Gondolatok
2. fejezet

- Meglep�dt�l valamin?- k�rdezte d�bbent arcomat l�tva.
- Nem… �n… Csup�n eml�keztetsz valakire…
A fi� elmosolyodott.
- Rajzfilm sorozat.
- Tess�k?- k�rdeztem meglep�dve. Magamhoz t�rve d�bbenetemb�l, gyorsan
v�laszoltam.- H�t persze… De te… �gy �rtem… Te nem
lehetsz �.
A fi� felfel� mutatta mutat�ujj�t. �n megl�ttam az ismer�s k�k g�mb�t.
R�m�letemben felki�ltottam.
- H� mit csin�lsz? Ez vesz�lyes!
- Mi? Teh�t akkor te l�tod?
- Igen. Ez egy hossz� t�rt�net… Yusuke.- A fi� fel�mfordult. Arc�n
f�jdalom t�kr�z�d�tt.
- Mi a neved?- k�rdezte halkan.
- Yumi Kauro.
- Te nagyon hasonl�tasz r�… Keikora…
Elpirultam, de valami… valami furcsa t�nt fel… Mi�rt olyan
szomor�. Bel�m has�tott a felismer�s. Nem, az nem lehet…
- Mi t�rt�nt Keiko- val? – K�rdeztem f�lve-dadogva…
- Meghalt… Egy �ve… Miattam… - felelte elhal� hangon.
Nem hittem a f�lemnek. Nem. Az a mosolyg�s arc… � nem halhatott meg.
Kicsordult az els� k�nnycsepp. Yusuke ism�t r�mn�zett azokkal a meleg
szemekkel.
- Hiszen te nem is ismerted.
- �n… Csak… hossz�… Nem �rten�d. Hogy �rtetted azt, hogy
miattad halt meg?
- Szerettem �t. Viszont sok ellens�gem volt. �s ezzel �t is vesz�lybe
sodortam.- Az iskol�m fel� s�t�ltunk.- Elvitt�k. �n m�r nem tudtam
seg�teni…
�n azt akartam, hogy l�tezzen. Hogy boldog legyen, mondjuk velem. De
tiszt�ban voltam azzal, hogy ha Keiko is �l, biztos vele lesz. �n nem azt
akartam, hogy Keiko ek�pp ne legyen vel�nk… M�g egy k�nycsepp. Valami
megv�ltozott. � val�ban l�tezik, de m�r nem ugyan az. Nem az a faragatlan
fick�. M�g egy k�nycsepp. Meg�lltam �s n�m�n zokogtam. El�m �llt �s
let�r�lte k�nnyeim.
- Most biztos csal�dt�l. A „ nagy h�s” akit egy rajzfilmb�l
ismert�l, nem tudta megmenteni azt akit szeretett. Soha nem engedhetek
senkit k�zel magamhoz. K�l�nben �k is… �k is elmennek.
- Ne…- ny�sz�r�gtem.- Ne mondj ilyet.
F�jdalom has�tott a sz�vembe ahogy a f�jdalmas arcot b�multam. Azt az arcot
aki m�g mindig iszony� helyes, de m�r nem ugyan az.