XXIII. fejezet: Családi boldogság

Reggel a szülők egymáshoz dőlve aludtak. Haro átkarolta szerelme vállát és úgy voltak eldőlve a kanapén. Az álmot egy hang szakította félbe.

• Mami!

Minako szemei azonnal felpattantak. Hiro már tökéletesen volt. Állt a kiságyába és a két felnőttre nézett. Minako kikapta az ágyból gyermekét és megpörgette.

• Jajj kicsim, végre valahára jól vagy!

Haro is felébredt erre, majd elmosolyodott Minako kitörésén. Azonban a kicsi Hiro nem hagyta figyelmen kívül az “idegent”.

• Mami, ki a bácsi?

Minako a gyermekére nézett, majd Harora.

• Kicsim, ő itt az apukád.
• Az apukám? – a kisfiú szemei elkerekedtek.
• Igen.
• Éljen! – Hiro kiugrott Minako karjaiból, majd átölelte Haro lábát.

Mindössze a térdéig ért. Idilli látvány volt. Haro lehajolt és karjába vette gyermekét.

• Akkor most már nekem is lesz apukám?
• Igen….fiam. – mondta ki végre Haro.
• És játszol majd velem? Úgy mint a többi gyerek az apukájával.
• Hát persze tökmag. – mosolyodott el Haro.
• Nem is vagyok tökmag! – durcizott Hiro.

Minako elnevette magát.

• Biztosan? – Haro elkezdte csikizni kisfiát, aki hangos nevetésben tört ki, majd Haro Minakora nézett. – A mamit sem akarjuk kihagyni a mókából igaz?
• Kapjuk el a mamit! – kiáltott fel Hiro.
• Hélj, ez nem ér…ketten egy ellen. – hátrált Minako a vészesen közeledő apa-fiú pároson.

Így hát elkezdődött a nagy csikipárbaj. Gondolhatnád kedves olvasó, hogy itt vége is lehetne a történetnek, de nem. Haronak és Minakonak nem lesz ennyire egyszerű dolga. Egy személy miatt, aki tulajdonképpen Minako fiának a nagyapja… Azt hiszem tudjátok kiről van szó.