24.rész
2007.03.11. 17:28
XXIV. fejezet: Gonosz ármány
Békés napok köszöntöttek Minako és Haro családjára. A fiú elment otthon bejelenteni hogy ezentúl Minakoval és a gyermekükkel marad. Narakunak ez nem tetszett, de nyíltan semmit sem tehetett a fia döntése ellen. Egy gonosz terv formálódott ki agyában, hogy okozhatna fájdalmat Inuyasha családjának. Az már nem számított, hogy ezzel a fiának is fájdalmat okoz.
Ez is békés napnak indult. Minako és Haro leindultak a tóhoz, Hirora Kagome vigyázott, Inuyasha pedig a szomszéd faluban volt Mirokuéknál. Nem is sejtették mekkora veszély közeleg. Hirtelen sötét felleg borította el a falut és egy csapat szörny szállt le Naraku, azaz egy szellembábúja vezetésével. Kagome kirohant kivont íjjal.
-
Naraku! Mit keresel itt?!
-
Veled semmi dolgom, Kagome kedves, csupán a fiúért jöttem.
-
Milyen fiúért?
-
Hát az unokámért…
-
Felejtsd el, egy ujjal nem érsz hozzá.
-
Veled semmi dolgom, ha átadod önként a gyereket megkíméllek. De ha nem meghalsz!
-
Azt meglátjuk! Takarodj innen! – és Kagome kilőtt egy nyílvesszőt.
Naraku könnyedén kitért előle, majd elkezdődött a csata. Kagome az évek során rengeteget fejlődött, így még Naraku szellembábújának is kemény ellenfél volt. Hiro nem bírta ki tovább és kidugta a fejét az ajtón.
Narakunak sem kellett több, azonnal észrevette a kibámuló kisfiút. Kagomét egyetlen mozdulattal félrelökte, majd a ház felé indult.
-
Hozzá ne merj érni! Hiro, menekülj, keresd meg a szüleidet!
Hiro meg sem tudott mozdulni, túl későn kezdett el szaladni. Naraku könnyedén felkapta.
-
Ha vissza akarjátok kapni, gyertek el a palotámba. – hallatszott ördögi kacaja.
És még Hiro kétségbeesett segélykiáltása.
-
Mami, papi segítsetek!
-
Hiro! – kiáltott Kagome majd kétségbeesetten összerogyott.
Minako és Haro ezalatt a tóban pancsoltak. Hirtelen Minako szíve összeszorult.
-
Rossz érzésem van. Haro menjünk haza.
-
Rendben kicsim.
Ezzel kijöttek a tóból és felöltöztek. Éppen időben ugyanis elkezdett esni az eső. Siettek vissza a faluba. Minako szíve összeszorult ahogy látta hogy Kagome a földön térdel, az eső már teljesen eláztatta.
-
Anya! Mi történt? – térdelt le mellé Minako.
-
Naraku…elvitte…és én semmit nem tehettem.
-
Ugye…ugye nem?
-
Kicsim… elrabolta Hirot. – fakadt ki Kagome.
Haro ledermedt. Minako egy percig csak bámult maga elé. Majd kitört belőle a zokogás és Haro karjaiba vetette magát. A fiú védelmezőn és vigasztalón ölelte. Az eső gyászfüggönyként lepte be a falut. A csöndes záporban hallani lehetett Minako kétségbeesett és aggódó zokogását.
|