6. fejezet

-Sz�val Anne… -d�nny�gtem magamnak. Meg kell hagyni, nem tudtam eld�nteni, hogy mi miatt agg�dom jobban. Amiatt, hogy Anne �l, �s van egy fia, vagy amiatt, hogy milyen k�vetkezm�nyei lehetnek ennek. 
-�s honnan tudja ezt az any�d Tomash? –m�g nem mertem biztosra menni. B�r minden jel csak egy dologra tudott ni. De nem akartam bevallani. 
-Csak tudja, �s k�sz. –suttogta a fi�. �rdekl�dve tanulm�nyoztam. Igen, �rezhet� volt benne az akarat, mely a nekris er� forr�sa, de kevesebb, mint ami Gwineth-ben van! Nem igen kell f�lni ett�l a gyerekt�l. 
-Elvinn�l az any�dhoz? –egy ideig megpr�b�lt ellent mondani, de �n nem engedtem. Kezdtem �rteni, hogy mi�rt is van az, hogy itt nincsen �h�ns�g. Van valaki, aki el�ttem is t�r�d�tt azzal, hogy a term�s j� sok legyen. 
-J�, rendben, elviszem �nt. –adta fel v�g�l Tomash. Ezzel azt�n feloszlattam az oszt�lyt, �s elindultam a gyerek nyom�ban. Hihetetlen! M�g a j�r�sa is tiszta Hal�lsz�rny! Egy falun k�v�li, el�gg� nagy, �s kifejezetten modern�l berendezett h�z volt. M�r amennyire tudott modern lenni, egy ilyen helyen. Mikor bel�ptem az udvarba, megl�ttam, hogy egy csinos, felt�n�en sz�p n� �ld�g�lt, �s �r valamit az �l�ben l�v� kis k�nyvbe. Mikor meghallotta a l�pt�nk zaj�t, felkapta a fej�t, �s behat�an vizslatott. �n persze elrejtettem a tudatomat, nem engedtem meg, hogy belekukkantson. �sszevonta a szem�ld�k�t, de ink�bb a fi�ra figyelt, aki valamit a f�l�be suttogott. �szint�n, nagy k�sztet�st �reztem arra, hogy gyerekes m�don bemondjam azt, hogy:- t�rsas�gban nem illik sugdol�zni!- de nem tettem. Mikor azt�n Tomash v�gzett a besz�molni val�val, Anne (csak is � lehetett) fel�llt, �s k�zelebb j�tt. 
-Sz�val �n azt �ll�tja, hogy �n rosszul gondolom, �s Zoigron egy j� nekris? –villogtak a szemei. �n csak n�ztem r�. J�, azt gondoltam, hogy tudja, hogy nekris=s�rk�ny, de azon, hogy kiejtette Hal�lsz�rny igazi nev�t, kiss� led�bbentem. J�, mondjuk a napl�b�l is sejtettem, de szembes�lni, kicsit m�s volt. 
-Igen, azt �ll�tom! –kih�ztam magamat. J� egy fejjel magasabb voltam n�la, �s azt hiszem sokkal tekint�lyt parancsol�bb is. Elmosolyodott a v�laszomra. -
Sz�val tudod, hogy kik azok a nekrisek, �s azt, hogy ki Zoigron. Pedig �gy hallottam, hogy manaps�g Hal�lsz�rny n�ven ismeretes, �s nem mondja el senkinek az igazi nev�t. –vizslat�n n�zett engem. Kezdtem �rteni, hogy mi is ragadta meg benne Hal�lsz�rnyat. Olyan hihetetlen�l pimasz volt, makacs, �s b�tor. Meg tudtam �rteni. 
–Honnan tudod a nev�t? Csak nem te is egy szerencs�tlen �ldozata vagy, akivel elhitette azt, hogy szeret? Biztosan az vagy, ha olyan sokat tudsz a nekrisekr�l. Nem de? –l�that�lag biztos volt a dolg�ban. �n csak r�mosolyogtam egy pontosan olyan mosollyal, amilyennel Hal�lsz�rny szokott, �s �r�mmel konstat�ltam, hogy arca elfeh�redik, �s f�lve n�z r�m. 
-Nem kedves Anne. �n nem egy ostoba ember n�, hanem Hal�lsz�rny tan�tv�nya voltam. �s nem volt k�zt�nk semmi, miel�tt elkezden�l spekul�lni itt nekem. –�reztem, hogy mikor kimondtam az ut�bbi mondatot, er�t vett rajtam az elkesered�s, miszerint igenis volt r� alkalmam, hogy legyen k�zt�nk b�rmi is. Nyomor�k t�rv�nyek! De nem engedhettem, hogy ezt Anne �szre vegye. 
-�gy �rted te egy s�rk�ny vagy? –szemei f�lelemmel vegyes undorod� k�nnyekkel volt tele. L�ttam, hogy Tomash a h�tt�rben egy botot kap a kez�be. Mintha az b�rmit is �rne ellenem! 
-Igen, ezt mondtam. –mondtam szarkasztikusan. 
–Vagy t�n ez alatt a 2 milli� �v alatt megromlott a hall�sod? –te j� �g! Most pont olyan voltam, ak�r az any�m, vagy a h�gom. �k k�t�ttek bel�m mindig �gy. De… j�l esett. 
-Nem, nem romlott meg. Csak Zoigron-ra nem jellemz� az, hogy tan�tv�nyokat fogad. F�leg nem �gy, hogy nem haszn�lja ki azoknak a testi adotts�gait. –tiszt�n �rezhet� volt, hogy mennyire nem hisz nekem abban, hogy nem volt k�zt�nk semmi. 
-Nos, �r�mmel hallom, hogy nincs baja a hall�sodnak, azt viszont k�zl�m veled, hogy csak az�rt engedett oda tan�tv�nyk�nt, mert Alextrasza l�nya vagyok, �s tartozott ennyivel a n�v�r�nek. –az ut�bbit persze csak �gy f�llentettem, mert nem volt kedvem elmagyar�zni az eg�szet. Anne viszont nagyon is komolyan vette azt a kis hazugs�got. 
-Tartozott? –�sszeh�zta a szem�ld�keit. 
–�gy �rted, hogy m�g csak most adta meg a tartoz�s�t Alextrasz�nak? Nem gondoltam, hogy ilyen sok�ig fogja h�zni. B�r, �szint�n arra gondoltam, hogy Alextrasza m�sk�ppen fogja k�rni t�le a fizets�get. –elgondolkodott. �n is. Milyen ad�ss�g? 
-Sz�val, hogy a fen�be �lsz �g most is? –olyan hihetetlen volt sz�momra ez az eg�sz, hogy nem b�rtam tov�bb magamban tartani. Anne huncutul r�m vigyorgott. 
-�n? M�r mi�rt ne �ln�k? Elfelejtetted, hogy tanultam a nekrisek leghatalmasabbj�t�l? Illetve akkor m�g nem volt az. –pofon v�gtam. Egyszer�en nem b�rtam elviselni, hogy olyan hihetetlen�l mocskosakat mondott Hal�lsz�rnyr�l a szavak k�z� bet�zdelve s�rk�ny nyelven. � felszisszent, �s onnant�l kezdve egyenesen v�laszolt a k�rd�seimre. 
-Nem tudom, hogy Hal�lsz�rny –miut�n r�sz�ltam, hogy t�bbet ne h�vja az igazi nev�n, nem is tette. –mennyit mondott el r�lam, de l�nyeg a l�nyeg, hogy nagyon j�l �rtettem a j�ggel kapcsolatos dolgokhoz. Hal�lsz�rny mindig is mondta, hogy j�l �sszepasszoln�k ilyen tekintetben Maligossal. �gy, miut�n elment, �n pedig biztos voltam benne, hogy � csak egy szem�t, olyan, mint minden m�s f�rfi, tal�n m�g rosszabb is, eszembe jutott egy megold�s. Hibern�ci�. Egyszer eml�tette meg nekem Hal�lsz�rny ezt a bonyolult, m�gis nagyon hasznos dolgot. Sok ezer �ven �t el�lhetsz an�lk�l, hogy ak�r �regedn�l egy percet is, �s, legal�bbis, ha j�l csin�lod, a testi eg�szs�dnek sem tesz rosszat. Egysz�val t�k�letes megfelelt a c�ljaimnak. –itt egy pillanatra meg�llt, �s elgondolkozott, mint aki nem tudja mit is mondjon el nekem. 
-V�rj, v�rj! Hogy j�tt�l arra a k�vetkeztet�sre, hogy � is olyan, mint a legt�bb m�sik f�rfi? Szerintem sok mindenben k�l�nb�zik a legt�bb ember f�rfit�l. –eg�sz �rtetlen�l n�ztem r�. Hal�lsz�rny azt �rta a napl�j�ban, hogy siker�lt kimagyar�znia mag�t. Meg azt is, hogy m�g meg is �rtette �t v�g�l. 
-Egyszer� pedig! –r�zta a fej�t Anne. –Terhes lettem t�le. M�r akkor is az voltam, mikor k�z�lte, hogy el kell mennie. �n v�rtam, mikor veszi �szre, hogy egyre t�bbet vagyok rosszul, mikor veszi �szre, hogy egyre nagyobb lesz a hasam. Nem vette �szre. Onnant�l kezdve m�r nem voltam sz�m�ra k�v�natos. –Anne megvet�en besz�lt. �n viszont k�tkedve hallgattam. Ahogy megismertem Hal�lsz�rnyat abban a 10. 000 �vben, nem volt az a figyelmes fajta ilyen dolgokkal kapcsolatban. Szerintem csak sim�n �szre sem vette. Kitelik t�le. De nem hiszem, hogy ezt Anne meg�rtette volna. �gy ink�bb csak intetem, ezzel jelezve, hogy v�rom a folytat�st. 
-�gy az t�nt a legegyszer�bbnek, ha hibern�lom magamat, �s addig alszom, m�g helyesnek l�ttam. Nos, ezt a helyeset �gy 15 �vvel ezel�ttnek gondoltam. �gy mikor felkeltem, biztos lehettem r�la, hogy Hal�lsz�rny halottnak hisz, �s �lhetem az �letemet. De erre j�tt�l te… Nem k�nny�tetted meg a dolgomat, hidd el. Ha t�nyleg Hal�lsz�rny tan�tv�nya vagy, akkor most mindj�rt szaladsz hozz�, �s �rtes�ted a kil�temr�l. –r�n�ztem a gyerekre. Hal�lsz�rny fi�ra. Akir�l m�g csak azt sem tudja, hogy �l. Hihetetlen. Tal�n, ha lenne r� m�dom, akkor elmenn�k a mesteremhez, hogy �rtes�thessem �t r�gi szerelme l�tez�s�rr�l. De nem voltam abba a helyzetbe. 
-Nyugodj meg, egyel�re nem foglak feladni titeket. –mondtam v�g�l egy s�haj k�zepette. 
-�s ugyan mi�rt tenn�d ezt meg? Mert, ha sajn�latb�l, akkor abb�l k�sz�nj�k, de nem… -Tomash heves v�rm�rs�klet�r�l tan�t adva r�zta meg fel�m a kez�be tartott botot. 
-Az�rt, mert nem �ll m�domban. Sz�m�zet�sben vagyok. –mondtam ki v�g�l az igazat, nagy meglepet�semre. Nem hittem volna, hogy pont Anne lesz az, akivel ezt k�z�lni fogom. De �gy l�tszott, esze �g�ban sem volt ezzel megs�rteni. 
-�rtem… Ez kegyetlen b�ntet�s, f�leg, ha t�nyleg te vagy Alextrasza l�nya. Mit tett�l? –egy�tt �rz� pillant�ssal n�zett r�m. Hihetetlen, de m�gis, Anne egy olyan ember n� volt, akit nem lehetett nem kedvelni. Valahogy megb�ztam benne. Mi�ta vele vagyok, m�g Hal�sz�rnyra is kevesebbet gondolok. Itt el�g csak Anne sors�ra gondolnom, �s m�ris kev�sb� v�gyakozom Hal�lsz�rny ir�nt. �gy szinte lek�telezetts�gk�ppen �gy �reztem, hogy v�laszolnom kell a k�rd�s�re. 
-Gyilkol�si k�s�rletet tettem. –csak ennyit mondtam. 
-�s? �gy tudom, hogy n�latok nem gond, ha valaki meg�l egy fajt�rsat. Vagy 2 milli� �v alatt ez is megv�ltozott? –�rezhet� volt a g�ny, de a j� sz�nd�k� �rdekl�d�st is �reztem bel�le. 
-Nem, nem v�ltozott. Csak �n nem csak egy fajt�rsamat pr�b�ltam meg�lni, hanem a h�gomat. –hihetetlen, egyszer�en csak kiszaladt a sz�mon! Pedig nem akartam ezt a r�szletet elmondani. K�zben l�ttam, hogy Anne int a fi�nak, hogy menjen el, �s ne f�leljen. 
-Mit tett, hogy ilyet cselekedt�l? –hangja csupa kedvess�g volt. Olyan furcsa, sosem hittem volna, hogy �gy meg fogom kedvelni ezt az ember n�t. Vagy egy�ltal�n egy ember n�t. 
-Nos, mert… Mert olyanokat mondott a mester�re, amit nem kellett volna. –itt beleharaptam a ajkaimba. Ez r�gi rossz szok�som volt. Hal�lsz�rny mindig is mondta, hogy szokjak le r�la, de �gy l�tszik nem b�rt meggy�zni. 
-�s ki volt az a mester? –Anne egyenesen a szemembe n�zett. Olyan furcs�n j� �rz�s volt err�l v�gre besz�lni valakivel. De annyira nem, hogy kib�rtam volni ny�gni egy v�laszt. De nem is kellett. Az arcomr�l val�sz�n�leg le volt olvashat� a felelet. 
–Csak nem?! � nem! –Anne sajn�lkozva n�zett r�m. 
–Te beleszerett�l Zoigron-ba! 
-�n nem! –b�r semmi �rtelme nem volt a tagad�snak, m�g is ez volt az els�, ami eszembe jutott. 
-Dehogynem Catherin! M�sk�ppen nem pr�b�ltad volna meg�lni a h�godat. 
-Egy�bk�nt is ut�ltam Gwineth-et! Ez csak hab volt a tort�n! –egyik felem azt akarta, hogy besz�ljem meg ezt az �gyet Anne-val, a m�sik, pedig pont az ellenkez�j�t. De v�g�l is az els� �nemnek adtam igazat. 
–Na, j�, igen, t�nyleg. De nem tehetek r�la! 
–Istenem, micsoda primit�v v�dekez�si m�d volt! 
-Istenemre, ki tehet arr�l, hogy beleesik egy igaz�n j�k�p� f�rfibe? –Anne hamisk�san mosolygott r�m. 
–Senki. M�g egy nekris se b�r neki ellen�llni. M�g te sem Catherin. –h�l�san n�ztem r�. 
-Nos, igen… M�g a saj�t n�v�rei is szeretik. Ak�r bevallj�k ezt, ak�r nem. –olyan �rdekes �rz�s volt valakivel megosztani ezt a t�bb ezer �ve v�llamat nyom� terhet, hogy szinte el sem hittem, hogy tal�ltam valakit, aki meghallgat. 
-Mond csak, igaz�b�l, hogy n�zel ki? –Anne k�v�ncsian n�zett r�m. �n meg kicsit meglepve b�r, de megmutattam neki igazi sz�ps�gemet, �s feh�r arany hajamat is visszafeh�r�tettem. Mikor Anne megl�tott m�g a sz�ja is t�tva maradt. 
-Te vagy az!