyorsan felpattant, �s oda ugrott pul�ver�hez (vagy, hogy a fen�be h�vj�k azt a n�k) amely a f�ld�n hevert, �s kikapott bel�le egy nagyon �les k�st. �n persze fel voltam k�sz�lve az ilyen reakci�kra, �gy egyszer�en fel emeltem a jobb mells� mancsomat, �s finoman r�tettem Anne-ra, aki �gy mozdulni sem b�rt. Beszorulva vagdosta a k�ssel a l�bamat, mintha nem tudn�, hogy nekem egy�ltal�n nem f�j. M�r pedig t�nyleg nem f�jt. Megv�rtam, m�g kid�h�ngi mag�t, �s csak akkor sz�laltam meg. 
-K�pes vagy meghallgatni egy egyszer� s�rk�nyt, vagy m�g vagdosol m�g szeretn�l vagdosni egy cseppet? Nekem van id�m. V�gtelen id�m van. –r�vicsor�tottam, amit igaz�b�l egy lehengerl� mosolynak sz�ntam, de azt hiszem nem igen siker�lt. Hi�ba, az�rt vannak hib�i a mi test�nknek is. Anne m�g egy ideig forgol�dott a l�bam alatt, majd feladta. 
-Rendben, mond. –f�radtan n�zett r�m. Val�sz�n�leg nem �rtette, hogy mi�rt fek�dtem le vele, mikor most meg akarom �lni. Legal�bbis azt hitte, hogy meg akarom �lni. De nem, nekem eszem �g�ba sem volt �rtani ennek az ember l�nynak. Pontosabban, m�g, ha akartam volna se b�rtam, volna neki �rtani. Ak�rh�nyszor r�n�ztem, valami furcsa melegs�g �rasztotta el a sz�vemet, amely kellemes �rz�ssel t�lt�tt el engem. Ak�r menyire nem volt �nyemre, beleszerettem Anne-ba. Ebbe az ember l�nyba. Ha ezt valaki megtudja! P�ld�ul Alextrasza, akkor nekem v�gem lesz. M�r �gy is rengeteget kell k�zdenem, hogy ne sz�lljanak r�m. Nekem is volt akkora er�m, mint nekik, de h�t m�giscsak n�gyen vannak ellenem! De j� is lenne, ha sokkal er�sebb lenn�k n�luk... 
-Most akkor mondod, amit mondani akarsz, vagy csak �gy �csorogsz rajtam, …?” –nem b�rtam nem �szre venni, hogy mindig ki van pontozva az a r�sz, ahol Anne a nev�n sz�l�tja Hal�lsz�rnyat. Val�sz�n�leg a k�s�bbiekben kit�r�lte az �sszes napl�ban kiejtett nev�t. Vajon Anne az igazi nev�t ismerte? Mindegy, azt hiszem ezt soha nem fogom megtudni. 
„-Mi? –k�rdeztem meglepve. Most vettem csak �szre, hogy csak n�zem Anne-t, �s k�zben elm�lkedem teljesen ostoba dolgokr�l. De, mikor megl�ttam azt a tekintetet, amellyel engem n�zett, gyorsan �sszeszedtem magamat. Nehogy azt higgye, hogy �n ilyen gyenge elm�j� nekris vagyok, akinek k�nny� elterelni a gondolatait. 
-Kedves Anne! –hangom furcs�n rekedtes volt, hiszen r�gen nem vettem fel igazi alakomat. 
–A nek… illetve a s�rk�nyok nem olyan sz�rnyetegek, mint azt az emberek hiszik. Egy�ltal�n nem olyanok. Sokszor, ha visszaeml�kszel, seg�tett�nk benneteket, �s b�k�ben meg voltunk veletek. Soha, ism�tlem, soha nem �rtottunk nektek, m�g nem ti meg nem el�gelt�tek a b�k�t, �s ellen�nk nem fordultatok. –l�ttam, hogy Anne szem�b�l kihuny a gy�l�lettel teli f�ny, �s lassan �tveszi felette a hatalmat a k�v�ncsis�g. �gy gyorsan folytattam, nehogy v�g�l elvesz�tsen nem r�g megszerzett, t�r�keny �rdekl�d�s�t. 
–Sok nek… s�rk�ny m�g a mai napig is v�delmez benneteket, a m�ltat elfeledve. Sok fiatal s�rk�nynak az a bevezet� pr�b�ja, hogy mennyire k�pes egy�tt �lni az emberekkel. Elk�ldik bizonyos bolyg�kra �ket a vez�rek, �s ott kell helyt �llniuk. Ez n�ha neh�z, n�ha viszont pofon egyszer� feladat. Rem�lem most m�r �rted, hogy mi�rt vagyok itt. –ez persze hazugs�g volt, de mivel tudtam, hogy r�gen �n �ltem meg a sz�leit, kedvez� volt ink�bb ezt mondani. Ha megtudn�, hogy �n vagyok az a nekris, akire oly nagy bossz�v�ggyal vad�szik, el�gg� neh�z lenne �t le�ll�tani. F�leg, hogy nem sz�nd�kozom b�ntani �t. 
-Sz�val te az�rt vagy itt, hogy v�delmezz benn�nket? –�szinte k�v�ncsis�g csillogott a szem�be. 
-Igen, ez�rt. Sajn�lom, hogy csak nem r�gen j�ttem, �s nem b�rtam megakad�lyozni, a sz�leid meggyilkol�s�t. B�r, hogy �szinte legyek, nem is b�rtam volna, hiszen az, aki meg�lte a sz�leidet az �n vez�rem, �gy nem igen ugorhattam volna neki, sajn�lom. –ezt akkor tettem hozz�, mikor megl�ttam, hogy Anne szem�be k�nnyek gy�lnek. Gy�l�ltem, ha egy n� s�r! Ideges�tett, nem tudtam, hogy mi bajuk, vagy, hogy hogyan vigasztaljam meg �ket. Ha most elkezd s�rni, nem �rdekel, hogy el�bb m�g azt ecseteltem magamban, hogy nem b�rn�m b�ntani. Akkor kegyetlen�l v�geztem volna vele. Szerencs�re azonban nem kezdett el b�gni. Mivel m�r este fel� j�rt az id�, visszav�ltoztam emberi alakba, �s elk�s�rtem Anne-t az emberek �ltal lakott faluba. K�sz�n�s n�lk�l ment be a lak�s�ba, ott hagyva engem egyed�l. M�snap reggel viszont m�r � �bresztett, �s el�rasztott a nekrisekr�l (vagy ahogy � mondta s�rk�nyokr�l) sz�l� k�rd�seivel. �gy telt szinte egy eg�sz �v. Mindent elmondtam neki r�lunk, pedig tudtam, hogy tilos. Azt�n egy �v eltelt�vel �jra bel�m szeretett. R�j�tt, hogy nem is vagyunk annyira sz�rnyetegek. Elv�laszthatatlanok lett�nk. Egy id� ut�n r� kellett, hogy j�jjek, nem b�rok n�lk�le �lni. Viszont vissza nem vihettem a nekrisek k�z�, mert meg�lt�k volna. Csak egy lehet�s�gem volt. Elkezdtem megtan�tani a „nekris m�gi�ra”. Tehets�ges volt ahhoz k�pest, hogy embernek sz�letett. Gyorsan, �s hat�konyan v�gzett el mindent, amire megk�rtem. Mikor megtan�tottam mindenre, amire k�pes volt, el�hozakodtam n�la finoman azzal a k�r�ssel, hogy nem akar e nekris lenni. Kinevetett. Mikor l�tta, hogy �n ezt igenis komolyan gondolom, meglepetten n�zett r�m. Azt mondta, hogy b�r m�r nincsen semmi baja a „s�rk�nyokkal” nem sz�nd�kozik azz� v�lni, ami meggyilkolta a sz�leit. M�rges lettem, mondhatni elsz�llt az agyam. 
-Nem �rtelek Anne! T�nyleg nem direkt �ltem meg a sz�leidet, �s, ha tudtam volna, hogy ilyen ostob�n fogsz gondolkodni miattuk, biztosan nem teszem meg, hidd el! –fakadtam ki d�h�sen. Majd mikor megl�ttam a haragt�l �sszesz�k�l� szemeket, r�j�ttem, hogy tal�n ezt nem kellett volna. De m�r akkor k�s� volt. 
-Te?! –szinte sik�totta a szavakat. 
–Te �lted meg a sz�leimet, �s k�zben meg �gy csin�lt�l, mintha sajn�ln�d az eg�szet? –nem sz�gyelltem magam, mivel tudtam, hogy nem sz�nt sz�nd�kkal �ltem meg a sz�leit. Miel�tt magyar�zkod�sba kezdtem volna, Anne nekem dobott egy t�zlabd�t. V�dekez�sre nem volt id�m, �gy hagytam, hogy bel�mcsap�djon. Anne k�r�rvend�en mosolygott, azt hihette, hogy v�gzett sz�lei gyilkos�val. Viszont engem nem lehet ilyen k�nnyen meg�lni. Mire elsz�llt a f�st, kutya bajom se volt. Anne persze r�gt�n nekem ugrott volna m�g egyszer, �n viszont nem hagytam. Fejem egy gyors int�s�re ind�k csap�dtak ki a talajb�l, �s k�r�lfont�k Anne-t. Megpr�b�lta var�zslattal le�getni �ket mag�r�l, de ezzel csak rontott a helyzet�n. Az ind�k elnyelt�k az erej�t, felhaszn�lva azt arra, hogy �k er�sebbek legyenek, �s egyre jobban szor�tott�k Anne-t magukhoz. Mikor m�r nem akartam, hogy tov�bb szor�ts�k, meg�ll�tottam �ket, �s Anne fel� fordultam. 
-Lenyugodt�l? –mikor nagy nehezen megr�zta a fej�t, akkor elkezdtem a legmeggy�z�bb hangomon besz�lni vele. Elmondtam, hogy mi�rt hazudtam neki, hogy mit �rzek ir�nta, sz�val minden f�le ny�las sz�veget mondtam neki, mire siker�lt olyan hangulatba z�kkentenem, ahol k�pes vicsorg�s n�lk�l besz�lni. S�t a monol�gom v�g�re m�r nyugis hangulatba volt, �s meg is �rtett. 
-�rtelek, … de �rtsd meg te is, hogy id�re van sz�ks�gem. Ezt �t kell m�g gondolnom. Adj egy kis id�t. –sz�pen k�rte, �s teljes�tettem a k�r�s�t, m�g akkor is, ha nem l�ttam �rtelem�t. 
-Hiszen folyton l�tni fogsz a faluba, nem �rtem, hogy akkor mire kell ez az eg�sz. –Anne r�m n�zett. Akkor j�ttem r�, hogy hogyan is gondolja ezt az eg�szet. 
-Azt akarod, hogy menjek el? –legnagyobb d�bbenetemre b�lintott. 
-Igen. Szeretn�m, ha legal�bb f�l �vre elt�nn�l az �letemb�l. �s �g�rem, nekris esk�vel, hogy addig nem lesz senki m�s f�rfi az �letemben. –meggy�z�tt, �gy elmentem. 
Mikor egy �v m�lva vissza mentem, (testv�reim miatt nem b�rtam hamarabb) sehol nem tal�ltam Anne-t. M�r az eg�sz bolyg�t v�gig k�mleltem var�zsszemeimmel, de semmi. V�g�l megk�rdeztem egy embert. Az d�bbenten n�zett r�m. 
-Nem tudtad? –mikor l�tta �rtetlen tekintetemet, egy�tt �rz�en tekintett r�m. 
–Anne meghalt. –fordult velem egyet a vil�g. Az nem lehet! De term�szetesen nem mutattam semmi jel�t az �rz�seimnek. Megk�sz�ntem az inform�ci�t, �s m�r mentem volna el, mikor ut�nam sz�lt. 
–V�rjon uram! �n lenne, …? Anne eml�tett valamit hal�la el�tt, �s lelkemre k�t�tte, hogy elmondom �nnek. –�rdekl�dve fordultam meg, �s n�ztem r�. 
-Igen? �s mi lenne az? –az ember a v�ll�t vonogatta. 
-Nem tudom, hogy van e valami �rtelme, de minden esetre elmondom. –alig b�rtam meg�llni, hogy s�rgessem. 
–A wizzoalok tud�sa Meirbei sziget�nek egy el�tkozott vid�k�n tal�lhat�. Azt mondta, hogy, ha boldog akar lenni, akkor menjen el oda. Ja, �s, hogy betartotta az esk�j�t. –ezt is megk�sz�ntem, �s elmentem. Nem fordultam vissza, hogy megk�rdezzem, hol van a s�rja, hogy utols� b�cs�t vegyek t�le. Elhat�roztam, hogy ink�bb elfelejtem Anne-t �gy, ahogy van. De el�bb elmegyek erre a Meirbei szigetre. Ut�na n�zek, hogy mik is azok a wizzoalok…” 
Miel�tt folytattam volna az olvas�st, kikapt�k a kezemb�l a napl�t, �s egy k�l�n�sen f�jdalmas hang sz�lalt meg mell�lem. 
-Tetszett?