7. fejezet

-Ki vagyok? –n�ztem r� �rtetlen�l. Hiszen az el�bb mutatkoztam be neki, m�g j�, hogy tudja, hogy �n vagyok az a nekris, akivel m�r vagy 15 perce besz�lget. De volt egy olyan �rz�sem, hogy most m�sr�l van sz�. 
-Zoigron �lombeli h�lgye! –m�g mindig t�tva volt a sz�ja. �n, pedig egyre idegesebben n�ztem r�. Hogy-hogy �lombeli h�lgy? Hal�lsz�rny tal�n m�r ismert engem ell�bbr�l is? Nem az nem lehet. B�r, most, hogy visszagondolok, el�gg� meg volt h�kkenve, mikor el�sz�r megl�tott... 
-Mif�le �lombeli h�lgyr�l zagyv�lsz itt �ssze Anne? Kiz�rt, hogy Hal�lsz�rny ismert volna engem az �lmaib�l! –mikor azonban megl�ttam Anne pillant�s�t, azon nyomban elbizonytalanodtam. 
–Vagy m�gis? 
-Nos, �n nem tudok semmit. –Anne makacsul �sszez�rt ajkakkal besz�lt. Alig b�rtam meg�rteni, hogy mit is akar mondani. 
-Ugyan, k�rlek. Tudnom kell, hogy ismer-e engem j�val ell�bbr�l! –k�ny�r�gtem egy embernek! Anne egy ideig szeml�lt, azt�n lemond�an megr�zta a fej�t, �s elkezdett besz�lni. 
-Nem tudom, hogy mit mondott el neked r�lunk, de azt gondolom igen, hogy miut�n meg tudtam, hogy mi is �, egy �vre r� „�sszej�tt�nk”, ahogy a fiam mondta egyszer. –Anne itt �sszeh�zta a szem�ld�k�t, �s r�m n�zett. 
–Ezt most �rtetted? 
-Igen, �rtem. –mondtam, b�r, m�g mindig nem l�ttam a l�nyeget. 
-Azt is elmondta, hogy mi�rt csak 1 �v ut�n? Pedig aznap le is fek�dt�nk egym�ssal, m�gis v�rtunk 1 nyomorult �vet. Elmondta, hogy mi�rt? –most rajtam volt a szem�ld�k r�ncol�s sora. Nem, nem mondta, illetve nem is olvastam. Igaz, Hal�lsz�rny mondta, hogy bizonyos r�szeket ki vett a napl�b�l. Nem is csod�lom. �n se ugr�ndozn�k �r�m�mben, ha valaki a napl�m minden egyes r�szlet�t elolvasn�. 
-Nem, nem mondta el. Mi�rt, mi az oka? –akaratom ellen�re k�zelebb h�z�dtam Anne-hoz, mivel nagyon �rdekelt engem ez a t�ma. B�r, meg kell hagyni, hogy a sz�vem m�ly�n tudtam, hogy most nagyon rossz dolgot teszek. �gy �rtem bele�rtani az orromat m�sok dolg�ba… Ez volt, amit a legjobban ut�ltam a h�gomban. Pontosan ezt tette folyton, folyv�st. Nos, igen, nem tagadhatom le, hogy v�rrokonok vagyunk. M�g akkor sem, ha szeretn�m. 
-Nos, � volt az oka. Pontosabban te. Rengeteget �lmodott egy, most �t id�zem: -milyen furcsa! Gondoltam, mik�zben azt figyeltem, hogy hogyan pr�b�lja mag�ban felid�zni Hal�lsz�rny szavait. Mennyire eml�kszik mindenre! 
–„Egy feh�rarany haj� n�r�l, akinek szemei �gy f�nylettek, ak�r a f�k levelein a napf�ny.” Legt�bbsz�r �gy emlegetett t�ged. Sok�ig az�rt tagadta, hogy szeret, m�r, ha szeretett, mert oda volt �rted: az �lombeli h�lgy�rt. Valami okn�l fogva, b�rmif�le k�zeled�si akci�val pr�b�lkoztam, mindig visszautas�tott, mondv�n, nem teheti, mert valahol �l az a n�, akit minden egyes �lm�ban l�t. –�reztem, hogy elfeh�redek. Nem mondhattam m�g csak azt sem, hogy az nem �n voltam, hiszen csak nekem van ilyen sz�n� hajam. Meg r�ad�sul, hogy jobban kezdem �rteni a dolgokat, tiszt�n eml�kszem, hogy Hal�lsz�rny mennyire oda volt a hajam�rt. Meg a szemem�rt is. Egyszer, mikor k�ts�gek gy�t�rtek, ezzel a mondattal v�gasztalt meg engem: „Ne f�lj feh�rarany haj� l�ny, gondolj a szemeid gy�ny�r� villog�s�ra, �s m�ris el�z�d az �rnyakat.” 
Ez akkor egy ostoba vigasztal�snak t�nt, de most, hogy hallottam Anne mondat�t, m�r kor�nt sem voltam ebben olyan biztos. Sz�d�ltem, �s rosszul �reztem magamat. Most j�ttem r�, hogy �n ezt m�r tudom. Hiszen mikor Meirbei sziget�n ki kellett �llnom a pr�b�kat, az �rny m�r akkor mondta ezt nekem. De � m�s n�ven h�vott. Eml�kszem � folyton csak elme j�t�knak h�vott. M�g most sem �rtem, hogy mi�rt. Egyszer rem�lem, meg fogom tudni. 
-�rtem… -furcsa, de csak ennyit b�rtam kib�kni magamb�l. Majd hirtelen eszembe jutott m�g valami. 
–Mond csak, honnan tudt�l Meirbei sziget�n l�v� �rnyr�l, aki a wizzoalok tud�s�t adja �t a pr�b�kat ki�ll�knak? –olyan gyorsan mondtam el ezt a mondatot, hogy k�telkedtem benne, hogy Anne �rtette-e. De �gy l�tszik, hogy nagy tehets�ge volt ahhoz, hogy meg�rtsen m�sokat. 
-Miknek a tud�s�t? –legal�bbis r�szben meg tudott �rteni… 
-Mindegy, Meirbei sziget�r�l onnan tudtam, hogy mikor Hal�lsz�rny el�sz�r oda vitt, Alextrasza r�nk t�rt, �s �pphogy csak nem vett �szre engem. Mivel Hal�lsz�rnyn�l nem maradhattam, elmentem k�r�ln�zni �s valamikor a nap folyam�n akadtam �ssze az �rnnyal. � mondta nekem, hogy mivel nem vagyok nekris nem eshetek �t a biztos hal�lt jelent� pr�b�kon. Az�rt is eml�tettem meg azt a helyet Zoigron-nak, -mikor megl�tta, hogy �sszefut a szem�ld�k�m, gyorsan jav�tott. –Hal�lsz�rnynak, mert azt rem�ltem, hogy elmegy, �s bele fog halni azokba a pr�b�kba. �gy l�tszik Hal�lsz�rny m�gsem ment el oda, ahova k�rtem „utols� leheletemmel”. –Anne szem�ben m�g most is ott villogott az indulat. M�r meg sem pr�b�ltam neki elmagyar�zni, hogy Hal�lsz�rny nem akart neki rosszat. Legal�bbis akkoriban nem. 
-De igenis elment! –nem b�rtam meg�llni, hogy el ne mondjam, � seg�tette fel Hal�lsz�rnyat a cs�csra. 
–H�la neked, most � a leghatalmasabb nekris a vil�gon. Mert az �rny olyan tud�ssal ruh�zta fel, ami t�l tesz minden m�s l�ny�n. 
-Mit mondt�l? .n�zett r�m elfeh�red� arccal. L�that�an nem tetszett neki az a gondolat, hogy mi is k�sz�nhet� neki. 
-Azt, amit hallott�l. De hagyjuk, �gy l�tom, nem vagy j�l ett�l a t�m�t�l. –Anne m�g feh�rebben b�lintott, �s gyorsan t�m�t v�ltott. 
-�r�l�k a tal�lkoz�snak Catherin, Hal�lsz�rnynak tan�tv�nya. –Anne tipikus, r�gen haszn�latos nyelven b�cs�zott t�lem. Val�sz�n�leg 2 milli� �vvel ezel�tt ez volt a divat. De k�l�n�sebben nem zavart, csak az, ahogy kimondta a mesterem nev�t. 
-�n is �r�ltem a tal�lkoz�snak, Anne, emberek le�nya. –biccentettem, �s m�r a kert v�g�ben j�rtam, mikor Anne ut�nam �sz� hangja meg�ll�tott. 
-Catherin! –a hang enyhe t�tov�z�st hallatott ki mag�b�l. De mire megfordultam ennek a hat�rozatlans�gnak m�r nyoma sem volt Anne-nak az arc�n, �s a hangj�ban �gyszint�n. 
–Ha valamikor visszajutn�l Hal�lsz�rnyhoz, k�rlek, ne f�lj neki elmondani azt, hogy �lek. Tudnia kell. Az elmond�sodb�l �t�lve, m�s lett… -magamra er�ltettem egy b�ztat� mosolyt, azt�n megfordultam, �s elmentem. 
Nem tetszett az a gondolat, hogy Anne visszak�redzkedjen Hal�lsz�rny �let�be. S�hajt�sok k�zepette k�zeledtem a lak�somhoz, mik�zben Anne furcsa hangj�n elm�lkedtem. Miut�n elkezdtem sejteni a v�laszt, m�g aznap elhagytam a bolyg�t, mindenf�le var�zslat n�lk�l.

*

F�l �vvel k�s�bb egy m�sik bolyg�n, majdnem infarktust kaptam, mert egy nekris erej�t �szleltem a k�zelben. Ismer�s volt, m�gsem tudtam beazonos�tani. Megijedtem, mikor elindult fel�m. Eln�z�st k�rtem att�l az anyuk�t�l akivel �ppen t�rsalogtam, �s gyorsan visszaszaladtam a h�zamba. Kinyitottam az ajt�t, �s r�gt�n belefutottam valakinek a mellkas�ba. �s ebben az egy dologban r�gt�n k�t furcsa dolgot is fel v�ltem fedezni. 1. mi a fen�t csin�l valaki a h�znak nevezet visk�m ajtaj�ban? 2. bizony�ra f�rfi, ezt �rezhettem az izmokb�l… De ha f�rfi, hogy-hogy magasabb n�lam? Szemem elkerekedett. Hisz csak egy f�rfi magasabb n�lam, akinek ismer�s lehet az aur�ja, �s nekris is… Feln�ztem h�t, �s mesterem h�kkent, m�gis boldog pillant�s�val tal�lkozhattam. 
-Mester! –ugrottam nyak�ba boldogan. Hevess�gem k�vetkezt�ben majdnem elv�g�dtunk a padl�n, de nem �rdekelt. Csup�n boldogan simultam hozz� Hal�lsz�rny sz�les mellkas�hoz. Sz�rakozottan megpaskolta a h�tam, de nem �lelt mag�hoz, s�t ink�bb eltolt. 
-Mit csin�lsz te itt? –K�rdezte jelent�s�gteljes pillant�st vetve az el�g kicsi, �s szeg�nyes falucska ir�ny�ba, amit l�tni lehetett az ajt�b�l. Elpirultam. Sz�val nem tud r�la, hogy sz�m�zet�sben vagyok. M�g szerencse… 
-Nyaralok! –ny�gtem ki v�g�l az egyetlen dolgot ami eszembe jutott. �gy n�zett r�m, mint egy bolondra szok�s. 
-Nyaralsz… -ism�telte felvont szem�ld�kkel. 
-Aha! –nyeltem egy nagyot, �s pr�b�ltam nem arra gondolni, hogy a SZERELMEM �ll el�ttem. Persze, mondanom sem kell, hogy sikertelen�l. 
–Tudod, a felgy�lemlett idegess�get amit „otthon” szedek �ssze, le kell vezetni valahol… �s az emberek k�z�tt legal�bb tisztelnek. 
-�rtem… -mondja tov�bbra is k�tked� tekintettel mesterem. –T�nyleg sz�vesen besz�lgetn�k veled, csak nem �rek r�. Tudod, n�ha nekem is kell piszkos munk�t v�gezni… 
-Milyen piszkos munk�t? –k�rdeztem �sszevont szem�ld�kkel. 
-Tudod… A halott lelkeket begy�jteni. Ez a hobbim! –vigyorodott el. 
–Nincs ann�l jobb, mint saj�t kez�leg begy�jt�tt lelkeket k�nozzak! –k�nosan vigyorgott, mintha valaki m�s mondatn� vele a dolgokat. 
-Hobbi? –k�rdeztem megr�k�ny�dve. V�g�l megr�zom a fejemet, �s elfordulok t�le. 
-�h�m… Nos, t�nyleg mennem kell. Alig v�rom, hogy ezen t�l legyek �s mehessek haza le fek�dni aludni. Mi�ta nem vagy n�lam v�gre tudok aludni, mert nem kell t�ged tan�tanom �jszak�nk�nt. –d�nti f�lre fej�t, �s kedvesen mosolyog r�m. Kedvesen… Sosem l�ttam �t j�kedv�, kedves mosollyal az arc�n. Eg�sz k�l�n�s volt. Mintha nem is Hal�lsz�rny lenne. 
-H�t, akkor sz�p „�lmokat”! –mondtam, enyh�n szarkasztikus hangnemben, mire arckifejez�se azon nyomban megkem�nyedett, �s d�h�ss� v�lt. 
-Ezt most mi�rt mondtad? –k�rdezte halk, fenyeget� hangon. 
-Nos, az illemszab�lyok ezt k�vetelik. Rem�lem tal�lkozunk m�g… -mondtam elcsukl� hangon. Hal�lsz�rny szeme tov�bbra is kem�ny �s durva maradt, de mag�ra er�ltetett egy mosolyt. 
-�n is… -megsim�totta az ajkaimat, majd mindenf�le figyelmeztet�s n�lk�l birtokba vette azt saj�tjaival. Hozz�simultam, de szemem csukva maradt. El sem akartam hinni, hogy nem �lmodom. P�r pillanattal k�s�bb mesterem elengedett �s k�sz�n�s n�lk�l t�vozott. Hirtelen kinyitottam szememet, �s az �gyamban voltam. 
-Csak… csak �lmodtam az eg�szet? –ny�gtem keser�en, homlokomat felh�zott t�rdemre fektetve. „Nos, mindenesetre akkor sz�p �lom volt” 
-Hogy? –kapom fejem arra, amerr�l a tudathull�m �rkezett. Schale �lt az ablakomban, �s n�zett r�m gy�ny�r� szemeivel. 
–Igen… Gy�ny�r� �lom volt…